Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-11-22 / 19. szám
2007. NOVEMBER 22. 17 Rendkívüli irodalmi est a Csigaházban Ne vágj ki minden fát! Kiállítás a könyvtárban P. Szabó Mária A z októberben látta vendégül a Rákoscsabái Közösségi Házban működő Bohém Asztaltársaság az egyik irodalmi weboldal, a digiToll Baráti Körét. A találkozó fő szervezője Papp Péter Pálné önkormányzati képviselő és Pájer Ildikó, a Csigaház igazgatója volt. A tizenkilenc amatőr alkotó rövid bemutatkozás után, saját műveiből olvasott fel. Majd az alkotások közül a jelenlévők kiválasztották a két legjobbat, egy prózai és egy lírai művet. Az egyik alkotó kerületi amatőr író, Fodorné Orbán Anna, akinek novellája a hajléktalanok életéről szólt: „Másnap leviszem Oszkárt, az uszkárt sétálni. Elmegyünk a pad mellett. A pádon egy összegyűrt cetli. Míg Oszkár megtiszteli a fatörzset, lenyúlok a céduláért. Kibontom. Egy vers. Címe nincs, csak mottója: „úgy adj, hogy el is fogadhassák" A győztes lírai mű szerzője Csatlós András, aki a digiToll Baráti Kör tagjait képviselte. Versében édesanyjára emlékezik: „a fájdalmam örök, kínzó, Szívet, agyat, lelket tépő. Csókolnám a két kezedet. Édesanyám, de már késő." Ez az est bebizonyította ismét, hogy a különböző emberek között a művészet örök kapocs, nemtől, kortól és világnézettől függetlenül. 'S. Szabó Anikó A „Vándorkiállítás a fákért" című festmény- és fotótárlat kilencedik helyszíne a Péceli úti könyvtár volt. A megnyitóra november 6-án zárás után került sor. Karay Zsófia, a SZÉL Egyesület elnöke megnyitójában arról beszélt, hogy néha egyesek, megkerülve a törvényt irtják a fákat, pedig édesanyánk után életünket köszönhetjük nekik. Míg az autó elveszi az oxigént, annak száma szaporodik, a fa oxigént ad, de ennek száma csökken. A fa nemcsak megszűri a zajt és megakadályozza a talajeróziót, hanem megfogja a port és az allergiás megbetegedéseken is segíthet. A kiállítás festményei- a Lelkes család három generációjának művei - a fák szépségét mutatták be, míg a fotók az „emberi brutalitást", a fairtást ábrázolták. A megnyitóbeszédet követő műsorban Ago- nács Gábor építészmérnök a népszerű Szörényi-Bró- dy-számot, a Ne vágj ki minden fát című dalt adta elő, majd a Bartók Béla Zeneiskola tanárai és diákjai (Hangai Attila és Bállá Noémi) közreműködtek különböző fahangszereken. Az állófogadáson meglehetősen furcsa ízű, de bizonyára egészséges éte- leket-italokat kóstolhattak meg a résztvevők: kukoricatortát lekvárral, különféle faterméseket, gyógykávét és „alternatív" (mandula, mogyoró, rizs) tejet. Kodály-emlékkoncertek Rákosmentén Folytatás az 1. oldalról > A zenének az a funkciója, hogy összekösse az embereket egymással, és ezt ő is felismerte. Felismerte, hogy vissza kell menni a zenei gyökerekig, egészen mélyre, a falusi életig, és hogy a zenénél nincs ősibb, erőteljesebb közösség- és nemzetformáló kincse egy népnek. Kodály nemcsak a népzene és műzene közötti, hanem az egyházi és világi művészet közötti eltéphetetlen kapcsolatot is megtalálta, és mint mondta, mindkettő az egy és oszthatatlan emberi élet megnyilatkozása, lényeg, hogy az élet legyen benne, mert amiben az nincs, akkor az nem jó sem vallásosnak, sem pedig világinak. Riz Levente polgármester végezetül kiemelte: Kodály Zoltán azért küzdött egész életében, hogy minden egyes emberhez, a legszegényebbhez is eljusson a zene és a kultúra, és mindenki beléphessen a zene varázslatos világába, senki ne legyen abból kirekesztve. Ebben látta ő a nemzet felemelkedésének és egységének a kulcsát. Az esti koncerten Kiss Ferenc: Pávaének című művét hallhatta a közönség. Közreműködött Bognár Szilvia, Herczku Ági és Szalóki Ági énekesek, valamint az Etnofon Zenei Társulás és a Profán vonósnégyes. A Kodály népdal- gyűjtéseit feldolgozó kortárs műben többek között finn és cseremisz népdalokat hallhattunk. A különböző népcsoportok népzenei anyagán nyugvó összeállítás arról szólt, hogy ki népei is vagyunk, Íriszen a magyarság őstörténetének több változata is ismert, de számunkra az a fontos, hogy azoktól a népektől, akikkel történelmünk során érintkeztünk, milyen értékeket tudtunk átmenteni, és mi épült be a mi kultúránkba. A film eszközeivel is élő zenemű bemutatta, hogy mit jelenthet a mai ember számára a hagyományos paraszti kultúra és mennyire alkalmas korszerű gondolatok kifejezésére is. November 11-én Menyhártné Barna Zsuzsa vezényletével a Liszt Ferenc vegyes kar „Népzene-műzene" című előadása zárta méltóképpen az ünnepi rendezvényt. A magyarság ezeréves kulturális értékeiből, hagyományaiból merített átfogó összeállításban - a népdalok, népmesék, népköltések mellett - Kodály Zoltán, Bárdos Lajos és Pászti Miklós népzenei művei csendültek fel. Közreműködött Dely Tercia ének, Sándor Ildikó mesemondó, Bese Botond duda, valamint a Csürrentő együttes. A kétnapos program végén a nagyobbakat táncházzal, a kisebbeket játszóházzal várta Kovács Zsuzsanna táncoktató és Prekopa Melinda kézműves.
