Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-03-13 / 4. szám

2008. MÁRCIUS 13. Bergman- filmklub a Dózsában prolongálva! Az eredetileg meghir­detett 18 filmből álló sorozat a komoly ér­deklődésre való te­kintettel március 25- től még egy trilógiá­val bővül. A vetítések időpontjai: 03. 25. Farkasok órája (1968) 04. 01. Szégyen (1968) 04. 08. Szenvedély (1969) A filmeket DVD-ről vetítjük 18 órai kez­dettel. A belépő: 200 Ft Tollal és ecsettel Barna András festő-grafikus kiállítása Rákoshegyen 17 Szakács Zsuzsa M árcius 1-jén nyűt meg Barna András festő-grafikus Tollal és ecsettel című kiállítása a Rákoshegyi Közösségi Házban. A művészt és a szép számban megjelent érdeklődőt a Vigyázó Fe­renc Művelődési Társa­ság látta vendégül. Rőthler Istán kiadó­szerkesztő köszöntötte a nyolc éve Rákoscsabán letelepedett művészt, aki még mindig elérzéke- nyülve gondol vissza szülőföldjére, Erdélyre, Abonyszántót sem elfe­ledve, ahol gyermekko­rát és iskolás éveit töltöt­te. Barna András hagyo­mánytisztelő, festő-grafi­kusnak vallja magát. Tagja a Művészet és Ba­rátai Egyesületnek, vala­mint a különleges hang­zással bíró Tűzedzők Asztaltársaságnak. Álta­luk már többszörösen el­ismert, kitüntetett, festő­grafikus illusztrátor. A tárlaton körbesétáló érdeklődő önfeledten merül el az olajfestmé­nyeken megjelenő fé­nyek, formák és színek közötti tiszta kapcsolat pillanatnyi megragadá­sában. A Pákozdi huszá­rok, Zászlótartó, Bem apó és tábornoka címet viselő alkotások a közel­gő nemzeti ünnepünket juttatják eszünkbe, vala­mint az impresszioniz­musra oly jellemző emlé­kező magatartást, a pilla­natról pillanatra változó látvány rögzítését A tar- cali református temp­lomról készített festmé­nyen apró, tiszta színfol­tokat rakott egymás mel­lé a mester, a Pipacsok, valamint Orgonák című csendélet viszont a ter­mészet adta egyszerűség és tisztaság, a színek élet­hű rögzítése által vonzza tekintetünket. Barna András festményei a kör­nyező világunk szerete- tét, emberséget és a ha­gyományok mindenek előtt való tiszteletét hor­dozzák. A jó hangulathoz nagyban hozzájárult Jutási Miklós és Murányi László, a Bartók Béla Ze­neiskola művésztanárai, akik magyar népzenével szórakoztatták a megnyi­tón megjelenteket. A kiállítás március 20- ig tekinthető meg. Reneszánsz év és a XXI. század Szakács Zsuzsa A z idei Csekovszky Művészeti Napo­kat A reneszánsz éve 2008 címmel rendezték Rákosligeten, ahogy be­vezetőjében Dévényi Ka­ta, az intézmény vezető­je elmondta, most min­den a reneszánsz körül forog méltó módon kö­vetve a hagyományo­kat, miközben újakat hozunk létre. Dombóvári Csaba al­polgármester megnyitó­jában megemlékezett az 550 éve, 1458-ban trónra került Mátyás királyról. A hagyomány az egyik legnagyobb magyar ki­rályként tartja számon, alakja a magyar nép em­lékezetében hősként őr­ződött meg tetteihez le­gendák fűződtek. Szá­mos mese, monda szól igazságosságáról, arról, hogy uralkodása során mindig a szegény embe­rek pártjára állt. A király a közjó védelmezője, ez a kép alakult ki róla, a valóság azonban egy kissé mást takart. Az azonban elvitathatatlan, hogy a középkori könyvművészet csúcsát Mátyás király könyvtá­rának reprezentatív da­rabjai, a Corvinák jelen­tették. A művészeti na­pok keretén belül nyűt meg Szalai Katalin kó- dexíró-oklevélgrafikus kiállítása. A ma emberének ez a fogalom általában egy középkori szerzetes ké­pében jelenik meg de Szalai Katalin igazi XXI. századi nő. Vágott he­gyű tollaival, maga ké­szítette ecsetjeivel elgé- piesedett komputervilá­gunkba visszahozza a manuális munka szép­ségét, humanitását, összekövetve a régit és az újat. Miközben a technikai lehetőségek a sorozatgyártás felé mu­tatnak, az emberekben mindinkább feléled a vágy az egyediség iránt. Katalin ezt az igényt igyekszik kielégíteni az elveszett családi címe­rek újjáteremtésével, íz­léses megfestésével, csa­ládfák, egyedi, személy­re szóló oklevelek meg­rajzolásával. Szecessziós stílusú, kis akverell- képei parázsló színük­kel saját álomvilágot, s azt a vonzódást tükrö­zik, amelyet a régi, le­tűnt korok iránt érez a művész. A Fővárosi Vá­rosházán látható az az Aranykönyv, amelynek Budapest történetére vonatkozó fejezeteit ő festette, kalligrafálta mai kódexszé. Később saját gyönyörűségére új­ra megfestette az immá­ron napjainkig elvezető, összesen huszonnégy lapot. Álmai közé tarto­zik, hogy létrehozza Magyarország jelentő­sebb városainak kódex­be álmodott történetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom