Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-09-11 / 14. szám

Keresztúrok találkozója 2008. SZEPTEMBER 11. 19 Hatvani Zoltán, Fohsz Tivadar és Barna Andor település csatlakozott a mozgalomhoz, a Kolozs megyei Ördögkeresztúr és a Maros megyei Gerendkeresztúr, kül­döttségeik először most vettek részt a keresztú­rok találkozóján. Szombat reggel négy busszal indult a rákos­menti küldöttség Rác- keresztúrra, Fohsz Tiva­dar alpolgármester az önkormányzat parkoló­jában azzal köszöntötte a kora reggeli órában megjelenteket: „Ma nincs más dolgunk, mint hogy jól érezzük magunkat!" A vendéglátók a pol­gármesteri hivatal és a tornacsarnok környé­kén gyülekeztek, hogy ismerkedjenek az újon­nan érkezett keresztúri­akkal. A fesztiválsátor­hoz igyekezvén beles­tünk egy fák közt meg­bújó jurtába, ahol Tamás Klára és Benkő László (Nagybenyás) elmond­ta, hogy ők a kivételek, hisz nem valamelyik Keresztúrról, hanem Ónody Miklós rác­keresztúri polgármester hívására, a közeli Tor- dasról érkeztek. Meg­mutatták rovásírással készített újságjukat, majd nekünk ajándé­koztak két receptet. A rákoskeresztúri de­legáció három fiatal len­gyel énekessel, a Micha­lickie Trióval érkezett, akik mindjárt a műsor elején nagy sikert arat­tak a fesztiválsátor szín­padán. Utánuk a Rákos­menti Zenebarátok Vá­rosi Fúvószenekara kö­vetkezett Dely Csaba ve­zetésével, akik ezen a szombaton is igen jó hangulatot teremtettek magas színvonalú mu­zsikálásukkal. A har­madik rákoskeresztúri formációt, a Vonz Art táncművészeti iskola növendékeit is nagy tapssal ünnepelte az egyre éhesebb vendég­sereg. És mivel az ebéd még mindig nem érke­zett, sétára indultunk, aminek köszönhetően megismerkedtünk Al- máskeresztúr polgár­mesterével, Pásztó Jó­zseffel. Elmesélte, hogy már csak negyvenkét család, azaz nyolcvan­egy ember él a félreeső, festői környezetbe lévő völgybe épült kis bara­nyai településen. De akik mégis ott marad­tak, nagyon büszkék festőgalériájukra - a vi­lágon egyedülálló ka­zettás mennyezetével -, amit Heil József festőmű­vész hozott létre, hogy saját festményeinek és kortárs művészek alko­tásainak adjon otthont. Bodrogkeresztúrról Iváncsi Imre és felesége hárslevelű, furmint és muskotály szőlőből ké­szült borait hozta el, hogy a többi névazonos társat megkínálva, hoz­zájárulhassanak a jó hangulathoz, és eldicse­kedhessenek, hogy felé­jük ilyen finom borok teremnek. A borász és családja hét hektáron művelik a szőlőt, s el­mondásuk szerint az idei esős időjárás miatt nekik ez a három nap a nyaralás, mert idáig fo­lyamatos munkát adott a szőlő. De panaszra nincs okuk, mert ha szép napsütéses lesz a szeptember, nagyon jó szüretnek néznek elibe. Délután kettőtől a Hősök téri iskolában rendezték meg a Szö­vetségi közgyűlést, amelyen részt vett a Kárpát-medence hu­szonhárom keresztúri településének polgár- mestere. Az összejöve­telről Fohsz Tivadar el­mondta, hogy terveik szerint megjelenik egy könyv, amelyben az összes Keresztúr nevű település szerepel majd. Az igazságosabb teher­viselés érdekében meg­változtatták a tagdíjak elosztását is, az eddigi három helyett - lélek­számúkat figyelembe véve - tíz sávba sorol­ták a településeket. Szó volt arról is, hogy a ki­sebb - de földrajzilag egymáshoz viszonylag közel fekvő - települé­sek, akik önállóan nem képesek ilyen volume­nű háromnapos prog­ramsorozat megtartásá­ra, esetleg közösen ren­dezhessenek találkozó­kat, hosszú távon ugyanis nem lenne sze­rencsés a résztvevő de­legációk létszámának befagyasztása, vagy csökkentése. A polgár- mesterek azt a közös óhajukat is kinyilvání­tották, hogy emlékpla- kettel kellene díjazni azokat, akik kiemelke­dően sokat munkálkod­tak a szövetség létrejöt­tében, a szervezésben, vagy a lebonyolításban. Az első bronzplakett és oklevél átadására jövő­re, a X. találkozón kerül majd sor. A nap folyamán még láthattuk a csernake- resztúri hagyományőr­zők csoportját, a helyi fiatalok fergeteges bo­tos táncát, Maroskeresz- túrról népdalénekesek váltották egymást, majd Székelykeresztúrról a már sokak által ismert és szeretett Pipacsok néptánccsoport mutatta be tánctudását. Estére nagyon sokan lejöttek a faluból is, lengtek a zászlók, és már min­denki a Kormorán kon­certre hangolt, ami este tizenegykor el is kezdő­dött. Koltay Gergely har­minckét éve alapította a formációt, amely most is töretlenül népszerű különleges muzsikájá­val, a magyarság sorsát bemutató dalszövegei­vel, amely a Kárpát-me­dence és helyenként a Balkán archaikus nép­zenéiből táplálkozik. Már vasárnap volt mire elindult az autóbusz Rákoskeresztúr felé. Vasárnap délelőtt ökumenikus istentiszte­leten vettek részt a ke­resztúriak a római kato­likus templomban, majd a záróünnepségen Ónody Miklós polgár- mester a vándorzászlót továbbadva elköszönt a vendégektől, a jövő évi viszontlátásig, Balaton- keresztúron. Kulturális műsorról is gondoskodtak a találkozó szervezői A résztvevő települések felvonultak Ráckeresztúr főutcáján

Next

/
Oldalképek
Tartalom