Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-11-05 / 18. szám
14 Parragh Emil életmű-kiállítása is. Kili Tamás P arragh Emil kerületi festőművész eddig még be nem mutatott alkotásaiból nyílt életmű-kiállítás a Rákoscsabái Közösségi Házban október 16-án. A művész közel harminc alkotását felvonultató tárlatot Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg, aki a művész méltatásában elmondta, hogy egy olyan alkotóról van szó, aki a pályája indulásától kezdve következetesen, szellemi igényességgel minden egyes művészeti periódusában egy filo- zófiailag megalapozott módon gondolja végig, hogy kell használni az eszközöket. Eközben azt sem téveszti szem elől, hogyan kell felépíteni azt a világot, amit abban a szituációban ő hitelesnek gondol. A kiállított képekre tekintve azt látjuk, hogy egy nagyon sokszínű, sokfelé érdeklődő művészeti eljárásmód mozzanataival rendelkező, és azt birtokló emberről van szó, aki eltérően lát fontos dolgokat. Hihetetlenül tudatosan és fegyelmezetten, gondolati igényességgel műveli azt, amit kapott a teremtőtől, vagyis a tehetséget. A tehetség azonban csak akkor ér valamit, ha az szorgalommal is párosul, de Parragh Hideg szél Emil munkásságával a kiállított alkotás nem kapcsolatban ebben nyeri el a tetszését. Vé- sincs hiány. Bereczky leménye szerint azon- Lóránd végezetül ki- ban olyan nem létezhet, emelte, hogy nem baj, hogy valaki erről a kiállta valakinek ez vagy az lításról a semmi sem tetszett gondolattal távozzon. Parragh Emil a Budai Képzőművészeti Szabadiskolán kezdte tanulmányait, majd Kof- fán Károly és Doma- novszky Endre tanítványaként a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatta. Pályája során több stílusváltáson esett át, az 1960-as évek közepéig figurális, a nagybányai, majd az aktivista hagyományokat követő munkákat készített. Később áttért a foltszerű, majd a konstruktív non- figurativizmusra, az 1980-as évek elejétől absztrakt eszközökkel komponált, figura tív műveket fest. A Nagy János Trió a jazzklubban Kulturális seregszsmle a Gúzonban "Zs. Szakács Zsuzsa A Vigyázó Sándor Művelődési Ház jazzklubjában október 25-én a későn jövők már csak az összecsuk- hatós székeken hallgathatták végig a Nagy János Trió fergeteges koncertjét, ami egyben bizonyíték arra is, hogy egyre népszerűbb a minőségi jazzmuzsika Rákosmentén. A Nagy János Trió 2000-ben alakult, rá egy évre a Mediawave Fesztiválon együtt játszottak a világhírű David Murray szaxofonossal, amit a Gramofon Magazin kritikusai az Év Jazz eseményének szavazták. A trió most Nagy János zenekarvezető saját szerzeményeit szólaltatta meg. Az este hangulatát a három hangszer, a zongora (Nagy János), a dob (Banai Szilárd) és a bőgő (Szappanos György) különleges egymásratalálása tette egyedülállóvá, a számokat líraiság, szép és váratlan harmóniák jellemezték, ami nagy sikert aratott. 2a. Km Tamás A magyar festészet napja alkalmából Buhály József szentendrei festőművész alkotásaiból nyílt kiállítás a Gőzön Gyula Kamara- színházban október 16- án. Szabó Ágnes, a színház igazgatója bevezetőjében hangsúlyozta, hogy igyekezetük szerint - lehetőleg mindig igazodva a színházban bemutatott darabhoz - olyan társművészetek is helyet kaphatnak a színház falai között, amik az adottságokat figyelembe véve elsősorban a festészetet jelentik. A Meditáció című kiállítás alkotásait Salamon György festőművész méltatta, közreműködött Dóczy Péter színművész. Ki vagy te Buhály József? - tette fel a kérdést önmagának Salamon György, majd a választ is megadta: „Úgy tűnik hírnök vagy, aki fújod láthatatlan, de érzékelhető harsonádat, és a fülsiketítő hangtalanságtól reméled, hogy leomlik a hit nélküliség fala. Pedig te a lépcsőket is alánk ácsolod, komótos, szabályos lajtorjákat, grádicsokat, amelyeken fel-le lebeghetünk, hisz könnyűnek találtattunk. Mennyire más festészet a tied, mint amilyet megszoktunk manapság. Ha van magántulajdon, amely hordozza a tulajdonos összes jegyeit, akkor az Buhály József világa, a festő nagylelkűen megosztja velünk élete értelmét, festői világát. Ugyanakkor nincsenek színpadias gesztusai, viszont a függöny már réges-régen felment és a színpad tele van csillogással, az előadás elemei azonban rejtélyesek." A tárlat megnyitója után Márton András „Van miből?!" című sorozatának első részeként Buhály József és Salamon György festőművésszel, valamint Dóczy Péter színművésszel beszélgetett. A pódiumműsor során többek között kiderült, hogy Salamon György már óvodás korában vonzódott a képzőművészethez, amikor a napilapok szélére rajzolta első műveit. Mindenki ámulására Buhály József viszont egészen tinédzser koráig nem tudta, hogy a festészetet tanítják is valahol. Az meg már egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy Dóczy Péter eredetileg nem színész, hanem rendező szeretett volna lenni.
