Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)

2007-11-22 / 19. szám

„Színházunk kire szájhagyomány útján terjed”

Interjú Szabó Ágnessel, a Gázon Gyula Kamaraszínház igazgatójával

Ősszel kilencedik évadját kezdte meg kerületünk egyetlen teátruma, a Gózon Gyula Kamaraszínház. Az 1999 óta számos sikeres előadást maga mögött tudó intézmény vezetőjével az elmúlt évekről és a jelenlegi helyzetről beszélgettünk.

'S. Horváth Tibor

K

özel egy évtized tapasztalata ad már egyfajta rutint a színház működtetéséhez?- Kialakult rutinról a folytonosan változó a- nyagi helyzet miatt nem beszélhetünk. Munkánk legjavát nem a szakmai rész adja, hanem a színház üzemeltetése és fenntartása, valamint a közönségszervezés.- Hogyan kerülhetne he jobban a köztudatba a Gózon?- Sajnos a reklámokra nincsen pénzünk. Tulajdonképpen szájhagyomány útján terjed intézményünk híre. Manapság viszont egyre kevésbé közbeszéd tárgya egy- egy színházi előadás. Ennek a lefekvés előtti „kötelező jellegű" tévézés is oka, hiszen az kerül az adott nap utolsó élményének helyére a darab helyett. Ha a nézőtéri tapsból meg lehetne élni, a Gózon lubickolna a pénzben...- Az alapításkor már vár- Iwtó volt, liogy nem lesz könnyű feladat meggyökereztetni egy színházat a XVII. kerületben.- Tisztában voltam vele, hogy nem lesz egyszerű menet. A Gózont a saját lábára állítottam, ám a mostani évad az előadásszám és az anyagi lehetőségek terén visszalépést jelent. Sajnos úgy tűnik, hogy nem látnak bennünk fantáziát. Hiányoznak a Gózonból a kerületi vezetők is. Az önkormányzat által támogatott magánalapítvány vagyunk, ezért úgy gondolom, hogy az évi négy premier estéin megjelenhetnének a képviselő-testület tagjai. Néhány kivételtől eltekintve, az iskolaigazgatók sem járnak színházba, a pedagógusokról nem is beszélve. Küszködnünk kell az ifjúsági bérlettel a kerületi középiskoláknál. Az, hogy az iskolákban kifüggesztik a szórólapunkat a faliújságra, nagyon kevés. A tanórákon is fel kellene hívni a színházra a figyelmet. Ezek a tényezők is hozzájárulnak ahhoz, hogy nem valósíthatunk meg nagyobb beruházásokat, például parkoló létesítését, az épület renoválását vagy a közvilágítást. Hat alkalmazottból hármat el kellett már küldenem, mert nem tudtam fizetni őket. A városvezetés annyit mondott nekem, hogy szóljak majd, ha tényleg baj van.- Mekkora a Gózon költségvetése?- A színházi költségvetéssel az a baj, hogy nem igazi költségvetés, mert nekünk csak utólagos bevételeink vannak. A gazdasági év és a színházi évad nem fedi egymást, a pályázatok viszont az előbbihez szabottak. A kulturális minisztérium alternatív pályázata által évi 5 millió forinthoz tudtunk hozzájutni 2004 és 2006 között, de idén ezt is lecsökkentették 3 millióra. 2 millió a Mecénás-bérletből folyik be, ők a kerületi civil támogatóink. Segít még az

i

OTP is, a fennmaradó húszmillió pedig pályázatokból folyik be. Ennek az összegnek egyedüli előteremtője vagyok.- Hogy állnak az idd pályázatok?- Idén a fennálló köztartozás miatt nincs lehetőségünk pályázni. Nem túl rózsás a helyzetünk. Az kevés, hogy megkaptuk az épületet. Gépésze- tileg felújítottuk, új vizesblokkot építtettünk, de tetőcserére már nem maradt erő, holott beáztunk már párszor.- Melyik volt az eddigi legsikeresebb évük, illetve

mely előadásuk aratta a legnagyobb sikert?- 2006-ban összesen 12 ezer nézőnk volt, 46 millió forintos összbevétellel zártunk. 18 megírt pályázatunkból 17 volt sikeres, ami 20 milliós pluszbevételt jelentett. Az eddigi legsikeresebb darabunk a Játék a kastélyban volt, Molnár Ferenc műve, amelyet három évadon keresztül játszottunk. Szépen futott még az Édes Anna is, amelyet 2003 óta játszunk, sok helyütt vendégszerepeltünk is vele, Pápán pedig az évad előadásának választották. Nagy elismerést aratott egy lengyel színmű is régebben, Antigoné New Yorkban címmel. A vendégjátékok között szép sikert aratott a Nézőművészeti Főiskola (Krétakör Színház) és a Bábelna, mindkettőt Árkosi Árpád rendezte.- Az idei évadot remek benmtatóval kezdték, a Tizenkét dühös emberrel. Milyen premierek lesznek még?- November 10-én mutattuk be a százéves magyar kabaré tiszteletére a Gózon Kabarét. Gózon Gyulának és Berki Lilinek Muskátli címen saját kabaréja futott az 1920-as években. Előadásunk egyfajta tisztelgés a kabaré hőskorának, ezért viseli a Gózon Kabaré címet. Emellett felújítottuk a Nem félünk a farkastól előadásunkat, s a belvárosi Pinceszínházban is lesz két vendégjátékunk a darabbal. Decemberben megtartjuk hagyományos karácsonyi hangversenyünket a Bartók Zeneiskola közreműködésével, lesz még óévbúcsúztató koncertünk, valamint a két ünnep között gyermekelőadásunk is. Az évad második felében a Kolibri Színházzal közösen mutatunk majd be egy svéd darabot. Az évad utolsó bemutatója a tavaszi pályázatok sikerétől is függ. Végül, de nem utolsósorban A szabin nők elrablását is játsszuk még pár alkalommal.

Biztos kezekben a Gőzén

A Gózon Gyula Kamaraszínház Alapítvány egyik alapítójaként és Rákosliget önkormányzati képviselőjeként is szívügyemnek tekintem a színházat. Hat-hét évvel ezelőtt Szabó Ágnessel közösen nagy csatát kellett megvívnunk annak érdekében, hogy az akkori képviselő-testület ne kótyavetyélje el, hanem adja a színház használatába az egykori Rákosligeti Sport Club XV. utcai patinás épületét. Az ingyenes használatért cserébe a színház akkor vállalta, hogy felújítja és jó karban tartja az épületet. Ez a megállapodás ma is érvényes.

Az önkormányzat - azért, hogy a belvárosi színházaktól, múzeumoktól távol eső XVII. kerület polgárainak minél szélesebb kulturális kínálatot biztosítson - jóval erején felül támogatja a helyi közművelődési intézményeket és kezdeményezéseket: öt közösségiművelődési házat - minden városrészben egyet-egyet -, valamint egy muzeális gyűjteményt és kiállítóházat tartunk fenn, továbbá

három művészeti célú alapítványt támogatunk kiemelten. Ezek egyikeként a Gózon Kamaraszínházat fenntartó alapítvány is rendszeres önkormányzati támogatásban részesül - az idei költségvetésből 9,4 millió forintot kap működési célra és további 1,4 millió forintot fejlesztési célra. Ezen felül - ugyancsak önkormányzati támogatásként - ingyenesen használhatja a kerület tulajdonában álló XV. utcai épületet, ami évente további több millió forint értékű természetbeni támogatást jelent az alapítványnak és a színháznak. Mindez - úgy vélem - nem csekély támogatás, különösen manapság, amikor a kormányzati döntések miatt megszorításokra kényszerülő önkormányzatok többsége a kultúrán kezd spórolni. Mi azonban fontosnak tartjuk, hogy a Gózon Kamaraszínház továbbra is a kerület egyik kulturális színfoltja maradjon, ezért továbbra is számíthat az önkormányzat támogatására.

Dombóvári Csaba alpolgármester