Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-02-26 / 3. szám

2008. FEBRUÁR 26. Önkormányzat 11 Kovács József, a Semmel­weis Orvostudományi Egyetem professzora mondta azt, „ha valami haszna volt ennek a re­formnak az az, hogy min­denki számára világos, ha valahonnan pénzt vonnak ki, az emberéle­tekbe fog kerülni".- És akkor még nem be- széltünk az úgi/nevezett vo­lumenkorlátról...- A volumenkorlát lé­nyegében azt jelenti, hogy a magyar egészség­ügybe bevezettek egy fe­udális rendszert, az egészségügyi robotot. Ugyanis a beteg beérke­zik a kórházba, ezt nem tudják szabályozni, bár a traumatológián is van volumenkorlát, és ha a betegek száma elér egy szintet, afölött nem fizet­nek az ellátásokért. Már­pedig azt mégsem mondhatják a villamos alá esett betegnek, hogy „az ön ellátására most nincs kapacitás", mert őt sürgősségileg el kell látni. De volumenkorlát miatt ezekért nem fizetnek, ugyanakkor a kórház kö­teles ellátni ezeket a bete­geket, nem is tehet mást sem szakmailag, sem er­kölcsileg. Ez nem más, mint közönséges robot, az ingyen munka elvárá­sa a kórházaktól.- Ez az átalakítás, amit Molnár Lajos kezdett el és Horváth Ágnes fejez be, te­hát lényegében csökkentette a gyógyító kapacitást Ma­gyarországon azzal, hogy távol tartja a szegényeket a rendszertől. Erre fejelnek rá jövő évtől egy több pénztá­ros, avagy több-biztosítós modell bevezetésével.- A nemzetközi szak- irodalomban a biztosítás és az egészségbiztosítás, illetve az egészségpénztár szó egymás szinonimái. Tehát nincs közöttük kü­lönbség. Ez egy nyereség- érdekelt, versengő rend­szerről van szó. A biztosí­tók elvárás szerint maxi­mum 120 milliárd forin­tot fognak befektetni.- És ezzel milyen joghoz jutnak?- Nem csak az 1700 milliárdos kassza fölött rendelkeznek majd, ha­nem a teljes gyógyszer- ipar, a teljes műszeripar, a teljes háttéripar felett a mosodától az őrzésvéde­lemtől a karbantartáson keresztül mindenre ráte­szik a kezüket, ami azt jelzi, hogy az általuk be­fektetett pénzt pillanatok alatt megtérül.- A konstrukció felveti-e ön szerint az alkotmányos­ság kérdését, hiszen az alkot­mányban az van, hogy az egészségügyi ellátás meg­szervezése és irányítása az egészségügyi miniszter fel­adata.- Nyilvánvalóan sok al­kotmányossági kérdés felmerül. De van egy na­gyon fontos kérdés: fenn­marad a duális finanszí­rozás. Ez azt jelenteni, hogy a kórházak az épü­letért, az épületek kar­bantartásáért, azok meg­létéért az önkormányzat­ok lesznek felelősek. Ma­gyarul ennél aljasabb rendszert elképzelni sem lehet, hiszen odaadják a biztosítóknak bagóért a 49 százalékot, megkapják a többségi menedzsment jogot, majd az önkor­mányzatokat kötelezik arra, hogy a kórházakat megfelelő állapotban tartsák és üzemeltessék.- És mit lehet tenni ez el­len?- Az emberek, akik március 9-én részt vesz­nek a népszavazáson, akik veszik a fáradtságot és elmennek szavazni a tandíjról, a vizitdíjról és a napidíjról, azok egyfajta előkészületet tesznek az egészségbiztosítási pénz­tárról való szavazáshoz. Ugyanakkor ezzel kifeje­zik véleményüket, hogy mindenféle alkut a ma­gyar emberek életére, egészségére mégsem le­het megkötni. Mindenki­: Fizetett politikai hirdetés ? nek tudnia kell, aki távol akar maradni a szavazás­tól, hogy a közömbössé­gével eladja saját maga, a családja, az unokái egész­ségét. Aki nem megy el szavazni, az valójában a nemekhez csatlakozik, és igent mond arra, hogy az emberi élet üzlet tárgya legyen, az egészség üzlet tárgya legyen, amely so­ha sehol a világon nem hozott egészségjavulást. Soros György mondta, hogy van néhány terület, ahová nem szabad been­gedni a piacot, és ezek közé az egészségügyet és az oktatást sorolta. Nem is véletlen, hogy együtt van a vizitdíjról, kórházi napidíjról és tandíjról va­ló szavazás, mert aki a tandíj ellen szavaz, az tu­lajdonképpen az egész­ségügy ellen is szavaz. Ugyanis az egészségpoli­tikusok, tudják, hogy az egészségre maximum a GDP 10 százalékát érde­mes fordítani, a többit ok­tatásra kell költeni, mert az oktatásra fordított összegek nagyobb arány­ban térülnek meg egész­ségnyereségben, mintha minden pénzt csak az egészségre költenénk. Egy fővárosi, egyetemet végzett, 35 éves nőnek 96 százalék esélye van arra, hogy megélje a nyugdíj­kort. Egy vidéki, 35 éves, 8 általánost végzett férfi­nek pedig mindössze 25 százalék az esélye, hogy megérje a nyugdíjkort. Mindenhol a világon, ahol versengő több-bizto­sítós rendszer van, az el­látás színvonalának csök­kenéséhez, illetve a hoz­záférésnek a szűkítésé­hez vezetett. Nyilvánva­ló, hogy Magyarorszá­gon is ez fog bekövetkez­ni, hiszen sehol a világon nem történt másként. Joseph Kutzin, a WHO egészségügyi szakértője is azt mondta, hogy a ma­gyar társadalom nagy árat fog fizetni ezért a rendszerért. Utolsó érv­ként mindig Döbrentei Koméit szoktam idézni: „Meddig hátrálunk még, talán a méhfalig?" - teszi fel a költő a kérdést. Nincs hova hátrálni to­vább nekünk sem. Min­denkinek el kell menni szavazni. Mert a saját éle­téről, unokái, gyerekei családja életéről van szó. Mert ha ezen a hatalmas globalizálódó egészség- ügyi piacon eladja a gye­rekei egészségét, akkor lényegében egészségügyi rabszolgává teszi őket. Aki nem megy el szavaz­ni március 9-én, az elfo­gadja az egészségügyi rabszolgaságot. a felelős döntés

Next

/
Oldalképek
Tartalom