Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-02-05 / 2. szám
NKORMANYZAT Új politika Rákosmentén Évindító interjú Riz Levente polgármesterrel Horváth Tibor P olgármester úr, ön kerületi rendezvényeken többször hangoztatta, hogy „új politikát" akar és ennek szellemében munkálkodik. Ez kétségkívül jól Iwngzik, ügyes kommunikációs fordulat, de van mögötte valami? Mi az újdonság az ön politikájában, miben más, mint a régi?- En más ember vagyok, más generációhoz tartozom, mint a régi politika képviselői. De nemcsak az életkor számít. Másképp gondolkodom. A döntő különbség az, hogy a régi politika képviselői ahhoz szoktak, hogy mindenek előtt fölfelé akarnak megfelelni, és onnan várják az utasításokat. A választóik felé pedig mindig azt magyarázzák, hogy mit miért nem lehet. Régen így ment, ezért nevezem régi politikának. Én másképp működöm. A választóknak, a rákosmentieknek tartozom felelősséggel, akik azzal bíztak meg, hogy képviseljem és védjem az érdekeiket, intézzem azokat a közös ügyeiket, amelyeket ők nem érnek rá intézni, mert dolgoznak, gyereket nevelnek, működtetik a világot. Nekik kell megfelelnem, politikai hovatartozás nélkül mindenkinek, aki itt éL-És ez a más hozzáállás miben nyilvánul meg?- Először is az új politikának van jövőképe. Hogy mi az? Ha az itt élőktől megkérdezi valaki, miért szeretünk itt élni, mire vagyunk büszkék, akkor a legtöbbször olyasmit válaszolunk, hogy azért jó itt élni, mert itt tisztább a levegő, sok a zöld, csendesebb, békésebb az élet, mint a belső kerületekben, az emberek is barátságosabbak. Ezzel együtt azt is igénylik az emberek, hogy egy település része legyen az ország vérkeringésének, fejlődjön, megfelelő infrastruktúrával rendelkezzen, lakói számára elérhető legyen mindaz, ami a modern életminőséghez szükséges. A mi jövőképünkben ez a két igény összeegyeztethető. Ha körbenézünk Európában vagy Amerikában, mindenütt azt látjuk, hogy a jövő életformája egyfajta egészséges és korszerű egyesülése a városias és vidékies életmódnak. Ezt foglaltuk össze két szóban: modem kertváros. Mindezt a helyi testület által nagy többséggel elfogadott fejlesztési dokumentumokban is rögzítettük: van városfejlesztési koncepciónk, gazdasági programunk, közlekedési akciótervünk. Ezek kijelölik az útirányt.- Van jövőkép, ezt értem. De hogyan lehet megvalósítani?- No, ez a következő. Az egyik legfontosabb, hogy küzdeni kell érte. Az új politika küzdősport, számunkra természetes, hogy nekünk küzdeni kell a kerületért, a közös céljainkért, érdekeinkért. Erre jó példa a BKV paraméter- könyve. Eredetileg az egész nem szólt másról, mint járatritkításról, amivel minden budapesti kerület, de a miénk különösen rosszul járt volna. Mi nem törődtünk bele, harcoltunk, és végül komoly sikert értünk el: a kerületünk közlekedési helyzete javult, nálunk - sok más kerülettel ellentétben - nem kevesebb, hanem több járat működik. Számos ilyen csatánk volt, a postahivatal szombati megnyitásától a borraktár vagy a buszkorridor ügyéig. A régi politika - amit például, a kormány képvisel - nem küzd, ha baj van, csak széttárja a kezét. „Cudar idők jönnek." Ezt mondják a jövőről. És ezzel részükről el is van intézve. A régi politika többnyire nem tett semmit a kerületet hátrányosan érintő országos vagy fővárosi döntések ellen. Széttárta a karját és azt mondta: így jártunk, nincs mit tenni. A kerület szocialista országgyűlési képviselője sem a kormány megszorító intézkedései ellen nem tett semmit, engedelmesen megszavazta a megszorításokat, az iskolások, óvodások normatíváinak csökkentését, de két éve megszavazta a Rákosmentét rendkívül hátrányosan érintő fővárosi forrásmegosztást is, ami miatt a XVII. kerület 2007-2009 között 900 millió forinttal kapott kevesebb központi hozzájárulást. Ilyen a régi politika. Mi mások vagyunk. Mi küzdünk, nem adjuk meg magunkat. Én azt szeretem, ha az a város, ahol élek, nyertes város.- Hogyan lehet egy várost nyertessé tenni?- Amellett, hogy küzdünk, szisztematikus cselekvésre van szükség. A régi politika megígér, esetleg el is határoz valamit, aztán évekig alig történik valami, legfeljebb bizottságok alakulnak, hangzatos bejelentéseket tesznek, szórólapok és szakértői tanulmányok, látványtervek készülnek drága pénzen, aztán végül legtöbbször feledésbe megy az egész. Mi azt ígértük, nekifogunk megoldani a kerület súlyos közlekedési problémáit, közterületi gondjait, és két év alatt sok mindent értünk el. Új utak, járdák épültek, régieket nagy számban felújítottunk, játszótereket, parkokat tettünk rendbe, újakat hoztunk létre, megújult a busz- közlekedés, a 2006 decemberében még nullán álló buszkorridorból hamarosan megvalósuló beruházás lesz, sikeres EU-s pályázatokat készítettünk a további fejlesztésekhez, évtizedek óta befagyott állapotokat készülünk megváltoztatni.- És mit kezd az új politika a válsággal? Van receptje?- Egy gazdasági válság egyik legjobb ellenszere a beruházás, fejlesztés. Mi ezt az utat választjuk. így számos kerületinek munkahelyet, megélhetést tudunk biztosítani, és a helyi adóbevétel növelésével legalább részben pótolni tudjuk a kormány által elvont ön- kormányzati forrásokat. Több mint százmilliárd forint mozdul meg a következő három évben - önkormányzati beruházásban sport- és rendez- vénycsamok, új főtér és főutca, magánberuházásban pedig élményfürdő, irodapark, lakóépületek, kereskedelmi létesítmények épülnek, ipari parkok bővülnek. Ézt a fejlesztési dömpin- get számos közcélú beruházás kíséri: új főutak, közlekedési csomópontok, bölcsőde, óvoda, orvosi rendelő építése. Válság idején nem árt hangsúlyozni: ezeket döntően magántőkéből vagy uniós forrásokból tudjuk megvalósítani. Működésünket, intézményeink fenntartását azonban nagyon megnehezítették. A kormány két év alatt a for-