Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-02-26 / 3. szám

Interjú 2009. FEBRUÁR 26. Interjú Koszorúsnú Tóth Katalinnal Kiemelten fontos, hogy a gyerekeket nyugodt légkör vegye körbe ís. Szakács Zsuzsa S zikrázó napsütés­ben, tíz centis havat taposva érkezem az 525. téren lévő Hófe­hérke óvodához, ahol a gyerekek az udvaron hógolyóznak. Jó érzés­sel lépek be az előtérbe, barátságos színek, sok zöld növény, képek és fából készült bútorok fogadnak, valamint Koszorúsné Tóth Katalin, az óvoda vezetője.- Körülbelül száz­negyven óvodás jár hozzánk - persze sok­kal többen jelentkez­nek, de csak ennyit tu­dunk felvenni - kezdi az óvoda bemutatását. - Nálunk homogén csoportok vannak, ami azt jelenti, hogy a gye­rekek azonos korúak. Nagy hangsúlyt helye­zünk a munkatársaim­mal arra, hogy a szülők merjenek problémáik­kal megkeresni ben­nünket, hogy nyugodt légkört tudjunk biztosí­tani, ha már ránk bíz­zák gyermekeiket és egyéni odafigyelést. Azt tapasztalom, hogy évek óta egyre nehe­zebb az óvodai beszok- tatás folyamata, az is­meretlen helyzetekkel való szembesülés szo­rongást vált ki sok fel­nőttben is. Ennek or­voslására munkatársa­immal és a szülőkkel közösen írtunk egy könyvet Ovimese cím­mel, amely az óvodai zökkenőmentes beil­leszkedést szeretné elő­segíteni.- A szülőknek milyen elvárásaik vannak ma­napság az óvodával szem­ben?- Ma a családok azt szeretnék, hogy gyere­keik minél több tevé­kenységben vegyenek Koszorúsné Tóth Katalin huszon­két éve él családjával az Akadé­miatelepen, tizenkilenc éve vezeti az 525. téren lévő Hófehérke óvo­dát és kilenc éve ennek a körzet­nek az önkormányzati képviselője. Sokan gyorsan rávágnák - e felso­rolást hallva szerencsés ember, hisz nem kell naponta órákat utaz­nia a munkahelyére, ráadásul úgy tudja az adott közösség érdekeit képviselni, hogy nem a fogadóórá­kon szembesül a problémákkal, hisz az ott lakók nem várnak ad­dig, azonnal jönnek és segítséget kérnek a képviselő asszonytól. részt, mert a szülők pontosan tudják, hogy nekik egyre kevesebb idejük jut az együtt töltött órákra. Mi ki­emelten fontosnak tartjuk, hogy az ide já­ró gyerekeinket nyu­godt légkör és egyéni odafigyelés vegye kör­be. Azt szoktam mon­dani a munkatársaim­nak, hogy azt a gyere­ket kell legjobban sze­retni, amelyik a leg­rosszabb, mert annak oka van. Nagy hang­súlyt fektetünk termé­szetesen a hagyomá­nyok, ünnepek, nép­szokások megismeré­sére is, a napokban például minden cso­port télbúcsúztató fán­kot süt, és ezzel várják majd a délután érkező anyát, vagy apát.- Az önkormányzatok évről évre kevesebb pénz­ből gazdálkodnak, mit tudnak tenni, hogy óvo­dájuk költségvetése ezt ne érezze meg? Munkánkat és anyagi erőforrásainkat nagymértékben segíti a Gyermekeink jobblété­ért alapítvány, amely­nek révén jelentős ösz- szegeket tudunk fordí­tani fejlesztésre, de sok pályázatot is írunk, ami szintén hoz a „konyhára".- Az emberek úgy gon­dolják, hogy a családi há­zakban élők társadalmi háttere is biztosabb, tény­leg így van ?- Felméréseink min­denesetre ezt bizonyít­ják, de most ebben a biztonságosnak tűnő környezetben is ta­pasztalható egy bizo­nyos fokú visszaesés, hisz éveken keresztül a munkanélküliek szá­ma 3,5 százalék volt, jelenleg viszont már meghaladja a tíz száza­lékot. Választókörzete szomszédos Kőbányával, milyen a kapcsolatuk az ott élőkkel?- Természetesen már eddig is volt több közös programunk, nyáron például streetball- versenyt szerveztünk, amely egyre népsze­rűbb a fiatalok köré­ben. A lebonyolításban nagy segítségünkre volt Tóth Adám kosár­labdázó, aki valamikor a mi óvodánkba kez­dett el a labdával is­merkedni, jelenleg az Egyesült Államokban tanul és sportol. Na­gyon sok tizenhat és huszonnyolc év közötti fiatal jött el a versenyre. De Agócs Zsolttal, a X. kerületi önkormányzat fideszes képviselőjével erdőtakarításra is hív­tuk a környékbelieket, függetlenül attól, hogy kinek melyik kerület­ben áll a háza. Több mint ötvenen jöttek el, hogy közösen megtisz­títsuk az 526. sor mel­letti és a kőbányai Vad­szőlő utcáig húzódó kiserdőt az illegálisan lerakott szeméttől.- Mi az, amit még sze­retne elérni ebben a vá­lasztási ciklusban?- A Madárdombon már vannak sajnos olyan utcák, mint pél­dául a Vadkacsa, vagy a Székicsér, amelyek­nek a szilárd útburko­lati javítását el kellene végezni, illetve az Aranylúd utca mentén jó lenne, ha készülne gyalogos járda. Az Akadémia-Újtelepen pedig - az 513. és 545. utcákban - amelynek aszfalt burkolatát a ta­valyi év végén adták át - célszerű lenne fekvő­rendőr telepítése, leg­alábbis az itt lakók ezt nagyon szeretnék, de az 502. utcában lévő fo­cipályára is már ráfér­ne a felújítás. Mielőtt elbúcsúz­nánk, még együtt vé­gigjárjuk az óvodát, bekukkantunk a cso­portokba, ahol éppen ebédelnek a gyerekek. A hátsó bejáratnál vi­szont egyre több élte- sebb korú ember látha­tó ételhordóval a kéz­ben, értetlenül nézek Katalinra. Miután mindenkit név szerint megszólít, elmondja, így próbálnak segítsé­get nyújtani a környé­ken élő rászorulóknak, hogy kedvezményes melegételt biztosíta­nak számukra itt az óvodában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom