Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-10-22 / 17. szám
2009. OKTOBER 22. Kultúra Jövőre veled ogyaoitt Bemard Slade vígjátéka nagy sikert aratott a Vigyázóban ■Js. Szakács Zsuzsa A z évfordulókat ünnepelni a kedveseddel az igazi, még akkor is, ha nem vele házasodtál össze. - ez a mondat akár a mottója is lehet a Vigyázó Sándor Művelődési Ház színpadán - az október 10-én - bemutatott Bernard Slade Jövőre veled ugyanitt című romantikus vígjátéknak, amely évekig futott a Brod- wayen, Hollywoodban film készült belőle, de Magyarországon is óriási karriert futott be. Harminc évvel ezelőtt Sztankay István Schütz Ila főszereplésével több mint ötszázszor játszották a Madách Kamarában. A siker ezen az estén Doris (Bánfalvy Ágnes), egy boldog házasságban élő kaliforniai asszony, George (Harmat Imre) pedig nős, és könyvelő New Jerseyben. Ä férfi és a nő megismerkedik egy kaliforniai tengerparti fogadóban, és másnap arra ébrednek, hogy egymás karjaiban töltötték az éjszakát. Különös szerelmi kapcsolat szövődik kettejük között, amelynek lényege, hogy évente egyszer, ugyanabban az időpontban, ugyanott, újból találkoznak, hogy együtt töltsenek egy kellemes hét végét, miközben óhatatlanul megismerik, megszeretik a másik családját. sem maradt el, és mindez nem csak a lendületes, ma is aktuális szövegkörnyezetnek, hanem a két kiváló színésznek, Bánfalvy Ágnesnek és Hármath Imrének köszönhető. A közönség szerette őket, érzelmességük, humoruk felejthetetlenné tette az előadást. Ahhoz, hogy a kétszereplős daraboknál ne kezdjünk fél óra után unatkozni, nagyon fontos, hogy a sötétben ülő, színházba járók elhigy- gyék ami a színpadon játszódik. Bánfalvy Ágnes sokáig élt Amerikában, ezért igen jól ismeri az ottani életformát, amelyet nagyszerűen adott át a nézőknek, de méltó társa volt a darab minden percében, játékában Harmath Imre is. László Pál cigány származású fafaragó és hangszerkészítő mester munkáiból nyílt kiállítás október 6-án a Vigyázó Sándor Művelődési Ház Ballonyi galériában, ahol Hajnal Csilla igazgatóhelyettes köszöntötte a vendégeket, majd felkérte Buczkó Imre festőművészt, nyissa meg egykori kollégájának a tárlatát. lak Szakács Zsuzsa __ A két műszaki végzettségű művész hosszú éveken keresztül együtt dolgozott a repülőtéren, innen a barátság kezdete, mára viszont mindketten nyugdíjasként örömmel szentelik szabadidejüket a festészetnek, illetve a fa megmunkálásának. A tárlaton végigsétálva, rácsodálkozva egy-egy kiállított remekműre, megállapítható, hogy a fa az emberiség legősibb nyersanyaga, amely végigkíséri életünket a születéstől halálunkig. László Pál alkotásait nézve - Álom, Búcsú, Emlék, Találkozás, Utitársak, Virágok, Tokaji Vénusz, A nő, A múlt, a Küldetés, Az ábránd, Ideák egyértelműen az fogalmazódik meg bennünk, hogy a faszobrászai a legművészibb fafaragás. László Pál egyéni stílusú szobrai mellett szerves része a kiállításnak fából készült hangszerei is, a tenor és prím tambura, a különböző citerák, amelyeket nem csak megalkotott, de az este folyamán többször meg is szólaltatott óriási sikerrel. „Majd húsz évvel ezelőtt, Visegrádon, bicskával a kezemben kezdődött az a megfoghatatlan, máig tartó különleges kapcsolatom a fával, amely azóta is tart, de mára teljesen beépült hétköznapjaimba, ünnepeimbe, az életembe." - vallott László Pál. Frech' Gábor előadó- művész - akinek szintén köze van a fához, alkotásait az erdélyi Tusnádfürdőn, Felvidéken, Budapesten a 301-es parcellában is megtekinthetjük Wass Albert Előhang című versével köszöntötte fafaragó társát. László Pál alkotásai a Vigyázóban
