Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-12-21 / 21. szám
2009. DECEMBER 21. 15 A színpad illata fog hiányozni Interjú a nyugdíjba vonuló Martonosiné Orosz Mártával A Vigyázó Sándor Művelődési Ház igazgatói irodájában halomban könyvek, emléktárgyak, iratok sorakoznak csomagolásra. A nyugdíjba vonuló Martonosiné Orosz Márta búcsúzik a Vigyázótói, a hajdan volt Dózsa Művelődési Háztól, ahol már 1966-ban amatőr színészként is fellépett a világot jelentő deszkákra, majd az élet úgy hozta, hogy negyedszázad elmúltával az intézmény vezetője lett. Azóta elmúlt közel húsz év, és most a jól megérdemelt pihenés időszaka következik. "ís. Kiu Tamás H át igen, valaha színésznő szerettem volna lenni, de másképp alakult az életem, pedig az Irodalmi Színjátszó Körben Kovács Emil rendező irányításával komoly szerepeket is kaptam. A színpadhoz való vonzódásom azonban mit sem változott. Ha a színházterembe lépek, és megérzem a semmihez sem hasonlítható illatot, mindig egyfajta kellemes bizsergés fog el. Talán a színpad illata fog hiányozni a legjobban a hétköznapokból, bár úgy tervezem, hogy ha kedvem tartja, vagy hívnak, szívesen segítek, és akkor titokban végigsétálhatok a színháztermen, vagy a színpadon - vallja Martonosiné Orosz Márta.- Azon kevesek közé tartozik, aki nem repde- sett vándormadárként egyik munkahelyről a másikra.- Alapvetően hűséges típus vagyok, az előző két művelődési intézményben is hosz- szú éveket töltöttem el, és mindkettő remek út- ravalót adott ahhoz, hogy a Dózsa Művelődési Házban megállhassam a helyem. 1976 óta vagyok a pályán, üzemi népművelőként kezdtem ez Orionban, majd 1983-tól a rákos- palotai Csokonai Művelődési Házban dolgoztam, ahol hét éven át az amatőr művészeti csoportokat gardíroztam, és bejártam velük a fél világot.-A rendszerváltás utáni évben, 1991-ben került a Dózsa Művelődési Ház élére, ahol nem volt köny- nyű dolga, a politikaigazdasági átállás zavaros időszakában sok művelődési ház bezárta kapuit a közönség előtt.- Lényegében egy minden szempontból teljesen lerobbant intézménybe kerültem, ahol egyetlen szakember sem dolgozott, mégis ez volt életem egyik legszebb korszaka, és túléltük a kritikus időket. Úgy alakultak a dolgaim, hogy a ház lehetett a mindenem: az otthonom és a szerelmem. Mínuszról indultam, de ennek is meg volt a maga előnye: úgy alakultak a dolgok, ahogyan én szerettem volna. Napi 10-12 órai munkával három év kellett ahhoz, hogy az emberek, a közönség visszaszokjanak a Dózsába, mert meséltek érdekes történeteket arról, hogy a korábbi években szinte szó szerint innen mindenkit elüldöztek, már az is „gyanús" volt, ha valaki beült olvasni az aulába.- Öt kerületi polgár- mestert szolgált ki az elmúlt évek során, befolyásolta-e a munkáját, hogy éppen milyen pártállású a fenntartó önkormányzat?- Erről a kérdésről Dóczi József egykori polgármester szavai jutnak eszembe: „Tudod Mártikám, lehet, hogy én már rég nem leszek polgármester, amikor te még mindig a Dózsa igazgatója leszel." És ez így is lett. Azt gondolom, hogy abszolút pártfüggetlenül végeztem az igazgatói munkámat, mert csak így tud az ember hiteles maradni, és a munkatársaimtól is elvártam, hogy az intézmény falain belül lehetőleg kerüljék a politikai vitákat. Ha párt- politikai rendezvényről volt szó, minden párttal egyenlő mércével foglalkoztunk, senkinek sem volt előnye, vagy hátránya a másikkal szemben. Ennek köszönhetően aztán egyik, vagy másik párthoz se mentem hajbókolni, igyekeztem mindig megtartani a három lépés távolságot, és szerintem sikerült jó kapcsolatot ápolni a mindenkori önkormányzattal.- Megkerülhetetlen a kérdés, hogy ennyi munkában eltöltött év alatt akadtak-e humoros élethelyzetek?- A történet nem vet rám túl jó fényt, de így hatvanévesen már bevállalhatom, hogy az arcmemóriámmal vannak kisebb problémák. Karácsony előtt minden klubvezetőnek apró ajándékkal szoktunk kedveskedni, úgyhogy egyszer szóltam a lányoknak, hogy ha XY bácsi jön a feleségével, küldjék fel hozzám az irodába. Ott téblábol- tam a galérián, amikor megjelent egy idős házaspár, az úr pedig kísértetiesen hasonlított az egyik klub vezetőjére. Gyorsan kihoztam az ajándékot, és átadtam, a házaspár ugyan nem nagyon értette a dolgot, de teljesen el voltak ájulva. Néhány perccel később szól a telefon, hogy megjött az úr, akire vártam. Életemben még nem éreztem magam ilyen rosz- szul, amikor kénytelen voltam visszakérni az ajándékcsomagot, hogy a jogos tulajdonosának átadhassam.- Amikor már nem lesznek kötelezően előírt körök, nem lesz munkaidő, milyen teendőkkel kezdi a nyugdíjas életet?- Az biztos, hogy nem fogok bezárkózni, aktív nyugdíjas életet kívánok élni. Lelkiis- meret-furdalásom van - nem is csekély -, hogy az elmúlt húsz évben nem tudtam eleget foglalkozni a férjemmel, a családdal, és legfőképp az unokáimmal. Itt bőven akad bepótolniva- ló, de legelőször is felforgatom az egész házat, kidobálom a felesleges kacatokat, a plafontól a kövezetig mindent letakarítok. Ezen kívül annyi mindent elterveztem, szeretnék tornára, masszázsra, kozmetikushoz járni, és remélem színházba is többször eljutok majd. A Vigyázó Sándor Művelődési Ház címzetes igazgatója februárban, a költészet napján búcsúzik méltóképpen a közönségtől, a program részleteit azonban sűrű homály fedi, „legyen az meglepetés" - mondta titokzatos mosollyal Martonosiné Orosz Márta.
