Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)

2007-03-08 / 4. szám

2007. MÁRCIUS 8. _ Hitélet - Irodalom __ 11 Piacid atya Rákoscsabán Telt ház fogadta a Katkörben a kilencvenegy éves élő legendát Folytatás az 1. oldalról >- Százezres nagyságú azon honfitársaink szá­ma, akik a II. világhábo­rú alatt és után a hadi­fogságban nem élték túl a megpróbáltatásokat. A szovjet hadbíróságok ál­tal elítélt több mint 32 ezer magyar közül csu­pán 6700-an tértek haza. Olofsson Piacid bencés gimnáziumi pap-tanárt harmincévesen, 1946- ban hurcolták el, és csak 1955 novemberében en­gedték vissza a hazájá­ba. Magyarországot el­hagyva a távoli mor- doviai Potyrna lágerkör­zetbe vitték. „Ott nem számítottunk embernek, én voltam a 876-os szá­mú népellenség." A lá­gerben napi kilenc órát kellett dolgozni, pihenő­nap nélkül. „Nyírfaer­dőkbe vittek bennünket, olyan fákhoz, amelyet hárman sem bírtunk át­karolni." A nehéz fizikai munkához nélkülözhe­tetlen a kalóriadús táp­lálkozás. „Húst tíz év alatt nem láttunk. Négy deka hal volt a napi ada­gunk, 40 deka kenyér, valamint káposztalevest és zabkását ettünk." A megoldást a fokhagy­mával bedörzsölt ke­nyérhéj nyújtotta, amely a kolbász ízének illúzió­ját keltette. A böjtöt így csak úgy tarthatták be, ha adott napon nem gyújtottak rá. A bolsevik rendszer beléjük oltotta a létbizonytalanságot. „Nem voltunk mi hő­sök, de haza akartunk jönni. Ezért fogolytársa­immal megalkottuk a túlélés négy szabályát." Első szabály: a szenve­dést nem szabad drama­tizálni, mert az csak gyengíti az embert. A földi pokol elviselésére minden energiára szük­ség van, ezért nem en­gedték, hogy valaki el­hagyja magát. Második szabály: a szenvedést nem kell ke­resni, jön az magától, de észre kell venni az élet apró örömeit: „Házi olimpiát" rendeztek egymás között, hogy ki tud több kis örömöt fel­sorolni. A győztes 16-ot tudott összeszedni, ami nem volt könnyű. Harmadik szabály: Az oroszok voltak a háború győztesei, és ezt a tényt el kellett fogadni a túl­éléshez. „Az adott hely­zetben kellett helyt áll- nom, ott semmit sem számított, hány diplo­mával és milyen dokto­rátussal rendelkezem." A negyedik szabály a hithez kapcsolódik: aki­nek van mibe kapasz­kodnia, annak köny- nyebb elviselnie a szen­vedést. „Mindig arra ke­restem választ, hogy mit akar velem a Jóisten. Ha a reverendám hiányzott is a lágerben, én azt a fel­adatot kaptam, hogy megtartsam a lelket, a hitet az emberekben." Hat cellában voltak ha­lálkamrák, az ittlévők- nek latin nyelvű oldozó imát énekelt Pladd atya, melynek hallatán meg­változott a légkör még ezen a helyen is. Ekkor tudatosult benne, hogy őt Isten küldte ide. A legnagyobb bünte­tésnek a misézés elmara­dását tartotta Piacid atya. Zabkenyérrel és szójával nem lehetett misézni, valamint a bort sem helyettesíthette a vodka. Mit lehetett ilyen helyzetben tenni? A len­gyel foglyok kaphattak csomagot. Az ő oplatka tésztájuk szolgált ostya gyanánt. A bor beszer­zése viszont lehetetlen volt, de XII. Pius pápa 1942-es rendelkezése se­gített rajtuk, amely ki­mondta, hogy kivételes helyzetben a misebor helyettesíthető szőlőlé­vel. Megünnepelték a ka­rácsonyt is. „Mi magya­rok, titokban összegyűl­tünk. Imádkoztunk és énekeltünk a kultúrte­remben, hogy egy kicsit elfelejtsük ezt a nyomo­rúságot." A fogva tartottak 78%- a elpusztult ebben a tá­borban. Piacid atya el­lenben nemcsak ezt élte túl, hanem magát a Szovjetuniót is. Kovács Bélával egy vagonban utaztak 13 napon ke­resztül. A magyar rend­őrség nem hitte el, hogy feladat nélkül érkezhet­tek vissza a szocialista nagytestvértől. Emiatt jóidéig csínján bántak a „spiónokkal". A 91 éves bencés atya kétórás elő­adása, melynek több mint felét állva (!) mond­ta el, remek humora és elképesztő memóriája maradandó élményt ha­gyott az egybegyűltek­ben. Palládium-különdíjas a Furcsa szerelem 'S. Szabó Anikó A Palládium Alapít­vány 2007-es kü­löndíjasa lett Galgóczy Árpád, kerületünk dísz­polgára. Az író-műfor­dító Furcsa szerelem cí­mű gyűjteményes köte­téért és egész műfordí­tói életművéért kapta a díjat, amelyet Spiró György adott át február 23-án. A Palládium Alapít­vány az előző év ma­gyar irodalmának, tár­sadalomtudományá­nak, valamint képző- művészetének kimagas­ló teljesítményeit jutal­mazza. A kuratórium tagjai: Kövér György, Par­ti Nagy Lajos, Spiró György, Szilágyi Ákos és Szüts Miklós. 2007. szépirodalmi dí­jazottja Garaczi László és Kemény István, képző- művészeti díjazott Gaál Józsefiéit, társadalomtu­domány kategóriában pedig Hudi József és Köb­lös József nyertek. Gal­góczy Árpád a díjjal járó pénzjutalmat követ­kező könyvére, a Láger második kötetére kíván­ja fordítani. A háromkö­tetes „Láger" személyes tapasztalatokra épül (Galgóczy 1947-től 54- ig, hét évet töltött a Gulágon), és a lágeri magyarság történetét mondja el. A Furcsa szerelem cí­mű gyűjteményes kötet - talán az Oroszország­ban töltött évek egyet­len pozitívumának, Gal­góczy Árpád tökéletes orosztudásának követ­kezménye - első ízben 1997-ben jelent meg, második kiadása 2005 novemberében látott napvilágot. A gyűjtemé­nyes kötet, Galgóczy műfordítói pályájának csaknem teljes gyűjte­ménye 68 orosz költő 450 versét és 7 nagy el­beszélő költeményt tar­talmaz, köztük Puskin Anyeginjét és Lermon­tov Démonját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom