Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)

2009-04-09 / 6. szám

2009. ÁPRILIS 9. Hitélet 11 A húsvét az élet diadalünnepe Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész húsvéti üzenete Folytatás az 1. oldalról > Húsvét kísérőjelenségei ijesztően meglepőek. Semmi sem jelzi előre, hogy az öreg föld meg­rázza a hátát. Az őrök békésen bóbiskolnak. Az angyal sem kopog­tat a sírt elzáró sziklán, hogy bejelentse érkezé­sét. Egyszerre csak va­kító fényárban ragyog a nyitott sír. Kisebb dol­gok is megrezzentik az embert, ha hirtelen lep­nek meg. A megijedés reflex mozdulat. Senki­nek sem tehetünk érte szemrehányást. Ha azonban az ijedtség fé­lelemmé tudatosul, ott már baj van a bátorság­gal. Amikor az ember lába alatt meg meg­mozdul a szilárd talaj, amikor az angyali jele­néssel a láthatatlan vi­lág betör a láthatóba, amikor a halál suhintá­sa érinti meg az embert, akkor a létében érzi megtámadva magát és éppen ezért fél. A kato­nák félelme, ijedtsége elgondolkodtató, hi­szen hivatásuk volt a harc, ahol mindig ké­szen kellett lenniük a váratlan, hirtelen ese­ményekre, a harc ahol mindig a halál közelé­ben jártak. Miért féltek az asszonyok? Az an­gyal szelíden szólította meg őket és jó hírt mon­dott nekik: Jézus feltá­madt, nincs a sírban. Félelmük oka önma­gukban van. Félelmük belülről fakadt, rossz lelkiismeretük követ­kezménye. Féltek a Krisztussal való talál­kozástól A lelkiismeret furdalás okát az angyal célzó mondatában ta­láljuk: Jézus mindent előre megmondott. Mi­ért nem emlékeztek er­re vissza a nehéz órák­ban, miért gyászoltak úgy, mint akiknek nincs reménységük? Ha pedig eszükbe ju­tott, miért nem hittek abban, hogy akinek szájában álnokság nem találtatott, ebben is iga­zat mondott. A halott Jézusnak könnyebb volt végtisztességet ad­ni, mint az élőnek - ön­nön hitetlenségük mi­att - a szemébe nézni. Ma sem az az igazi oka a feltámadás tagadásá­nak, hogy megmagya­rázhatatlan, lehetetlen, hanem ugyanez a hitet­lenség szülte félelem. A Jézussal való talál­kozás elkerülhetetlen. Ha itt elbújok is előle, az utolsó napon meg kell jelennem előtte. De van lehetőségünk arra, hogy ne maradjak eb­ben a félelemben. Jézus az angyal ajkára adja a bátorítást: ti ne féljetek! Jézus elveszi azoktól a félelmet, akik a megfe­szítettet keresik. Akik magukról csak azt tud­ják és vallják, hogy bű­nösök, de a Megváltó­ról azt tudják és vallják, hogy a bűnösök barátja és megváltója. Mer­nünk kell hinni, hogy feltámadt, és futni a hírrel, hogy mindig előttünk megy, hogy mutassa az utat. Bátran és örömmel kell mon­danunk: feltámadt, Jé­zus valóban feltámadt! Áldott ünnepeket min­denkinek! A szeretetteljesség lesz a gyülekezet jellemzője „Ha tél ezt mondaná: tavasz rejtőzik a szívemben, ki hinne neki? Húsvét azt hirde­ti, hogy minden szenvedés, minden Golgota húsvétot hordoz a méhében" (K. Gibron) Fél éve, hogy Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkészt megválasztották a főváros egyik leg­nagyobb, négy templommal rendelkező Rá­koskeresztúri Evangélikus Egyházközség lel­készévé. A húsvétvárás napjaiban kerestük fel a lelkész asszonyt, hogy ossza meg gondolata­it az olvasókkal. Szakács Zsuzsa S zeptemberben, tizen­nyolc évi szolgálat után búcsúzott el Keszt­helytől, hogy Rákoske­resztúron folytassa lelké- szi szolgálatát. Hogy érzi magát, megszokta, meg­szerette már az itteni ut­cákat, embereket?- Az igaz, hogy Keszthelyen sok terem­tett és épített szépséget hagytam magam mö­gött, de kárpótol, hogy körzetem gondozása közben járom a környé­ket, az intéznivalókat, a látogatásokat' is gyalo­gosan bonyolítom, hogy lássam a házak frissen veteményezett kertjeit, az ott tevé­kenykedő embereket, a tavasz minden szépsé­gével. Egy olyan város­ból jövünk, ahol nyá­ron éjjel-nappal nyüzs­gő élet folyt, télen pe­dig kiegyensúlyozott polgári atmoszféra vett körül minket. Saját döntésünk volt, hogy mindezt felváltjuk a nagyvárosi életritmus­ra, számítottunk rá, hogy az első időszak nehéz lesz, de a mér­tékben tévedtünk. A lelkészváltásból adódó; olykor elutasító, zömé­Nagyné Szeker Éva ben csak távolságtartó hangulat mellett - hála Istennek - utolért ben­nünket az emberek nyi­tottsága, szeretete, fi­gyelmessége, ami segí­tett, hogy el tudjuk hor­dozni ezt a nehéz idő­szakot. Ma már sok programot, találkozási lehetőséget kínálunk, így lehetőség nyílik, hogy egymást megis­merve, lassan a szere­tetteljesség lesz a gyü­lekezet jellemzője.- A Rákosmentén élő emberek is egyre nehe­zebb helyzetben kerülnek manapság, ön szerint mi az a kapaszkodó - termé­szetesen nem gazdasági tanácsokra gondoltam -, ami ebben a nem könnyű időszakban segítséget nyújthat?- Ha bajban va­gyunk, még inkább fontos, hogy a csalá­dunkon kívül megértő közösség, segítőkész emberek, barátok és a gyülekezet vegyen kör­be bennünket. Az iste­ni kegyelemből és sze- retetből feltöltekezve tudunk majd valódi közösségeket létrehoz­ni, ténylegesen, tevőle­gesen egymás felé for­dulni. Ezért nagyon fontos, hogy gyüleke­zeteink egészét kisebb, jól összefogott szolgáló körök alkossák.- A húsvétvárás hat he­te a hívő ember számára, az önmegtartóztatás, az önfegyelem ideje, önök miként készülnek az ün­nepre?- A böjti istentiszte­letek, a bibliaórák ősi tematikája szerint az igehallgatás, a szentsé­gek és a liturgia segíti a készülődést. Sajnála­tos, hogy a karácsonyi- és a húsvéti ünnepkör hangsúlyozása között óriási különbség van, ezért fontosnak érzem minél több gyülekezeti alkalom szervezését a böjti időszakban is, melyek előkészítik a nagyhét eseményei­nek, húsvét ünnepé­nek valódi átélését, méltó ünneplését. Ilyen hitmélyítő, kö­zösségépítő céllal tar- tpttunk vetített képes előadást szeretetven- dégséggel (agapé) egy­bekötve, színvonalas, felemelő koncertet, passiói előadást és kézműves foglalkozást a kisgyerekeknek, a Nagyhét elején pedig „szenvedés" címmel filmvetítésre hívjuk a gyülekezetei. Szemé­lyes, belső készülődé­sünk pedig mi lehetne más, mint az önvizsgá­ló, de reményteli imádság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom