Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-02-05 / 2. szám

NKORMANYZAT Új politika Rákosmentén Évindító interjú Riz Levente polgármesterrel Horváth Tibor P olgármester úr, ön kerületi rendezvénye­ken többször hangoztatta, hogy „új politikát" akar és ennek szellemében mun­kálkodik. Ez kétségkívül jól Iwngzik, ügyes kom­munikációs fordulat, de van mögötte valami? Mi az újdonság az ön politi­kájában, miben más, mint a régi?- En más ember va­gyok, más generációhoz tartozom, mint a régi politika képviselői. De nemcsak az életkor szá­mít. Másképp gondol­kodom. A döntő kü­lönbség az, hogy a régi politika képviselői ah­hoz szoktak, hogy min­denek előtt fölfelé akar­nak megfelelni, és on­nan várják az utasításo­kat. A választóik felé pe­dig mindig azt magya­rázzák, hogy mit miért nem lehet. Régen így ment, ezért nevezem ré­gi politikának. Én más­képp működöm. A vá­lasztóknak, a rákosmen­tieknek tartozom felelős­séggel, akik azzal bíztak meg, hogy képviseljem és védjem az érdekeiket, intézzem azokat a közös ügyeiket, amelyeket ők nem érnek rá intézni, mert dolgoznak, gyere­ket nevelnek, működte­tik a világot. Nekik kell megfelelnem, politikai hovatartozás nélkül mindenkinek, aki itt éL-És ez a más hozzáállás miben nyilvánul meg?- Először is az új poli­tikának van jövőképe. Hogy mi az? Ha az itt élőktől megkérdezi va­laki, miért szeretünk itt élni, mire vagyunk büszkék, akkor a leg­többször olyasmit vála­szolunk, hogy azért jó itt élni, mert itt tisztább a levegő, sok a zöld, csen­desebb, békésebb az élet, mint a belső kerüle­tekben, az emberek is barátságosabbak. Ezzel együtt azt is igénylik az emberek, hogy egy település része legyen az ország vérke­ringésének, fejlődjön, megfelelő infrastruktú­rával rendelkezzen, la­kói számára elérhető le­gyen mindaz, ami a mo­dern életminőséghez szükséges. A mi jövőké­pünkben ez a két igény összeegyeztethető. Ha körbenézünk Európá­ban vagy Amerikában, mindenütt azt látjuk, hogy a jövő életformája egyfajta egészséges és korszerű egyesülése a városias és vidékies élet­módnak. Ezt foglaltuk össze két szóban: mo­dem kertváros. Mindezt a helyi testület által nagy többséggel elfoga­dott fejlesztési doku­mentumokban is rögzí­tettük: van városfejlesz­tési koncepciónk, gaz­dasági programunk, közlekedési akcióter­vünk. Ezek kijelölik az útirányt.- Van jövőkép, ezt ér­tem. De hogyan lehet meg­valósítani?- No, ez a következő. Az egyik legfontosabb, hogy küzdeni kell érte. Az új politika küzdő­sport, számunkra termé­szetes, hogy nekünk küzdeni kell a kerüle­tért, a közös céljainkért, érdekeinkért. Erre jó pél­da a BKV paraméter- könyve. Eredetileg az egész nem szólt másról, mint járatritkításról, amivel minden buda­pesti kerület, de a miénk különösen rosszul járt volna. Mi nem törőd­tünk bele, harcoltunk, és végül komoly sikert ér­tünk el: a kerületünk közlekedési helyzete ja­vult, nálunk - sok más kerülettel ellentétben - nem kevesebb, hanem több járat működik. Szá­mos ilyen csatánk volt, a postahivatal szombati megnyitásától a borrak­tár vagy a buszkorridor ügyéig. A régi politika - amit például, a kormány képvisel - nem küzd, ha baj van, csak széttárja a kezét. „Cudar idők jön­nek." Ezt mondják a jö­vőről. És ezzel részükről el is van intézve. A régi politika többnyire nem tett semmit a kerületet hátrányosan érintő or­szágos vagy fővárosi döntések ellen. Széttárta a karját és azt mondta: így jártunk, nincs mit tenni. A kerület szocia­lista országgyűlési kép­viselője sem a kormány megszorító intézkedései ellen nem tett semmit, engedelmesen megsza­vazta a megszorításokat, az iskolások, óvodások normatíváinak csökken­tését, de két éve megsza­vazta a Rákosmentét rendkívül hátrányosan érintő fővárosi forrás­megosztást is, ami miatt a XVII. kerület 2007-2009 között 900 millió forinttal kapott kevesebb központi hoz­zájárulást. Ilyen a régi politika. Mi mások va­gyunk. Mi küzdünk, nem adjuk meg magun­kat. Én azt szeretem, ha az a város, ahol élek, nyertes város.- Hogyan lehet egy vá­rost nyertessé tenni?- Amellett, hogy küz­dünk, szisztematikus cselekvésre van szük­ség. A régi politika meg­ígér, esetleg el is határoz valamit, aztán évekig alig történik valami, leg­feljebb bizottságok ala­kulnak, hangzatos beje­lentéseket tesznek, szó­rólapok és szakértői ta­nulmányok, látványter­vek készülnek drága pénzen, aztán végül leg­többször feledésbe megy az egész. Mi azt ígértük, nekifogunk megoldani a kerület sú­lyos közlekedési problé­máit, közterületi gond­jait, és két év alatt sok mindent értünk el. Új utak, járdák épültek, ré­gieket nagy számban felújítottunk, játszótere­ket, parkokat tettünk rendbe, újakat hoztunk létre, megújult a busz- közlekedés, a 2006 de­cemberében még nullán álló buszkorridorból ha­marosan megvalósuló beruházás lesz, sikeres EU-s pályázatokat ké­szítettünk a további fej­lesztésekhez, évtizedek óta befagyott állapoto­kat készülünk megvál­toztatni.- És mit kezd az új poli­tika a válsággal? Van re­ceptje?- Egy gazdasági vál­ság egyik legjobb ellen­szere a beruházás, fej­lesztés. Mi ezt az utat választjuk. így számos kerületinek munkahe­lyet, megélhetést tu­dunk biztosítani, és a helyi adóbevétel növelé­sével legalább részben pótolni tudjuk a kor­mány által elvont ön- kormányzati forrásokat. Több mint százmilliárd forint mozdul meg a kö­vetkező három évben - önkormányzati beruhá­zásban sport- és rendez- vénycsamok, új főtér és főutca, magánberuhá­zásban pedig élmény­fürdő, irodapark, lakó­épületek, kereskedelmi létesítmények épülnek, ipari parkok bővülnek. Ézt a fejlesztési dömpin- get számos közcélú be­ruházás kíséri: új főutak, közlekedési csomópont­ok, bölcsőde, óvoda, or­vosi rendelő építése. Válság idején nem árt hangsúlyozni: ezeket döntően magántőkéből vagy uniós forrásokból tudjuk megvalósítani. Működésünket, intéz­ményeink fenntartását azonban nagyon meg­nehezítették. A kor­mány két év alatt a for-

Next

/
Oldalképek
Tartalom