Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)

2007-02-08 / 2. szám

Helytörténet 2007. FEBRUAR 8. 5 23 ^l/fcáíwÁj feweinA Svachulay Sándor a repülés magyar úttörője Most induló sorozatunkban azokat az ismert és kevésbé híres embereket mutatjuk be, akikről Rákosmentén utcát, teret neveztek el. Sorozatunk el­ső néhány részében a Helikopter lakóparkot, annak utcáit ismertetjük. A Kolibri I. csodájára jártak 1906-ban Ts. Varga Orsolya S vachulay Sándor a re­pülés jelentős ma­gyar úttörője volt. 1875. június 3-án született Kassán. 1898-ban nyi­totta meg lakatosmű­helyét. 1890-től foglalkozott a repülés kérdéseivel. Az 1900-as évek elején pon­tosan meghatározta a vitorlázó repülés alap­törvényeit, amelyeket csak az 1920-as években fogalmaztak meg Né­metországban. Első gépe, a Kolibri I. - amelyet 1906-ban kez­dett el építeni, s 1910- ben hozta haza Rákos­mezőre, remélve, hogy itt több eredményt ér majd el - már nagy fel­tűnést keltett. A vázat vékony acélcsövekből hegesztette össze, és a V alakban megtörő szárny is újszerű volt. Akkor még nem voltak ilyen csővázas repülőgépek. Fontos újítás volt továb­bá, hogy vászonburko­lata teljesen új technoló­giával készült. Akkor még gumírozott ballon­vásznat szögeztek a fá­ból készült szárnyakra, amelyeket nem lehetett annyira kifeszíteni, hogy néhány repülés után ne lógjanak. Ez nemcsak a sebességet csökkentette, de bal­esetveszélyes is volt, mert repülés közben gyakran leszakadt. Svachulay ezzel szem­ben a vászonhuzatot utólag kente be híg gu­mioldattal, így annak megszáradása után a vászon annyira kife­szült, hogy a hosszú használat után sem la­zult meg. A Kolibri 1-et azon­ban a sok újítás ellenére sem sikerült a levegőbe emelni. Ez egyrészt a pi­lóták gyakorlatlansága, másrészt a kis teljesít­ményű, 15 lóerős motor miatt hiúsult meg. A Kolibriből több változat készült az évek folya­mán, s csak 1911-ben, Dohos István vezetésével emelkedett fel. Az átütő sikert a Ko­libri IV hozta meg, amely 1913. augusztus 20-án, a Budapesten megrendezett nemzet­közi repülőversenyen a benevezett külföldi monstrumok között szinte játékszernek tűnt, kis mérete miatt elfért a többi gép egyik szárnya alatt. A rajt után szinte rögtön meredeken fel­vágódott a levegőbe, s a nagy sebessége mellett - 135 km óránkénti se­bességgel repült - rend­kívüli manőverezési ké­pességgel kápráztatta el a nézőket. Dobos István szinte az összes díjat megnyerte a versenyen. Svachulay repülőjéhez hasonló sebességet ilyen kis motorral csak tíz évvel később tudtak elérni. Ezzel a géppel szinte egy időben Svachulay belekezdett egy másik repülő, az Albatros épí­tésébe is. Abban az idő­ben gyakran előfordult, hogy motorhiba miatt a pilótáknak vízen kellett kényszerleszállást vég­rehajtaniuk. Ezért Sva­chulay a gép törzsét víz­hatlan vászonból ké­szült csónaktestnek ala­kította ki, így az a vízre leszállva nem merült el, képes volt onnan újra felszállni. Kerekeket szerelt a törzsre, ame­lyek a felszállás után be­húzhatok voltak. Ez a technikai újdonság vi­lágszerte elterjedt. Sva­chulay I. világháború előtti gépeinek lényege­sen nagyobb felületi ter­helése volt, mint a fran­cia és osztrák repülők­nek. Ez az irányzat a nyugati repülőgép-ter­vezőknél csak az első világháború második felében érvényesült. Svachulay gépei az I. világháború előtti évek­ben 4000 felszállást haj­tottak végre Magyaror­szágon, ami hozzájárult a repülés népszerűsíté­séhez hazánkban. Az első világháború alatt Svachulayt az al­bertfalvai repülőgép- gyárba vezényelték, ott irányította a repülőgép­építő munkát. 1938-tól a Magyar Aero Szövetség központi modellező műhelyének vezetője és oktatója lett. A vitorlázógépek el­terjedésekor ő is épített két könnyű kisgépet, amelyekkel kísérleti re­püléseket is végeztek. Az ő nevéhez fűződik például az állítható fémlégcsavar és a repü­lőgépek leszállási sebes­ségét csökkentő beren­dezés létrehozása. Sva­chulay Sándor egész életét a repülésnek szentelte. 1953-ban a repülés előmozdítása érdeké­ben végzett úttörő mun­kájáért a Nemzetközi Repülő Szövetség Paul Tissandier-diplomával tüntette ki. 1954. augusztus 25-én hunyt el Budapesten. Az Albatros repülőgép HÍRHOZÓ Főszerkesztő: Torkos Matild. Olvasószerkesztő: Varga Orsolya. Művészeti vezető: Bozsoky Tamás. Szerkesztőségvezető: Horváth Tibor Munkatársak: Károly Gábor, Kili Tamás, Szabó Anikó. Kiadja a lapalapító tulajdonos Budapest Főváros XVII. Kerület Önkormányzata megbízásából a Patriot Bt. Felelős kiadó a kiadó vezetője Szerkesztőség: 1173 Budapest, Egészségház utca 3.11. emelet 209. Tel./fax: 257-9589. E-mail: hirhozo@chello.hu Nyomás: Szikra Lapnyomda Terjeszti a Feibra Megjelenik 33.000 példányban

Next

/
Oldalképek
Tartalom