Hírhozó, 2010 (20. évfolyam, 1-21. szám)

2010-03-25 / 5. szám

NKORMANYZAT 2010. MÁRCIUS 25. Március 15. Rákosmentén Március 15-én a metszőén hideg szél sem tántorí­totta el az ünneplőket, hogy leróják tiszteletüket a nagyszerű ősök, a bátor márciusi ifjak, a forradal­márok előtt az 513. utcai Honvédsíroknál, az 1848- 49-es forradalom és szabadságharc 162. évforduló­ja tiszteletére rendezett koszorúzási ünnepségen. Rákosmente Önkormányzata központi megemlé­kezésén részt vett Alexa György és Gy. Németh Erzsébet országgyűlési képviselő, Dely Csaba és Galgóczy Árpád, kerületünk díszpolgárai, Riz Le­vente polgármester, Dunai Mónika, a Fidesz frak­cióvezetője, Horváth Tamás és Fohsz Tivadar al­polgármesterek, Rúzsa Ágnes jegyző, valamint önkormányzati képviselők. Közreműködött a Ba­lassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium Ének­kara Bartal Lajos vezetésével és a RáZene Városi Fúvószenekar Dely Csaba vezényletével. 'S. Kiu Tamás Riz Levente polgár- mester ünnepi be­szédében kiemelte, hogy a forradalmakat dühös emberek rob­bantják ki, egy ország irányításához azonban higgadt emberek ve­zénylete kell. Nem elég néhány hangzatos szó, mert szaktudásra, ta­pasztalatra, erkölcsi és szellemi hitelességre van szükség. 1848-ban a felelős magyar kor­mány tagjai nem más nyugati példa másolá­sához láttak hozzá, ha­nem az ország saját pá­lyáját keresték. Nem kerestek kifogásokat, nem hivatkoztak ne­hézségekre, nem mene­kültek a tennivalók elől - azonnal cselekedtek jót és jól. Eltörölték a ré­gi világ dogmáit, kivált­ságait és újakat alkottak helyettük. A magyar negyvennyolc nem cso­da volt, hanem a tenni akarás eredménye - hangsúlyozta a polgár- mester. „Számomra 1848 egyértelmű sikert jelent, olyan győzelmet és örömet, amely kevés volt fogható a magyar történelemben. A forra­dalom azt is megmutat­ta, hogy a politika igen­is képes arra, hogy az emberek hasznára le­gyen, és egyesüljön a nép akaratával." - tette hozzá Riz Levente, majd párhuzamot vont a jelennel. Ma Magyarországon nagy a baj, épp ezért a legnagyobb bajban van a legnagyobb szükség arra, hogy felidézzük: mi, magyarok a legne­hezebb helyzetekben tudjuk a legnagyobb si­kereket véghez vinni. A polgármester azzal folytatta: nem volt ke­gyes az időjárás mosta­nában hozzánk, még tél van, de már készülődik a tavasz. A tél tíz kö­römmel próbál ragasz­kodni pozíciójába, már nincs sok ideje, mennie kell. Az elmúlt nyolc év­ben bizony tél volt, hosszú, latyakos és zord tél. Ez az ország azt ér­demelné, hogy többé ilyen tél ne jusson neki osztályrészül, mert szé­gyen, hogy ide jutott Magyarország. Most itt a lehetőség, hogy „le­mossuk a gyalázatot". A polgármester kiemel­te, hogy nem követhetik el még egyszer azokat a hibákat, amelyeket el­követtek korábban. Nem maradhat el a fele­lősségre vonás, mert nem lehet anélkül lezár­ni az elmúlt nyolc évet, és elkezdeni a követke­ző időszakot. Az előt­tünk álló évtized kor­mányzása nem épülhet hazugságokra, bűnök­re, következménynél­küliségre, őszödi beszé­dekre és nokiás dobo­zokra. Eljött a számon­kérés pillanata, minden­kinek össze kell fognia, aki változást akar. Zá­rásként a polgármester a szeles márciusi idővel dacoló megemlékezők­nek a böjti szelek szim­bolikájáról beszélt. A böjti szél tisztító erővel bír, felszárítja a hótól, a sártól, szennytől fel­ázott földet, hogy alkal­massá tegye a vetésre, és jó termést hozhasson az ország sikerére és örömére. Ebben bízik most a magyar nemzet - zárta szavait a polgár- mester. Az ünnepi beszédet követően a pártok, civil szervezetek, magánsze­mélyek hajtottak főt, és helyezték el az emléke­zés virágait a haza füg­getlenségéért életüket áldozó hősök emlékére emelt kőobeliszknél, ahol hagyományőrző huszárok álltak díszőr­séget. Egyedül a Lehet Más a Politika (LMP) maradt távol a koszorú­zó kerületi pártok kö­zül. A méltó megemlé­kezés a Vigyázó Sándor Művelődési Házban folytatódott, az ünnepi műsorban színpadra lé­pett az alapvetően akusztikus hangszere­ket megszólaltató Don­gó együttes, valamint a Guba Táncegyüttes és J uhászné Tóth Tímea versmondó. A nagy si­kert hozó verses-zenés összeállításban Petőfi Sándor, Arany János, Vö­rösmarty Mihály, Revicz­ky Gyula, Vajda János, Madách Imre költemé­nyei és megzenésített versei csendültek fel, felelevenítve a forrada­lom és szabadságharc eseményeit, felszínre hozva azokat az értéke­ket, amelyek folyama­tos őrzése és fenntartá­sa közös feladatunk. A műsort követő állófoga­dáson Fohsz Tivadar al­polgármester mondott pohárköszöntőt, amely­ben hangsúlyozta, hogy ma is hasonló összefo­gásra lenne szükség, mint 162 évvel ezelőtt, hogy a magyarság érté­kei ne vesszenek el örökre. Most is azonna­li változásokra van szükség, mert ha elvész a kultúra, az egészség­ügy és az oktatás, akkor már nemzet sincs. „Él­jen a haza" - emelte po­harát az alpolgármes­ter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom