Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-04-09 / 6. szám
22 A Gázon színház a szívem csücske Interjú Nagyváradi Erzsébet színésznővel A Gózon Gyula Kamaraszínház március 7-én mutatta be William Shakespeare korai munkáját, a Makrancos hölgyet Honti György rendezésében, Nagyváradi Erzsébettel a címszerepben. A Magyar Színház társulatának színésznőjét már jól ismerik Rákosmentén, hisz az elmúlt öt év alatt öt színdarabban - Játék a kastélyban, Várj, míg sötét lesz, Gózon Kabaré, Késdobálók - aratott méltán nagy sikert a rákosligeti közönség előtt. "is. Szakács Zsuzsa N agyváradi Erzsébet a márciusi, szombat esti Makrancos hölgy vas- tapsos előadása után még Katabeli színpadi sminkjétől, óriási hajzuhatagától próbál megszabadulni, amikor elkezdünk beszélgetni a Gózon Gyula Kamaraszínház öltözőjében, és megkérdezem, hogy mindig színésznő akart lenni, vagy csak a véletlennek köszönhető, hogy így alakult az élete?- Természetesen - mint minden kislány -, ahogy szerencsésen túljutottam életem első szavalatán, onnantól kezdve vonzott ez a pálya. Tökölön, az általános iskolában sok verset mondtam, majd nyolcadikos koromban prózamondóversenyt nyertem. A továbbtanulásomnál is figyelembe vettük - a magyartanárom javaslatára -, hogy a választott iskolában jó színjátszó kör működjön. A Diák Színjátszók Országos Fesztiválján nekem ítélték a legjobb női alakítás díját, ezért teljesen egyértelmű volt számomra, hogy az iskola elvégzése után a színészmesterséget akarom kitanulni, ez Pécsi Ildikónál kezdődött, majd a Nemzeti Színház Színiakadémiáján folytatódott.- Első éves volt a színiakadémián, amikor megkapta Tinka szerepét a Noszty fiú esete Tóth Marival című darabban, harmadéves korában pedig már olyan szerepeket osztottak önre, mint Gertrudis a Bánk bánból, Tóth Manci a Eila ákácban, a Villámfénynél Satája, a Régimódi történetben Ga- csári Emma és Jablonczay Lenke. A pályatársak közül kik segítették, hogy kezdőként ilyen sikeresen vegye az akadályokat?- Tényleg szerencsés voltam, mert igen fiatalon, 25 évesen Kozák András partnereként eljátszhattam Gertrudist, igaz, Jászai Mari is csak huszonkét éves volt, amikor megkapta ezt a szerepet. A Nemzeti Színházban olyan színészek között nőttem fel, mint Moór Mariann, ő megtanított arra, hogyan kell igazi nőként viselkednem, Béres Ilonával a monológokat építettük fel együtt, Császár Angela pedig nem sajnálta az idejét, hogy bevezessen a sanzonok csodálatos világába. A teljesség igénye nélkül mestereimnek mondhatom még Agár- dy Gábort, Kállai Ferencet és Sinkovics Imrét. Gondolom jó szívvel emlékszik vissza Sinkovics Imrére is?- Az Advent a Hargitán című darabban a leányát alakítottam - de az életben is a lányává fogadott -, sokat tanultam tőle mire megszületett a darab, soha nem hangosan, kioktatva, csak csendben tanított, játék közben, de mindig értettem mire akar rávezetni.- A Nemzeti Színházban - 2000 óta Pesti Magyar Színház nevet viseli - a prózai darabok mellett zenés játékokban is szerepel, mint az István, a királyban, a Hamupipőkében, melyik műfaj áll önhöz közelebb?- Ma nagyon divatos kirándulni a zenés műfajba, de én igazából prózai színésznőnek tartom magam. Talán ellentmondásnak tűnik, ha most elárulom - és nagyot nevet közben -, hogy nemsokára lemezem jelenik meg, amin sanzonokat fogok énekelni. Az én alt hangomhoz talán ez illik...- Evek óta látjuk játszani Rákosligeten, a Gózon Gyula Kamaraszínházban, hogyan, ki által került kapcsolatba a rákosmenti színjátszással?- Czeizel Gábor rendező, jó barátom hívott 2004 tavaszán, hogy játsszam el Anniét Molnár Ferenc Játék a kastélyban című darabjában, olyan színészek mellett, mint Oszter Sándor és Körtvélyessy Zsolt. Természetesen azonnal igent mondtam, a napokban bemutatott Makrancos hölgy pedig - amiben Katát játszom - már az ötödik premierem itt Rákosligeten, hisz játszottam a Várj, míg sötét lesz, a Gózon Kabaré és a Késdobálók előadásokban is.- Hogy érzi itt magát? Elmondhatom, hogy ez a színház a szívem csücske. Szakmailag jelentős lépcsőfoknak tekintem, sok színész „irigykedve" ejti ki a Gózon nevet, ha meghallják, hogy itt játszom. Azt, hogy ilyen hírnévre tett szert a színház városszerte, nem csak a jó daraboknak és színészeknek köszönhető, Tianem Szabó Ági - igazgató - kifogyhatatlan energiájának. Számomra elképzelhetetlen, miként jut ideje és figyelme mindenre, hisz sokszor már kora reggel teregeti a frissen mosott színpadi ruháinkat, közben intézi a pénzügyeket - amiből persze sosincs elég -, beül a próbákra, ahol kőkemény véleményt alkot, majd este lefőzi nekünk a kávét - anyánk helyett is anyánk.- Évek óta szerepel a Jóban Rosszban tévésorozatban, két színházban is játszik, mit szól ehhez a családja?- Eredetileg fél évre hívtak a sorozatba, de ennek már több mint három éve, és még mindig én játszom Ekler Klárit. Persze, ez annak is köszönhető, hogy a családom mindenben segít, így a hatéves Botond fiam sem érzi magát „hátrányos • helyzetű" színészgyereknek. Az uram, Vasicsek János civilben fogorvos, de mivel ő is színpadi ember, hisz három blueszene- karban énekel, könnyen megérti a fellépéseimmel járó problémákat. Még sok kérdésem lenne, de eszembe jut, hogy Böbe - mindenki így hívja - ma már két darabban játszott, és még haza kell autóznia Dunaharasztira, így jobbnak látom, ha arra biztatom, induljunk hazafelé. A lépcsőn lefelé jövet azért még megkérdezem, mikor lesz új bemutató. Miközben bokáig érő fekete kabátját gombolja, nevetve szól vissza: „Nemsokára, de ez még hétpecsétes titok!"
