Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-04-23 / 7. szám

2009. ÁPRILIS 23. Kultúra After Crying a Vigyázóban A világ elismert progresszív, szimfonikus rockzenekara Nem tagadjuk, küldetéstudatunk van, az After Cryinggal is üzeneteket szeretnénk közvetíteni. A rockzene a városokba terelt emberek népzené­je. Sajnos, mára ez a muzsika elvesztette közös­ségi értelmét, hangzása sematikus lett. A klasz- szikus zene másfajta hagyományt képvisel, amely szintén nem tökéletes és mindenható, de évezredek élményeit, üzenetét hordozza. Éppen ezért megalapozatlannak tekintjük a komoly- és könnyűzenére alkalmazott szigorú kategóriákat. Egyetemes zene van, amelynek ezer és ezer kife­jeződési formája az emberiséggel egyidős. - fo­galmazta meg Görgényi Tamás, a zenekar tagja. "is. Szakács Réka I gazán nem mondha­tó mindennapi pro­dukciónak, amit az eMeRTon-díjas After Crying, a világ egyik el­ismert progresszív, szimfonikus rockzene­kara képvisel ma ha­zánkban. Ennek a kü­lönleges hangzású szín­padi élménynek lehet­tek részesei azok, akik április 18-án a Vigyázó Sándor Művelődési Házban jegyet váltottak az After Crying kon­certjére. A formáció 1986-ban alakult Vedres Csabával, Egervári Gáborral és Pejtsik Péterrel, mind­hárman a Madách Imre Gimnázium kísérleti művészképzésében vet­tek részt, és komolyze­nével kezdtek el foglal­kozni. Később csatlako­zott hozzájuk Görgényi Tamás, aki a lírai, filozo­fikus, gyakran szóki­mondó szövegeket írta, a zenéért Winkler Balázs és Pejtsik Péter volt a fe­lelős. Nagy hatással volt rájuk Bach, Beethoven és Bartók muzsikája, de azt mondják, hogy az Emerson Lake and Pal­mer és a King Crimson zenéjén nőttek fel. A zenekar munkássá­ga egyedülálló a hazai palettán, de még a nem­zetközi mezőnyben is ritkaságszámba megy. Olyan „korszerű ko­molyzene", amely egy­szerre kíván saját kora közönségének és az örökkévalóságnak szól­ni. A hangszerpark kon­certváltozatban a klasz- szikus hangszerektől a rockzene standard hangszerein keresztül, a modern elektronikai eszközök használatáig terjed. Hitvallásuk, hogy szelíd, folyamatos kö­zösségi forradalmat kell véghezvinni egy ban, az Egyesült Álla­mokban, Portugáliában, Franciaországban, Bel­giumban, Hollandiá­ban, Finn- és Lengyelor­szágban, de itthon visszhangtalan maradt az albumuk. A De Profundis és a 6-os cí­mű album után a nagy­világban már szuper­csapatként kezdték em­legetni őket. Az After Crying fel­küzdötte magát a világ kortárs szimfonikus­rock mezőnyének leg­jobb előadói közé. Egy­re népesebb publikum élvezi a hol kvartett­ként, hol tizenöt fős szimfonikus zenekar­ként, hol őrült rockban­daként muzsikáló együttest. Sokszor ját­szanak vendégművé­szekkel. A kezdeti for­mációhoz csatlakozott Lengyel Zoltán, Madai Zsolt, Torma Ferenc és az barátságosabb világért, és a művészet, a kultúra nem állhat sem a piac, sem a politika gyámsá­ga alatt. Elkötelezték magukat az emberi kul­túra és művészet ön­erős működtetése mel­lett, a nagytőke és a rek­lámmédia teljes kizárá­sával. 1990-ben Föld feletti zene címmel jelent meg első lemezük, innen már gyorsan vezetett az út a kis kluboktól a vi­lágszínpadokig. Bemu­tatkoztak Dél-Ameriká­új énekes, Bátky-Valen- tin Zoltán, akinek mar­káns, magasabb tarto­mányokban mozgó hangja tökéletesen il­leszkedik a XXI. századi After Crying világához. Ok a ma zeneszerzői és előadóművészei - a leg­magasabb fokon. A koncertet Rákos­mente Önkormányza­ta és Riz Levente pol­gármester támogatta, aki a nézőtéren részese lehetett ennek a nem mindennapi zenei él­ménynek. Sáfrány Magdolna és Hazán Katalin Hegyen ■&. Szakács Zsuzsa A Rákoshegyi Kö­zösségi Ház és a Vigyázó Ferenc Műve­lődési Társaság április­ban Sáfrány Magdolna és Bazán Katalin műveit mutatja be a közösségi ház kiállítótermében. Kömyei Ferencné kö­szöntőjében a kortárs művészeti törekvéseket hasonlította össze, me­lyek jelentős részénél azt tapasztalja, hogy az elvontság eszközét te­kintik a mai lét legfon­tosabb kifejezési eszkö­zének. Szerencsére jó néhány alkotó ma is a földi életből és a körül­vevő valóságból kiin­dulva építi fel érzel­mekkel, gondolatokkal átszőtt művészi világát. A tárlat bemutatkozó művészei igen különbö­ző stílusú alkotásokat hoztak el Rákoshegyre, egyiküknél a közvetlen látványélmények, tájak, házak, utcák adják a ki­indulópontot az általuk keltett gondolatok kife­jezésére, a másikban a konkrét tárgyak, konk­rét dolgok megragadá­sához elvont formák, színek, vonalak a vizuá­lis kifejező eszközök sokfélesége társul. Sáfrány Magdolna vallomása meglepően egyszerű: „vannak olyan képek, amikkel szívesen együtt él az ember", és ez tényleg ilyen egyszerű. Péceli születésű, sok művész­telepen megfordult már, ezekben az alkotó­táborokban készült ké­peit már sokszor meg­csodálhattuk, az Ernst Múzeumban és több vi­déki városban. Megtud­tuk, hogy mindig is a színek vonzották, főleg a szelíd péceli tájak sok­színűsége. Munkáit ak- varellel, olajjal, lendüle­tes ecsetkezeléssel, job­bára tört, finom színár­nyalatokkal készíti. Bazán Kata Ham­burgban is eltöltött egy kis időt, ahol különféle alkotó közösségekben, különféle grafikai eljá­rásokat tanult és alkal­mazott a született mű­veken. Ma Rákosligeten él, de örökké újító ked­vét a mai napig őrzi, a technikai megoldások alkalmazásában bátran kezdeményez. Fest olaj­jal, krétával rajzokat, szitanyomatokat készít és ezek ötvözésével is kísérletezik. Törekvése­ivel belső elképzeléseit szeretné valóra váltani, a konkrét és az abszt­rakt formákat ötvözve, együtt alkalmazva. Kü­lönös feszültséget mu­tatnak képei, az elmosó­dó és a pontosan rajzolt formák és színek kont­rasztjai, a vibráló felüle­tű, visszafogott, fátyo­los és a tüzesebb tiszta színárnyalatok együttes alkalmazása. A kiállítás május 6-ig tekinthető meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom