Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-10-22 / 17. szám

Kultúra A cimbalom magyar nagykövete Herencsár Viktória évek óta küzd azért, hogy hazánkban is legyen művészeti cimbalomoktatás "Í&. Szakács Zsuzsa H erencsár „ Viktória, Rákosmente vi­lághírű cimbalommű­vésze augusztus 20-án a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt ki­tüntetését vehette át a Szépművészeti Múze­umban, amihez még gratulálni sem volt idő, mert nem sokkal ezután elutazott Dél-Ameriká- ba; Argentína és Uru­guay magyar kolóniája hívta koncertezni - az alapítók még Trianon után vándoroltak ki ha­zánk elcsatolt területei­ről, majd az 1930-as évek arisztokráciája is ott talált új otthonra -, ahol természetesen elő­adásokat is tartott, töb­bek között Buenos Ai­resben, hogy minél töb­ben megismerjék szere­tett hangszerét, a cim­balmot. Madárdombi ottho­nában gratuláltunk megérdemelt kitünteté­séhez, de a bőröndök még ott állnak a nappa­liban, hisz tegnap jött meg Lengyelországból, de a hónap végén már Finnországba repül, mint a Besztercebányai Művészeti Akadémia vendég docense, vala­mint a Cimbalom Világ- szövetség elnöke, hogy egy konferencián ve­gyen részt. Helsinkiben, a Balti Cimbalom Kong­resszuson cimbalomtör­téneti előadásokat és hangszerbemutatókat is tart. Kérdésemre, hogy hány koncertet fog ad­ni, keserűen elneveti magát, a válaszából ki­derül, hogy senkit nem talált, aki fedezte volna hangszerének a kiszállí­tási költségét, majd hosszan mesél a cimba­lom eredetéről, hogy Ázsiából származik, de a XV. században már minden európai ország­ban ismerték, főleg templomokban, penget­ve, illetve ütve játszot­tak rajta.- A Monarchia idején Magyarországon az 1870-es években vált is­mertté a pedálos cimba­lom, ami már igazi ma­gyar hangszernek szá­mított. Pár év múlva el­indult a cimbalomszak a Zenedében, de a II. vi­lágháború után mindent irtottak, ami magyar volt, de sajnos Magyar- országon ma is eléggé periférikusán kezelik a cimbalmot, nem úgy a világban, ahol a népze­ne mellett a komolyze­nében és a jazzben is fontos szerep van.- Mikor ismerkedett meg a cimbalommal?- Édesanyám gyerek­kori álma volt a zeneta­nulás, nővérem, aki négy évvel volt idősebb nálam, a rádió gyer­mekkórusában énekelt, majd beíratták Tarjáni Tóth Ida zenetanárhoz cimbalmozni, hisz még nem voltak előítéletek a hangszer iránt. Akkor Zuglóban éltünk, kará­csonykor, háromévesen leültem a nővérem cim­balmához, nagyanyám - aki Nagykikindán született, ezért a magya­ron kívül szerbül és svá­bul is tudott - énekelni kezdett, én pedig hallás után, hibátlanul kísér­tem a hangszeren. Más­fél év múlva már kilenc­vennyolc dalt tudtam, de addigra a kottaolva­sás is ment. Hatévesen a Zeneakadémián Kodály Zoltán előtt játszottam, majd tizennyolc évesen Kocsis Zoltánnal és Ber­kes Kálmánnal koncer­teztem.- Négyévesen már zene­iskolába járt Ádám Jenő­höz, Czövek Ernához, Ko­dály Zoltántól is sok segít­séget kapott, majd a Lővey Klára Gimnáziumban An­dor Ilona zenepedagógus volt mestere, aztán a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola zenetanári szakán, szolfézstanári és énektaná­ri szakán kitüntetéssel végzett, még sem Magyar- országon tanítjá a cimba­lom művészetét.- A főiskola elvégzése után énektanárként al­kalmaztak 1979-ig, cim­balmot - egy mai napig tartó rossz beidegződés miatt - nem taníthat­tam, de játszani játszot­tam népzenei együtte­sekkel, a rádió szólistá­jaként, és a mai napig az Operaház cimbalmosa vagyok. Majdnem ti­zenöt év telt el, hogy ab­bahagytam az énektaní­tást, amikor a zuglói Szent István Zeneisko­lába elhívtak cimbalmot tanítani, 1997-ben pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a Besztercebányai Művészeti Akadémia rektora személyesen jött el Magyarországra, hogy felkérjen, legyek a művészképző klasszi­kus cimbalom tanszaká­nak a vezetője. Azóta is mint vendég docens ta­nítok, de munkámat olyannyira megbecsü­lik, hogy mindig tiszte­letben tartják azt, hogy én elsősorban koncerte­ző művész vagyok, és ha lehetőségem nyílik, hogy világhírű muzsi­kusokkal koncertez­zem, soha nem gördíte­nek akadályt.- Nem Magyarorszá­gon kellene tanítania a te­hetséges fiatalokat az ön tudásával?- Higgye el, hosszú évek óta próbálkozom, hogy itthon is legyen művészeti cimbalom­oktatás, de folyton fa­lakba ütközöm. Még ma is sokszor merev el­utasítással találkozom, mert a cimbalom szó pejoratív értelemmel te­lítődött nálunk, ami nem alkalmas klasszi­kus vagy modem zene interpretálására. Az az általános gondolkodás, hogy a cimbalommal csak magyar nótát, illet­ve romazenét lehet ját­szani. Ez olyannyira hi­bás feltételezés, hogy 1866-ban már Paganinit és más klasszikus átira­tokat is játszottak cim­balmon Magyarorszá­gon. Négy évi munkám van abban, hogy végre 1991-ben, Pécsett létre­jött a Cimbalom Világ- kongresszus, ahol a Cimbalom Világszövet­ség elnökévé választot­tak. A kétévente össze­ülő kongresszuson egy­más hagyományait, el­feledett, ismeretlen kéz­iratokat mutatunk be és mindent megteszünk, hogy erősítsük a cimba­lom helyét a zenei vi­lágban.- Hét éve lakik itt Rákoshegyen a családjá­val, azóta számtalan sike­res koncertjét hallhattuk a helyi művelődési házak­ban, iskolákban, hol fog fel­lépni legközelebb?- November közepén két kerületi iskolába fo­gom elvinni a cimbal­mot (a Mórába és a Gregorba), ahol nem csak engem hallgathat­nak a gyerekek, hanem ki is próbálhatják majd a hangszert, és annak mindig nagy sikere van. De az idén még játszom a Duna Palotában, illet­ve Prágában, és már vé­ge is az évnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom