Hírhozó, 2009 (19. évfolyam, 1-21. szám)
2009-04-09 / 6. szám
2009. ÁPRILIS 9. Hitélet 11 A húsvét az élet diadalünnepe Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkész húsvéti üzenete Folytatás az 1. oldalról > Húsvét kísérőjelenségei ijesztően meglepőek. Semmi sem jelzi előre, hogy az öreg föld megrázza a hátát. Az őrök békésen bóbiskolnak. Az angyal sem kopogtat a sírt elzáró sziklán, hogy bejelentse érkezését. Egyszerre csak vakító fényárban ragyog a nyitott sír. Kisebb dolgok is megrezzentik az embert, ha hirtelen lepnek meg. A megijedés reflex mozdulat. Senkinek sem tehetünk érte szemrehányást. Ha azonban az ijedtség félelemmé tudatosul, ott már baj van a bátorsággal. Amikor az ember lába alatt meg megmozdul a szilárd talaj, amikor az angyali jelenéssel a láthatatlan világ betör a láthatóba, amikor a halál suhintása érinti meg az embert, akkor a létében érzi megtámadva magát és éppen ezért fél. A katonák félelme, ijedtsége elgondolkodtató, hiszen hivatásuk volt a harc, ahol mindig készen kellett lenniük a váratlan, hirtelen eseményekre, a harc ahol mindig a halál közelében jártak. Miért féltek az asszonyok? Az angyal szelíden szólította meg őket és jó hírt mondott nekik: Jézus feltámadt, nincs a sírban. Félelmük oka önmagukban van. Félelmük belülről fakadt, rossz lelkiismeretük következménye. Féltek a Krisztussal való találkozástól A lelkiismeret furdalás okát az angyal célzó mondatában találjuk: Jézus mindent előre megmondott. Miért nem emlékeztek erre vissza a nehéz órákban, miért gyászoltak úgy, mint akiknek nincs reménységük? Ha pedig eszükbe jutott, miért nem hittek abban, hogy akinek szájában álnokság nem találtatott, ebben is igazat mondott. A halott Jézusnak könnyebb volt végtisztességet adni, mint az élőnek - önnön hitetlenségük miatt - a szemébe nézni. Ma sem az az igazi oka a feltámadás tagadásának, hogy megmagyarázhatatlan, lehetetlen, hanem ugyanez a hitetlenség szülte félelem. A Jézussal való találkozás elkerülhetetlen. Ha itt elbújok is előle, az utolsó napon meg kell jelennem előtte. De van lehetőségünk arra, hogy ne maradjak ebben a félelemben. Jézus az angyal ajkára adja a bátorítást: ti ne féljetek! Jézus elveszi azoktól a félelmet, akik a megfeszítettet keresik. Akik magukról csak azt tudják és vallják, hogy bűnösök, de a Megváltóról azt tudják és vallják, hogy a bűnösök barátja és megváltója. Mernünk kell hinni, hogy feltámadt, és futni a hírrel, hogy mindig előttünk megy, hogy mutassa az utat. Bátran és örömmel kell mondanunk: feltámadt, Jézus valóban feltámadt! Áldott ünnepeket mindenkinek! A szeretetteljesség lesz a gyülekezet jellemzője „Ha tél ezt mondaná: tavasz rejtőzik a szívemben, ki hinne neki? Húsvét azt hirdeti, hogy minden szenvedés, minden Golgota húsvétot hordoz a méhében" (K. Gibron) Fél éve, hogy Nagyné Szeker Éva evangélikus lelkészt megválasztották a főváros egyik legnagyobb, négy templommal rendelkező Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség lelkészévé. A húsvétvárás napjaiban kerestük fel a lelkész asszonyt, hogy ossza meg gondolatait az olvasókkal. Szakács Zsuzsa S zeptemberben, tizennyolc évi szolgálat után búcsúzott el Keszthelytől, hogy Rákoskeresztúron folytassa lelké- szi szolgálatát. Hogy érzi magát, megszokta, megszerette már az itteni utcákat, embereket?- Az igaz, hogy Keszthelyen sok teremtett és épített szépséget hagytam magam mögött, de kárpótol, hogy körzetem gondozása közben járom a környéket, az intéznivalókat, a látogatásokat' is gyalogosan bonyolítom, hogy lássam a házak frissen veteményezett kertjeit, az ott tevékenykedő embereket, a tavasz minden szépségével. Egy olyan városból jövünk, ahol nyáron éjjel-nappal nyüzsgő élet folyt, télen pedig kiegyensúlyozott polgári atmoszféra vett körül minket. Saját döntésünk volt, hogy mindezt felváltjuk a nagyvárosi életritmusra, számítottunk rá, hogy az első időszak nehéz lesz, de a mértékben tévedtünk. A lelkészváltásból adódó; olykor elutasító, zöméNagyné Szeker Éva ben csak távolságtartó hangulat mellett - hála Istennek - utolért bennünket az emberek nyitottsága, szeretete, figyelmessége, ami segített, hogy el tudjuk hordozni ezt a nehéz időszakot. Ma már sok programot, találkozási lehetőséget kínálunk, így lehetőség nyílik, hogy egymást megismerve, lassan a szeretetteljesség lesz a gyülekezet jellemzője.- A Rákosmentén élő emberek is egyre nehezebb helyzetben kerülnek manapság, ön szerint mi az a kapaszkodó - természetesen nem gazdasági tanácsokra gondoltam -, ami ebben a nem könnyű időszakban segítséget nyújthat?- Ha bajban vagyunk, még inkább fontos, hogy a családunkon kívül megértő közösség, segítőkész emberek, barátok és a gyülekezet vegyen körbe bennünket. Az isteni kegyelemből és sze- retetből feltöltekezve tudunk majd valódi közösségeket létrehozni, ténylegesen, tevőlegesen egymás felé fordulni. Ezért nagyon fontos, hogy gyülekezeteink egészét kisebb, jól összefogott szolgáló körök alkossák.- A húsvétvárás hat hete a hívő ember számára, az önmegtartóztatás, az önfegyelem ideje, önök miként készülnek az ünnepre?- A böjti istentiszteletek, a bibliaórák ősi tematikája szerint az igehallgatás, a szentségek és a liturgia segíti a készülődést. Sajnálatos, hogy a karácsonyi- és a húsvéti ünnepkör hangsúlyozása között óriási különbség van, ezért fontosnak érzem minél több gyülekezeti alkalom szervezését a böjti időszakban is, melyek előkészítik a nagyhét eseményeinek, húsvét ünnepének valódi átélését, méltó ünneplését. Ilyen hitmélyítő, közösségépítő céllal tar- tpttunk vetített képes előadást szeretetven- dégséggel (agapé) egybekötve, színvonalas, felemelő koncertet, passiói előadást és kézműves foglalkozást a kisgyerekeknek, a Nagyhét elején pedig „szenvedés" címmel filmvetítésre hívjuk a gyülekezetei. Személyes, belső készülődésünk pedig mi lehetne más, mint az önvizsgáló, de reményteli imádság.
