Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-10-22 / 17. szám
Kultúra 2009. OKTOBER 22.- ?" — ____ „ Magyarország világszínvonalú zenni kultúrával bír” Interjú Jevgenyij Nyesztyerenko operaénekessel 19 A kortárs basszisták egyik legnagyobbika, Jevgenyij Nyesztyerenko a Bartók Zeneházban háromnapos mesterkurzust tartott Bokor Jutta meghívásának eleget téve. A 71 éves művész eredetileg gépészmérnöknek tanult, a diploma megszerzése után végezte el a Leningrádi Állami Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumot 1965-ben. 1971 óta a Bolsoj szólistájá, emellett a világ legkiválóbb színpadain lépett fel: a milánói Scalában, a New York-i Metropolitanben, a londoni Covent Gardenben. Összesen hetven lemezt énekelt fel, ezek között húsz teljes operát. A világhírű művész a második napi mester- kurzus után nyilatkozott lapunknak. már párhuzamosan a konzervatóriumba is jártam, ami hatalmas terhelést jelentett. A mérnöki diplomám megszerzése után művezetőként dolgoztam, este héttől pedig a konzervatóriumban tanultam. Két év után rájöttem, hogy választanom kell.- Könyű volt a döntés?- Egyáltalán nem, de onnantól kezdve már minden erőmet a zenére tudtam összpontosítani. Egy év múlva már éreztem, hogy helyesen döntöttem.- Számos kitüntetése közül melyik önnek a legkedvesebb?- A Szovjetunió népművésze kitüntetés rengeteget jelentett, amikor megkaptam. Ekkor értettem meg, hogy mennyien szeretnek a hazámban. A Viotti d'oro címem pedig azért becses még, mert a díjat nagy olasz énekesek szokták megkapni. Verdi Attiláját alakítottam, s ekkor bizonyosodtam meg arról, hogy az orosz vokális iskola világszínvonalú.- Magyarország különleges szerepet játszott az életében. Horváth Tibor M i szél hozta a művész urat Rákos- hegyre?- Nagyon szeretem Bartókot, aki a zenetörténet egyik legnagyobb alakja. A Kékszakállú herceg vára egyike a világ legjobb operáinak. Amikor megtudtam, hogy itt írta ezt az operát, azonnal elfogadtam Bokor Jutta meghívását. Örülök, hogy itt lehetek.- Mikor dőlt el, hogy nem építészmérnökként keresi majd a kenyerét?- Az első énektanárnőm lelkemre kötötte, hogy felvételizzek a konzervatóriumba, ahová egyből felvettek kiváló eredménnyel. A diplomamunkám évében- Nagyon szeretem Magyarországot, amelyet a zenén keresztül ismertem meg. Ez az ország kis méretének dacára világszínvonalú zenei kultúrával bír! Az Operaházban énekeltem először az első külföldi operaszerepemet. Már az első előadáson visszatapsoltak. A magyar művészek munkabírása mindig lenyűgözött! Az Esti Hírlap munkatársa pedig anynyit mondott az előadás után, hogy én leszek a világ legnagyobb basszistája. Maria Callas is nagyon bíztatott. Ezt még akkor bóknak vettem, de nagyon jólesett.- 1993 óta Bécsben él. Nem kínozza a honvágy?- Moszkvával nem szűnt meg a kapcsolatom, továbbra is énekelek a Nagyszínházban. A fővárosi konzervatóriumból 1990-ben jöttem el, ahol tanszékvezető voltam. Ezután a bécsi konzervatóriumban tanítottam. Körülbelül ugyanannyi időt töltök külföldön, mint Oroszországban, de ez már 1973 óta így van. Egy művész élete állandó utazással jár. Sokszor van honvágyam. Milyennek látja Oroszországot manapság?- Az utóbbi évek bizakodásra adnak okot. Jelentősen növekedett a művészetek állami támogatása. Moszkvában sok minden újraéledt, ami tetszhalott állapotban volt a rendszerváltás óta. Itt él a fiam és az unokám is. A város sokat változott és a benne élő emberek is.- Mik a további tervei?- Jövő nyáron egy Saljapin-versenyt szeretnék rendezni Moszkvában, ami persze rengeteg előkészületi teendővel jár. Továbbá szeretném a visszaemlékezéseimet megjelentetni, de ez sem lesz egyszerű feladat: csak a rólam írt kritikák 16 kötetet tesznek ki. Most fedeztem fel, hogy Magyarországon milyen magas színvonalú zenekritikai tevékenység folyt már a 70-es években is. Ezek az írások komoly szakmai segítséget jelentettek akkoriban, jópárat megszívleltem közülük, enélkül nem tudtam volna tovább fejlődni. Későbbi fellépéseim során már a világ minden tájáról hívtam zenekritikusokat a budapesti fellépéseimre. (Köszönet az orosz tolmácsolásért Horváth Jánosnak.)
