Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-11-22 / 19. szám
„Az emlékezés revíziója” Felavatták Budapest első Trianon-emlékművét a Népkertben Folytatás az 1. oldalról > Az ünnepséget József Attila Nem, nem, soha! című verse nyitotta, Turczi Zsófia előadásában. Őt követte Lázár Attila tanácsnok, aki felháborodását fejezte ki amiatt, hogy a két meghívott előadót letiltották. „A mai napon azért állunk itt, mert a meggyalázott és feledésbe taszított keresztúri Országzászló végre megújulhatott, és az önök sevül született tagja. Beszédét egy 1821-es Scho- penhauer-idézettel kezdte: „Megbocsátani és felejteni annyi, mint becses tapasztalatokat kidobni az ablakon." Ezt követte egy száz évvel későbbi dokumentum felolvasása, az Ország- gyűlés 1921. évi XXXIII. törvénycikke, amely a magyar állam törvényei közé iktatta a trianoni békediktátumot. Fenke Ferenc ezt követően egy Lázár Attila különös bejelentéssel kezdte beszédét gítségével eredeti állapotába visszaállítatott." Köszönetét fejezte ki Tóth Péter helytörténésznek, aki felkutatta az emlékmű eredetét, illetve azt, hogy a kommunisták megbecstelenítet- ték az eredeti emlékművet 1948-ban. A fideszes képviselő hozzátette, örvendetes, hogy a kerületi rendszerváltásnak köszönhetően ma már nem kell suttogva beszélnünk Trianonról. Felemelte szavát a történelemhamisítók és az Árpád-sávos zászlót gyalázók ellen. „Nagy- Magyarország határait őseink vérükkel festették fel" - zárta sorait Lázár Attila. Az avatás főszónokává a cenzúrának köszönhetően Fenke Ferenc képviselő (MIÉP) lépett elő, a testület egyetlen, trianoni határokon kíszemélyes élményéről beszélt, 1980-ban majdnem volt a Trianon-kas- télyban, de nem tudott belépni abba terembe, ahol a történelmi Magyarország koporsóját tákolták. Eközben azokra az emberekre gondolt, Teleki Pálra és Apponyi Albertre, akik nem adták nevüket a diktátumhoz. Majd eszébe jutott Lukács György, Jászi Oszkár, Kun Béla és Szamuely Tibor, „az a társaság, akiknek már akkor túl nagy volt Magyarország ahhoz, hogy szövődménymentesen lehessen uralkodni rajta". „Akkor még nem sejtettem, hogy egy emberöltő múltán az éppen hivatalban lévő magyar kormányfő Budapesten fog derűsen koccintani román kollégájával Erdély elcsatolásá- nak „ünnepén", mint tárokon kívül rekedt testvéreinkre, és - ma már tudjuk - saját magára is. Ez az emlékmű üzenet egy olyan város vezetésének, ahol nem ahogy azt sem sejtettem, hogy olyan kormányfő is akad, aki kampányol- ni fog a határon túl rekedt magyarok ellen"- tette hozzá a képviselő. A magyar nép zömével sikerült elfelejtetni Trianont és a történelmi Magyarországot törvények nélkül is. „Ezért állunk most itt, ezért áll ez a csodaszép emlékmű." A képviselő ezt követően megnyugtatta Kun Béla szellemi örököseit és az életvitelszerűen rettegő- ket, ez az emlékmű nem határrevízió, hanem az emlékezet revíziója. „Az emlékezet revíziója egy olyan országban, a- melynek népe 2004 decemberében, a rózsadombi sztárproletár vezényletével, kiheverhe- tetlen csapást mért a haszámára ez az emlékmű a remény és az ellenállás emlékműve is. „A reményé, hogy soha többé nem lesz Magyarországnak magyarellenes kormánya, és az ellenállásé a Trianont ma is tabuként kezelő ortodox szemlélettel szemben." Felszólalását Farkas Árpád Apáink arcán című versével fejezte be a rákoscsabai képviselő. Az ünnepséget koszorúzás zárta, az önkormányzat nevében Riz Levente polgármester, Dombóvári Csaba és Fohsz Tivadar alpolgármesteFenke Ferenc számára ez az emlékmű a remény és az ellenállás emlékműve is ildomos Wass Albertnek rek koszorúztak. Az szobrot állítani, ahol- avatási ceremóniát álló- meg lehet tiltani egy tör- fogadás követte a Dózsa ténésznek, hogy elő- Művelődési Házban, adást tartson ünnepé- amelyen a polgármester lyünkön." Fenke Ferenc mondott köszöntőt. A hivatal nevében Dombóvári Csaba alpolgármester, Riz Levente polgármester és Fohsz Tivadar alpolgármester helyezett el koszorút az emlékműnél
