Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-12-11 / 20. szám
Advent 12 Advent idején Jézusra várunk „Szeretni nem könnyű. A szeretetet nem lehet csak úgy balkézről elintézni, szép szóval bizonygatni. Igazán szeretni áldozatos, kockázatos vállalkozás. De hiszen Urunknak is az egész élete ment rá arra, hogy szeretett bennünket. Ebben az Isteni Szeretetben részesülni csak másokat részesítve lehet. A Krisztusi Szeretet nem is jelenthet mást, mint azt, hogy az életemből adok egy darabot valakinek. És az a csodálatos, hogy mégis az az élet gazdagodik meg, amelyik így tudja szétosztani magát a szeretetben. Mert aki elveszti az ő életét Krisztusért, az megtalálja azt! Aki pedig meg akarja tartani magának az ő életét, az elveszti azt." Dr. Joó Sándor el igazi és szerető jósággal. Sorakozzunk a költő mellé és kiáltsuk őszintén, bizalommal, tudva, hogy van aki hallja: »Föl! Át! Le! - Szétcsap az egy irány Oldj ki magamból, emelj, Apám! Tépj ki - végy vissza, Istenem: Ölj meg, ölelj meg, Végtelen.«" - fejezte be Szabó Lőrinc versrészletével az adventi várakozást Nagy- né Szeker Éva. Várakozás, amelyben kitartás van Sóskúti Zoltánt, a Rákoskeresztúri Missziói Református Egyház- község fiatal lelkipásztorát nem volt könnyű utolérni, napját szinte teljesen lefedi az emberekkel való foglalkozás, törődés és ezt igen nagy szeretettel teszi. Megkeresésünkre viszont azonnal igent mondott, itt közöljük a Hírhozó olvasóihoz írt adventi levelét: „Levél buszmegállóban várakozóknak. Mi mindig várunk valamit... Amíg várjuk izgatottak vagyunk, s gyakran türelmetlenek. Ha nem jön el, tovább várunk, reménykedve... Ha akkor sem jön el, hát tovább, egyre türelmetlenebbül, egyre fogyó reménnyel. Aztán sokszor feladjuk - legyintünk egyet, nevetünk vagy sírunk, vagy más várnivaAdvent idején, ahogy Sóskúti Zoltán református lelkész megfogalmazta, „reménykedünk Jézus eljövetelében, visszajöttében, abban, hogy a Menny valósága megmutatkozik teljességgel - amit most még »csak« hiszünk, az tapasztalható valóság lesz". Várakozzunk bizalommal A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyház- község újonnan megválasztott lelkésze, Nagyné Szeker Éva Keszthelyről érkezett Nagyné Szeker Éva férjével Rákosmentére, gyerekeik Esztergomban, illetve Veszprémben járnak iskolába. Mivel ebben a közösségben első adventjü- ket töltik, arra kértük Szeker Éva lelkészt, ossza meg a Hírhozó olvasóival a karácsony előtti várakozás gondolatait. „Advent a nagy lehetőségek időszaka. Új irányt szabhatunk életünknek, újra a krisztusi világosság felé fordíthatjuk tekintetünket. A rómaiak vallották: becsületesen élni, senkit sem bántani, mindenkinek megadni a magáét. Kifogástalan, jó alapelvek, amelyekkel be lehetett rendezni a múlandó földi életet, békességben lehetett élni egymással. Mily jó lenne, ha ma is elismernénk ezeket a szabályokat. S akkor belátná mindenki, hogy arra viszont nem elegek ezek a koordináták, hogy az örök életünket biztosítsuk velük, és Istennel kapcsolatban maradjunk. Csonka elvekre csonka életet lehet építeni. A művészet régi emlékei között vannak olyan szobrok, amelyeknek egyes részei hiányosak, de szépségük miatt múzeumokban őrizzük azokat. Ám ezek a szobrok mégiscsak: torzók, hiányosak. Miért élnek sokan, miért élnénk ilyen csonka, torzó életet, hiszen lehetősége van az embernek a teljeset, a kiteljesítőt megragadni. Tapossuk lábaink alá a világot - nem egymást! -, és törjünk az Örökkévaló felé. Miért? Mert az Úr kegyelméből lehetőségünk van rá. Újra átélhetjük a teljessé tevő Megváltó közénk jöttének örömhírét. Küzdjünk fáradt vagy modernnek hitt nemtörődömségünkkel az igazi ünnepünkért. Az ünnep: Krisztus, Ő ad teljes békét, Ő tölthet
