Hírhozó, 2007 (17. évfolyam, 1-21. szám)
2007-06-28 / 11. szám
Környezetünk 2007. JUNIUS 28. 17 „JA Aries volt gubizni Sebeökkel” A lomtalanításkor a téma az utcán hevert... Van valami kidobnivalója főnök úr? Gyakori kérdés ilyentájt, de azt is megszokhattuk, hogy lomtalanítás idején emberek, olykor asszonyok gyerekekkel éjjel-nappal őrzik a területüket. Vigyázzák a megszerzett „árut", s ha valakinek megtetszik valami, akkor potom pénzért megvásárolhatja tőlük esetleg azt a tárgyat is, amelyet ő maga tett ki az utcára néhány órával azelőtt. Ts. Kiu Tamás Józsi és Erika Tisza- vasváriból érkezett, ahol minden héten hét éhes száj várja őket. Velük jött két unoka- testvér is, az egyiknek három, másiknak hat gyermeke van. Szakmájuk nincs, nem dolgoznak, családi pótlék és a munkanélküli segély nem elég ekkora család fenntartására. A házaspár csak Budapestre jár lomizni, itt majd egész évben van guberálni való, hiszen februártól október végéig tart a lomtalanítás. Hét gyerekükből három lány, négy fiú, mindegyik rendesen jár iskolába. A legidősebb gyerek tizenhét, a legkisebb pedig négyéves.- Imént a rendőrség igazoltatta önöket, ennek mi volt az oka?- Azért jöttek ki, mert valaki kihívta ő- ket. Kérdeztem én is, hogy miért igazoltatnak? Állítólag „erősen néztük az autókat", és zörögtünk a lomokkal. Nem bántottak, csak felírták az adatainkat, s kérték, hogy ne kiabáljunk, viselkedjünk rendesen. Egyébként mi mindig jó kapcsolatot próbálunk teremteni a kiválasztott hely környékén élőkkel. Mindenkinek köszönünk, segítőkészek vagyunk.- Igaz, hogy a lomizás egy nagy maffia?- Nincs itt semmiféle maffia, csak szabályok vannak. Az a szokás, hogy aki kapja, marja alapon azé a cucc, aki előbb odaér. Egy ember éjjel-nappal őrzi a kiválasztott területet és onnan más idegen semmit sem vihet el. Ezt a törvényt egy régi motoros nagyon jól ismeri, általában be is tartják, csak az a baj, hogy sok a kezdő lomi- zó és ők még nem tudják mi a rend. Pontosan emiatt most volt a XII. kerületben egy gyilkosság.- Mit érdemes gyűjteni, és mi lesz a sorsa annak, amit itt összeszedtek?- Mindenki mást gyűjt. Van aki fémet, ők bármilyen készüléket képesek szétszedni egy fogóval és egy kalapáccsal, csak hogy hozzáférjenek az a- nyaghoz. Aztán van, aki a bútorlapokra bukik, de ők általában nem romák, talán asztalosok. Mi általában bútorféleségeket, hűtőt, mosógépet, tűzhelyeket szerzünk be. E- zek általában még működőképesek, csak a- zért dobták ki, mert ú- jabbat vettek helyette. Elvisszük, mert nagy a család, és még a szomszédaink is kapnak belőle. A rokonok, ismerősök segítenek egymásnak, így nem jelent problémát a lomok hazaszállítása sem. Lényeg, hogy mindenki jól járjon, és megkapja, amire szüksége van. Ebből nincs semmi anyagi hasznunk, de valamiből ennivalót is kell vennünk, mert a gyerekeknek nem mondhatjuk azt, hogy nincs kaja. Néha gyűjtünk fémet is, ezt még itt Budapesten eladjuk, összejön alkalmanként úgy 5-6 ezer forint.- Volt már valami igazi nagy fogása?- Aki olyan csodákról mesél, hogy aranypénzt, ezüstpéhzt talált, az nem mond igazat, ilyesmi száz évben ha egyszer előfordulhat. En már tizenöt éve lomizok, de csak egy o- lyan alkalom volt, amikor azt mondhattam igazán jó napom volt. Nyolc évvel ezelőtt a XIV. kerületben gyönyörű, igen értékes poharakat találtam. Az szerencsés nap volt, mert mindez pincetakarítás közben történt és még fizettek is érte. De szeretem csinálni, olyan ez nekem, mintha Amerikába mennék nyaralni. Józsi felesége Erika, tizenöt éve jár a férjével lomizni.- Mi az asszony dolga ilyenkor?- Ugyanúgy helytállók, mint a férjem. Szerencsére van kire hagyni otthon a gyerekeket, nem kell idegeskednünk. Szüléinkkel, testvéreinkkel együtt lakunk, ők segítenek, de a nagyobb gyerekek már önállóak. Itt összegyűjtöm a ruhákat, átválogatom, de főleg az őrzés az én feladatom. Van úgy, hogy 2-3 napot is kell várni, amíg kipakolnak. Elég szomorú, hogy ide kell járnunk, miközben a gyerekek otthon vannak. Ebből nem lehet megélni, de valamennyire fedezi a kiadásainkat. Az lenne a jó, ha mindenkinek lenne munkája, legalább a férfiaknak, és akkor nem lenne arra szükség, hogy az ember hetekre otthon hagyja a családját. Nincsenek nagy igényeink, csak a család mindennapi szükséglete legyen meg.- Az évek során volt kellemes élménye lomi- záskor?- Egyszer a VIII. kerületben találkoztunk Se- beők Jánossal. Igaz ő csak könyveket keresett, de valahogy olyan jó érzés volt vele együtt gubizni. Soha nem felejtem el, s szívesen emlékszünk vissza arra is, amikor Esztergályos Cecíliával találkoztunk. O a kutyáját sétáltatta, s igen meglepődtem amikor odajött hozzám. Hozott mindenféle ruhaneműt, cipőket, leguggolt mellém és adott két puszit, és láttam, hogy kipergett a könnye. Megsajnált minket, s ez nagyon megható volt. Kezembe nyomott tízezer forintot, amit persze nem a- kartam elfogadni, mert nagyon szégyelltem magam. Nyugodtan tegye el a pénzt, ne szé- gyellje - mondta, mert szívből adom.
