Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)
2008-09-25 / 15. szám
2008. SZEPTEMBER 25. Kultúra 17 „Boldogan éltem le az életem” Parrag Emil festőművészt a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkerésztjével tüntették ki 'S. Szakács Zsuzsa P arrag Emil festőművészt rákosligeti otthonában látogattuk meg, hogy gratuláljunk állami kitüntetéséhez, a Magyar Köztársaság Ezüst Erdemkereszt- hez, valamint a tavasszal kapott Búza Barna-díjhoz, amit egy művészeti magazin illusztrálásáért kapott. Nem merült fel önben, hogy erre a kitüntetésre elég sokat kellett várnia?- Soha nem foglalkoztam azzal, hogy mikor és mit érdemeltem volna meg az életem során. Nem szoktam a sorsra panaszkodni, de az is igaz, hogy nem voltam túl szerencsés, hisz az igazi sikerekre vagy nyolcvan évet kellett várnom. Mindig megpróbáltam úgy élni, hogy a munkámban független tudjak maradni, mert ez a művészetnek nagyon fontos alkotórésze. Fiatal koromban sokáig lázadó szellemű festőnek számítottam, ez a lázadás azt is jelentette, hogy nem a hagyományos elvárásnak megfelelően gondolkodtam, cselekedtem, ez főleg a két absztrakt korszakomra vonatkozott.- A függetlenségnek pedig ára van, gondolom ezt önnek is meg kellett tapasztalnia, hisz azáltal, hogy nem hódolt be semmilyen kor divatjának, hanem ment a maga útján, valószínűleg a lehetőségei is beszűkültek, és nem sok alkalom nyílt arra, hogy a képeit kiállítsa. Ezzel persze együtt járt az is, hogy eladni sem volt könnyű, hogyan éltek abban az időkben?- Nehezen. Feleségemnek tanári fizetése volt, ezt nem kell különösebben magyarázni, és akkor már két gyereket neveltünk. Igaz, volt egy rövid idő, hogy elég rendesen fogytak a festményeim, de amikor az absztrakciót csináltam, nem igen tudtam eladni őket. Akkor kénytelen voltam eladásra különféle másolatokat készíteni, de terveztem plakátokat, mintát festettem gobelinképek alá, valami mindig akadt, amiből megéltünk, és mellette olyan festményeket tudtam csinálni, amiket szerettem. Persze a megélhetésért, a családért, a művészetért minden korban küzdeni kellett. Engem 1956 után kirúgtak az állásomból, mert ellenforradalmárnak nagyon hiányzik. Régebben kiültem a tájba és akvarelleket, pasztelleket csináltam, akár a Rákos-patak partján, vagy a péceli dombokon, ma már csak emlékezetből festek.- Nyolcvanhárom éves, mindent tud a festészetről, amit tudni lehet, szeretné ezt a tudást továbbadni, voltak, vagy vannak tanítványai?- Fiatal koromban, Kőbányán vezettem egy szakkört, de a klasszikus értelemben nincsenek tanítványaim, nem nyilvánítottak a nézeteim miatt, akkor elég volt, ha valaki nem az elvárás szerint gondolkodott, máris megbélyegezték. Én ezután soha nem helyezkedtem már el.- Mikor megnősült, 1954-ben Rákosligetre költözött, hol festett akkoriban ?- Abban az időben a II. utcában laktunk feleségemmel, Gabikával, ott volt egy igen hosszú, tiszta üveg veranda, tele fénnyel, azt használtam műteremnek, az nagyon jó kis hely volt. Mikor átköltöztünk ebbe a házba, ahol most is él az egész család, építettünk egy kis műtermet, végül is az ember bárhol festhet, de a fény, az foglalkozom rajztanítással. Persze, ha segítséget kértek tőlem, azt mindig mindenki megkapta.- Két éve jelent meg életrajzi könyve az Életem Művészetem címmel, itt több versét is olvashatjuk, ezek talán azért születtek, mert volt olyan, amit nem tudott a festészettel kifejezni?- Nem, nem azért, a vers és a kép közti különbség az, hogy a kép látáshoz kötött, a vers pedig gondolatokból, érzelemből építkezik. De a festmények is üressé válnak ha nincs bennük érzelem, tehát a lelkűnkből is meríteni kell ahhoz, hogy igazi kép váljon belőle, hisz anélkül csak a tárgyszerűséget hirdeti. A vers megjelenik az ember agyában, és egyszer csak azt érzi, hogy jó lenne leírni, elmondani. Én nem vagyok költő, de néha szükségét érzem, hogy kiírjam magamból ezeket a sorokat. A próza viszont nem az én műfajom, nekem az nagyon száraz.- Talán kevesen tudják, hogy a hatvanas években a művészeti avantgárd egyik központja Rákosliget volt, ma is sok művész lakik itt, ismerik egymást, milyen a kapcsolatuk?- Természetesen ismerem az itt élő művészeket, főleg az idősebbeket, most is vannak Ligeten különféle társaságok, de én már nem vagyok egyiknek sem a tagja. Régebben nem csak eljártam kiállításokra, de sokat rendeztem is a Csekovszky Művelődési Házba, a Rákosligeti Polgári Körnek is nyolc évig voltam az elnöke, hisz nagyon szeretek itt élni, és mindig ázon voltam, hogy tegyük szebbé Rákosligetet. Ma már nem vállalok ilyen munkákat, csinálják a fiatalok.- Milyen tervei vannak a közeljövőben ?- Talán kevesen tudják rólam, hogy életem során pasztelleket és akvarelleket is festettem, mostanában érlelődik bennem az a gondolat, hogy ezeket a képeket jó lenne kiállítani egy kedves, meghitt galériában. Miután megköszöntem a beszélgetést, és további jó egészséget kívántam Parrag Émil- nek, fiatalos lendülettel kísértek ki feleségével, Gabikával a kertkapuig, ahol tovább beszélgettünk még autókról, unokákról és a jászsági tanyáról, ahová nagyon szeretnek lejárni. Cé^PONT ingatlaniroda HIRDETESFELVETEL már a Célpont ingatlanirodában is! 1 T/CUfwxS 1173 Budapest, Pesti út 156. Tel ./f ax:06-1 -256-2144 Mob.:06-30-546-3362, celpontingatlan@gmail.com
