Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-04-23 / 7. szám
2009. ÁPRILIS 23. Kultúra After Crying a Vigyázóban A világ elismert progresszív, szimfonikus rockzenekara Nem tagadjuk, küldetéstudatunk van, az After Cryinggal is üzeneteket szeretnénk közvetíteni. A rockzene a városokba terelt emberek népzenéje. Sajnos, mára ez a muzsika elvesztette közösségi értelmét, hangzása sematikus lett. A klasz- szikus zene másfajta hagyományt képvisel, amely szintén nem tökéletes és mindenható, de évezredek élményeit, üzenetét hordozza. Éppen ezért megalapozatlannak tekintjük a komoly- és könnyűzenére alkalmazott szigorú kategóriákat. Egyetemes zene van, amelynek ezer és ezer kifejeződési formája az emberiséggel egyidős. - fogalmazta meg Görgényi Tamás, a zenekar tagja. "is. Szakács Réka I gazán nem mondható mindennapi produkciónak, amit az eMeRTon-díjas After Crying, a világ egyik elismert progresszív, szimfonikus rockzenekara képvisel ma hazánkban. Ennek a különleges hangzású színpadi élménynek lehettek részesei azok, akik április 18-án a Vigyázó Sándor Művelődési Házban jegyet váltottak az After Crying koncertjére. A formáció 1986-ban alakult Vedres Csabával, Egervári Gáborral és Pejtsik Péterrel, mindhárman a Madách Imre Gimnázium kísérleti művészképzésében vettek részt, és komolyzenével kezdtek el foglalkozni. Később csatlakozott hozzájuk Görgényi Tamás, aki a lírai, filozofikus, gyakran szókimondó szövegeket írta, a zenéért Winkler Balázs és Pejtsik Péter volt a felelős. Nagy hatással volt rájuk Bach, Beethoven és Bartók muzsikája, de azt mondják, hogy az Emerson Lake and Palmer és a King Crimson zenéjén nőttek fel. A zenekar munkássága egyedülálló a hazai palettán, de még a nemzetközi mezőnyben is ritkaságszámba megy. Olyan „korszerű komolyzene", amely egyszerre kíván saját kora közönségének és az örökkévalóságnak szólni. A hangszerpark koncertváltozatban a klasz- szikus hangszerektől a rockzene standard hangszerein keresztül, a modern elektronikai eszközök használatáig terjed. Hitvallásuk, hogy szelíd, folyamatos közösségi forradalmat kell véghezvinni egy ban, az Egyesült Államokban, Portugáliában, Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Finn- és Lengyelországban, de itthon visszhangtalan maradt az albumuk. A De Profundis és a 6-os című album után a nagyvilágban már szupercsapatként kezdték emlegetni őket. Az After Crying felküzdötte magát a világ kortárs szimfonikusrock mezőnyének legjobb előadói közé. Egyre népesebb publikum élvezi a hol kvartettként, hol tizenöt fős szimfonikus zenekarként, hol őrült rockbandaként muzsikáló együttest. Sokszor játszanak vendégművészekkel. A kezdeti formációhoz csatlakozott Lengyel Zoltán, Madai Zsolt, Torma Ferenc és az barátságosabb világért, és a művészet, a kultúra nem állhat sem a piac, sem a politika gyámsága alatt. Elkötelezték magukat az emberi kultúra és művészet önerős működtetése mellett, a nagytőke és a reklámmédia teljes kizárásával. 1990-ben Föld feletti zene címmel jelent meg első lemezük, innen már gyorsan vezetett az út a kis kluboktól a világszínpadokig. Bemutatkoztak Dél-Amerikáúj énekes, Bátky-Valen- tin Zoltán, akinek markáns, magasabb tartományokban mozgó hangja tökéletesen illeszkedik a XXI. századi After Crying világához. Ok a ma zeneszerzői és előadóművészei - a legmagasabb fokon. A koncertet Rákosmente Önkormányzata és Riz Levente polgármester támogatta, aki a nézőtéren részese lehetett ennek a nem mindennapi zenei élménynek. Sáfrány Magdolna és Hazán Katalin Hegyen ■&. Szakács Zsuzsa A Rákoshegyi Közösségi Ház és a Vigyázó Ferenc Művelődési Társaság áprilisban Sáfrány Magdolna és Bazán Katalin műveit mutatja be a közösségi ház kiállítótermében. Kömyei Ferencné köszöntőjében a kortárs művészeti törekvéseket hasonlította össze, melyek jelentős részénél azt tapasztalja, hogy az elvontság eszközét tekintik a mai lét legfontosabb kifejezési eszközének. Szerencsére jó néhány alkotó ma is a földi életből és a körülvevő valóságból kiindulva építi fel érzelmekkel, gondolatokkal átszőtt művészi világát. A tárlat bemutatkozó művészei igen különböző stílusú alkotásokat hoztak el Rákoshegyre, egyiküknél a közvetlen látványélmények, tájak, házak, utcák adják a kiindulópontot az általuk keltett gondolatok kifejezésére, a másikban a konkrét tárgyak, konkrét dolgok megragadásához elvont formák, színek, vonalak a vizuális kifejező eszközök sokfélesége társul. Sáfrány Magdolna vallomása meglepően egyszerű: „vannak olyan képek, amikkel szívesen együtt él az ember", és ez tényleg ilyen egyszerű. Péceli születésű, sok művésztelepen megfordult már, ezekben az alkotótáborokban készült képeit már sokszor megcsodálhattuk, az Ernst Múzeumban és több vidéki városban. Megtudtuk, hogy mindig is a színek vonzották, főleg a szelíd péceli tájak sokszínűsége. Munkáit ak- varellel, olajjal, lendületes ecsetkezeléssel, jobbára tört, finom színárnyalatokkal készíti. Bazán Kata Hamburgban is eltöltött egy kis időt, ahol különféle alkotó közösségekben, különféle grafikai eljárásokat tanult és alkalmazott a született műveken. Ma Rákosligeten él, de örökké újító kedvét a mai napig őrzi, a technikai megoldások alkalmazásában bátran kezdeményez. Fest olajjal, krétával rajzokat, szitanyomatokat készít és ezek ötvözésével is kísérletezik. Törekvéseivel belső elképzeléseit szeretné valóra váltani, a konkrét és az absztrakt formákat ötvözve, együtt alkalmazva. Különös feszültséget mutatnak képei, az elmosódó és a pontosan rajzolt formák és színek kontrasztjai, a vibráló felületű, visszafogott, fátyolos és a tüzesebb tiszta színárnyalatok együttes alkalmazása. A kiállítás május 6-ig tekinthető meg.
