Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-09-06 / 14. szám
2007. SZEPTEMBER 6. Interjú 21 Ja embemeh nagy szüksége ni az wangÉUiiira” Interjú Kása László Rákoskeresztúrért díjas evangélikus lelkésszel Augusztus 26-án vasárnap a Dózsa Művelődési Házban a keresztúriak találkozója záró programjaként átadták a Rákoskeresztúrért Díjakat. A Rákoskeresztúrért Díj adományozásával az önkormányzat kifejezte elismerését azon polgárok iránt, akik példamutatásukkal, maradandó munkásságukkal jelentős mértékben hozzájárultak Rákoskeresztúr városrész szellemi és anyagi gyarapodásához. Ez alkalomból beszélgettünk a frissen díjazott evangélikus lelkésszel, Kosa Lászlóval. Sokan gratuláltak Kosa Lászlónak a díjátadás után "a. Horváth Tibor L elkész úr, mennyit jelent önnek ez a kitüntetés?- Ahogy a Dózsában is említettem, azt, hogy én itt élhettem és szolgálhattam, Istennek köszönhetem. Neki vagyok hálás elsősorban. Másodsorban azoknak tartozom köszönettel, akik felfigyeltek az élet- utamra és értékelték azt. Tulajdonképpen az Istent kellett volna megjutalmazni és nem engem, én csak a rám bízott nyájat pásztorol- tam. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a Dózsa Művelődési Ház igazgató asszonyának és a szervezőknek a meghitt ünnepségért.- Miért a vigasztalást tartotta a legfontosabb feladatának?- 1945 januárjától kisgyermekként már szembesültem azzal, hogy milyen állapotban van a hazám, s az itt élő emberek. Azt láttam, hogy igen nagy szükségük van az örömhírre, az evangéliumra, nem érik be pusztán a materiális táplálékkal. Rájöttem arra, mennyire tudatlanok az emberek nemcsak a Bibliát illetően, hanem a nagyvilág dolgaiban is. Többségük világszemlélete egy csalóka leegyszerűsítésen alapszik.- Ez önt minden bizonnyal tanulásra ösztóMte. Igen. Tanítani ugyanis csak úgy lehet, ha az ember tanul, és ezt tovább adja. Ma már óriási segítséget jelent a tanuláshoz és az információszerzéshez az internet, ennek előnyeit nekünk is ki kell használni. Az emberek javarésze azonban kevés érdeklődést mutat olyan területek iránt, amely anyagi boldogulásukat közvetlenül nem szolgálja. Testi, szellemi és lelki felüdülés nélkül azonban elképzelhetetlen, hogy ép és egészséges társadalomban éljünk.- Az emberi visszaigazolás mennyire fontos egy lelkipásztornak?- Én meglehetősen szabad szájú voltam a régi rendszerben is, de így van ez ma is. Éppen ezért soha nem számítottam arra, hogy ki fognak tüntetni. Megmondom őszintén, én is meglepődtem. Nagyon jólesett, de én semmi különöset nem tettem, csak a kötelességemet teljesítettem: igyekeztem bátorítani és vigasztalni a rákosmenti embereket.- Adott új erőt ez az elismerés?- Megerősített abban a hitemben, hogy az evangéliumot hirdetni kell, az emberekkel törődni kell, ahol lehet, segíteni kell. Nem csupán lelki, de szellemi értelemben is természetesen.- Az év végén nyugdíjba vonul. Utódjának milyen útravalót adna?- Látogatni kell, az embereket meg kell keresni. A 25 évvel ezelőtti és a mostani munka közti különbség óriási. Annak idején kevesebb egyházi alkalom volt és négy lelkész. Bőven jutott idő arra, hogy mi keressük meg az embereket. Jelenleg csak ketten vagyunk, a munkánk pedig megsokszorozódott. Jóval kevesebb időnk jut ezáltal missziós feladatokra, ehelyett az emberek keresnek meg minket gondjaikkal, kérdéseikkel. Negyed évszázada még evidencia volt a keresztelő, most már sajnos nem az. Napjainkban sokan felnőttként kérik a ke- resztséget: kereszteléseink negyedének, konfirmációink harmadának alanya felnőtt ember.- Milyennek látja 2007 Magyarországát ?- Erkölcsi válságban és morális nihilben élünk, amelyet nemcsak hogy elfogadunk, hanem még dicsőítünk is. Ha lelki problémáinkat tudnánk orvosolni, akkor nyílna lehetőség arra, hogy az anyagi problémák is oldódjanak. Ezért lenne szükség egy lelki-szellemi fellendülésre. Isten felé kell fordulnunk, képesre válva arra, hogy befogadjuk azt a szeretetet, amely tőle árad.- Lát olyan mozgásokat a magyar társadalomban, amelyek ezt az erőt generálni képesek?- A lendületet felülről kell kapnunk. Ezen a területen emberi vonatkozásban nem vagyok optimista, ellenben a történelem azt tanítja nekünk, hogy a mélypontokból mindig fellendülés következett. A kérdés az, elérkeztünk-e már ide, vagy van még lejjebb? A fellendüléshez mindenekelőtt tisztánlátás kell: rá kell ébredni arra, hogy az ember semmilyen formában nem ura önmagának.
