Hírhozó, 2008 (18. évfolyam, 1-21. szám)

2008-03-27 / 5. szám

Hitélet 10 Húsvéti üzenet Kozma Imre apostoli protonotárius, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat S ok sebtől vérzik a világ. Sok sebet hordanak az emberek. Ebben a sebözön- ben arra a Jézusra nézünk, akit „teste szerint megöltek ugyan, de a Lélek életre kel­tette" (lPét 3,18). Egyetlen orvosságunk van (lehet): a húsvéti titok! Ezt a szenvedő Jézus utolsó, és a jeltámadó Jézus első pil­lanata foglalja magába. Drámai volt Jézus utolsó pillanata. Egy egész világ bűnével meg terhelten, há­romévi tanítás eredményte­lenségétől lesújtottan, az el- fogatástól, elítéléstől, ke- resztúttól és megfeszítéstől megkínzottan, Istentä való elhagyatottságának kifeje­zést adva érkezik utolsó pil- lanatához. Az utolsó sóhaja: Beteljesedett! Az első mara­toni futó a győzelem hírével érkezve a kimerüléstől ösz­szeesett, és csak ennyit sut­togott: Győztünk! Jézus is elgyötörtén, haldokolva kiál­totta bele a rettenetes nagy világéjszakába a küldetés el­végzését és sikerét. Dicsőséges volt a feltá­madt Jézus első pillanata. Az éjszaka jelén, a legsöté­tebb órában kijön a kővel le­zárt és a pecséttel lepecsételt sírból. Megáll a minden ha­lál győzelmi helye, a sír előtt, és odakiáltja a magát győztesnek képzelő halál­nak: „Halál, hol a te győzel­med? Hol a te fullánkod?" (lKor 15,55) Katonák, fő­papok, Pilátus, Jézus hívei és az apostolok is azt hiszik, úgy tudják, hogy Jézus ha­lott. Mindkét pillanat győze­lemről szól, de még sötét­ben, a bűn és halál teljes győzelmének látszatával szemben Iwngzik el, Isten nagy hallgatása közepette, és a Jézus haláláról meggyő­ződött emberek színe előtt. A hitben Jézus kezd élni bennünk, ha tudunk azono­sulni vele egy világ éjszaká­jával szemben is bátor hi­tünkkel; ha merünk Isten hallgatása közben is, és az emberek magabiztos ellen­kezése ellenére is vallomást tenni Jézus feltámadásáról! A hit mindig ilyen légkör­ben valósul meg, ezért ért­hetőek jelelmeink és elfogó­dottságunk. Aki a hitben Jézus feltá­madásából kap részesedést, az a körülötte terjengő sötét­ség szemébe kiáltja a krisz­tusi élet diadalát, ami nem más, mint evilági szegény­ségekben az Isten gazdagsá­gát, evilági veszteségeink­ben és gyászainkban az örök élet vigaszát, a szelídség alá­zatában az Isten hatalmát, az irgalmasság önpazarlá­sában az isteni gazdagságot, a tiszta szív lemondásaiban az Isten ragyogó arcát, a bé­keszerzők idegölő fáradal­maiban az Isten gyermekei­nek örömét, az üldözöttség és rágalmazottság keservei­be}!. az Isten uralmának fé­nyeit észrevenni. Ez a hús­véti Krisztus halállal szem­beni üete bennünk. elnökének írása Figyelemreméltó az, hogy a különböző kultúrák önma­gukból kiemelkedve a békére, az igazságra, a szabadságra és a szeretetre vágynak. A ma embere több-kevesebb világossággal érzi és sejti ezeknek az eszméknek álta­lános voltát. Ezek pedig túl­mutatnak a kézzel fogható világon, és üzenetként fog­hatók fel onnét, ahol nincs „létért való küzdelem". Ez az egyetemes vágyódás ezek felé az eszmék felé kiemel bennünket az evilágiságból, és egy felsőbbrendű világ lé­tezését sejteti. A feltámadt Jézussal ki­áltsuk bele a mindent el­nyelni akaró sötétségbe az élet, a jóság és szeretet hitét, hogy ebből a hitből fakadjon föl a minden halált elsöprő isteni élet. 2008 Húsvétján Bibliaköri kiállítás a Csigalériában 's. Szakács Zsuzsa A Rákoscsabai Kö­zösségi Ház Csi- galériája ad otthont március 29-ig azon Rá­kosmenti művészek al­kotásainak, akik több mint egy éve megalakí­tották közösségüket, a Bibliakört. A kör tagjai - Barnóth Zoltán festő­művész, Bedei Gábor szobrászművész, Fe- renczi Zsuzsa kárpitter­vező, Hajdufy Zsuzsa szobrászművész, Ilos- fay Krisztián festőmű­vész, Kukucska János grafikusművész, Laka­tos J. Péter restaurátor, Mecseki Hargita szob­rászművész, M. Szabó Margit textilművész, Salamon György festő­művész, Somlai Ale­xandra képzőművész, Orosz Károly keramikus iparművész, Tömpe Emőke képzőművész, Vitárius Nikoletta grafi­kusművész -, saját be­vallásuk szerint külön­böző fokon állnak a hit tekintetében, de mégis közös bennük Isten ke­resése és bemutatása a művészeten keresztül. Az alkotók a bibliaköri összejöveteleken legin­kább azzal foglalkoz­nak, és arra keresik a választ, hogy a Biblia és tanításai miként je­lentkezik a művészet­ben. Természetesen, ha valaki szeretne ezeken az alkalmakon részt venni, nem feltétele, hogy maga is művész legyen, mindenkit szí­vesen látnak maguk között. A kiállítás megnyitó­ján Bukta Norbert festő­művész a szakrális mű­vészetről alkotott gon­dolatait osztotta meg a jelenlévőkkel. Mint el­mondta, a szakrális művészet nem dekorá­ció, hanem funkcioná­lis művészet, aminek időállónak kell lenni, úgy az anyagnak, mint a gondolatnak, és. mer­ni kell kimondani mi a jó, és mi a rossz. A tárlaton kiállított alkotások - képek, szobrok, textilek, grafi­kák - a Teremtő dicsé­retét, az Isten ember iránti végtelen szerete- tét tükrözik. A képzőművészek ezt a csodát szín és vo­nal, a különböző anya­gok adta formák művé­szi alakításával jelenítik meg. A galériában kiál­lított alkotások eladásá­ból származó bevétel egy részét fiatal kerüle­ti tehetségek számára ajánlják fel a művészek. A tárlat zárásakor, március 29-én, délután 17 órától bibliaköri al­kalom lesz, ahol Békési Sándor, a Károly Gás­pár Református Egye­tem Hittudományi Ka­rának docense mondja el a művészet és a teo­lógia kapcsolatáról gondolatait, ahová mindenkit szeretettel várnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom