Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-09-24 / 15. szám
„A gózonos rendezéseimnek szórakoztatva kell nevelniük” Interjú Csiszár Imre színházi rendezővel Októberi 3-án lesz a premierje Tom Ziegler darabjának, a Grace és Glóriának a Gőzön Gyula Kamaraszínházban. A művet Csiszár Imre Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész állítja színpadra Nagyváradi Erzsébet és Tímár Éva főszereplésével. A neves rendező egy próbát követően nyilatkozott lapunknak. 'S. Horváth Tibor N egyedik darabját rendezi a Gázon Gyula Kamaraszínházban. Miért esett a Grace és Glóriára a választása?- Ezt a darabot a Pécsi Nemzeti Színház stúdiójában láttam, előtte nem is ismertem, mert még nyomtatásban sem jelent meg. A műben az fogott meg, hogy a szereplők helyzetéből fakadóan a halállal, mint biológia ténnyel játszani lehet. Ez a játék nem feltétlenül tragikus, hiszen bizonyos helyzetekben maga a halál válik groteszkké. Ez pedig megkönnyíti a halál gondolatával való foglalkozást.- Grace karakterének komoly súlyt ad, hogy ki meri kacagni a halált.- A színmű két szereplője egy vidéki asz- szony és egy hozzá látogató városi nő. Ennek a szituációnak már önmagában van egyfajta burleszk jellege, hiszen nem igazán tudnak egymás életmódjával mit kezdeni. Furcsa módon ez a parasztasszony a maga fizikai gyengeségében is erősebb, mint a két lábbal a földön járó, de súlyosan lelki sérült városi társa. Mindkettejüknek el kellett temetniük gyermeküket, mégis a természetközeliség a parasztasszony számára egyszerűbbé teszi a halál elviselését. A természetben élőknek ugyanis mindennapi élményük a születés és a halál megtapasztalása.- Az urbánus létbe pedig bele van kódolva a gyökértelenség...- Természetesen.- Mit rendez még a mostani évadban ?- Sopronban rendezem Dürrenmatt komédiáját, a Play Strindberget. Ezt követi a Budapesti Kamaraszínházban Mro- zek Tangója, Pécsett a III. Richárdot állítom színpadra, utána Feydeau vígjátéka (Bolha a fülben) következik Szegeden, végül a Magyar Színházban Ibsen - Miller: A nép ellensége című darabját rendezem meg.- Hogyan vélekedik a mai magyar színjátszásról?- A színházművészet mindenkori célja, hogy tükröt tartson. Korunkban ez azért sokkal nehezebb, mert megteszi ezt helyettünk a média. Régebben bizonyos kérdésekkel nem találkozhatott az ember a sajtóban, a tévében vagy a rádióban, s ezt a színház tárta a közönség elé. Épp ezért ma már nem elég a szimpla tükör tartása. Gogolt idézném: Ne a tükröt okold, ha a képed ferde! Valamit abból kell megmutatnunk, hogy milyennek hiszik magukat az emberek, és milyenek valójában.- 160 rendezésen túl van még rendezői álma?- Hogyne! Ha olyan feladatra kérnek fel, amit szívesen megcsinálnék, akkor nincs szívem nemet mondani. Van öt olyan szerző, akiknek bármelyik művét bármikor megrendezném: Shakespeare, Moliére, Gogol, Csehov és Brecht.- 1975-ben végzett a Színház- és Színművészeti Főiskolán Major Tamás tanítványaként. Mit tanult Majortól?- Sok mindent. A főiskola előtt a Nemzetiben is dolgoztam, így ott lehettem a rendezésein. Major egyfajta életfilozófiát tanított, amely azon alapult, hogy figyeld az életet. Megtanított minket a sorok között olvasni. Ha ez megvan, utána összevetni a mával. A cél, hogy a színpadi szöveg élővé váljék, s elkezdjen működni.- Hogyan állt a színészekhez Major?- Roppant nagy komédiás volt, hiszen színész is volt egyben. Tudta, hogy a színészt tisztelni kell, mert ő a színház lelke. A rendező dolga a színész segítése. És azzal is tisztában volt, hogy a komédiás lét nem szégyen, hanem dicsőség.- Melyik volt a legfontosabb színház az ön életében ?- Egyértelműen a Miskolci Nemzeti Színház, ahol a diplomamunkámat is rendeztem. 1979-ben visz- szakerültem ide művészeti vezetőként, s tíz évad alatt remek társaságot sikerült létrehozni a semmiből.- Selmeczi Roland 2008 elején tragikus hirtelenséggel hagyott itt minket. Önre milyen benyomást tett Roland?- Sopronban ismerkedtünk meg. Roland egy egészen kimagasló tehetségű színész volt, kortársai között az egyik legjobb. Őrá oda kellett figyelni. Szerepeit borzasztó szuggesztív módon tudta megformálni. Robbanékony alkat volt és dinamikus ember, ugyanakkor erős intellektussal is bírt. Indulatait lefojtva volt képes gondolatokká formálni a szenvedélyt. Ez egy rendkívül ritka képesség. Az ő szerepét lehetetlen betölteni.- Ez lesz a negyedik rendezése a Gózonban. Van valami koncepció abban, hogy milyen darabokat állít nálunk színpadra?- Az itteni előadások nem lehetnek elvont, intellektuális darabok. Ezeknek szórakoztatva kell nevelniük. Ez a megfontolás vezet.