Hírhozó, 2006 (16. évfolyam, 1-11. szám)

2006. január / 1. szám

IFJÚSÁG 2006. JANUÁR # HÍRHOZÓ Gyerekek a karácsonyi színpadon A Társadalmi Egyesülé­sek Szövetsége a XVII. kerületi MSZP támogatá­sával, a Dózsa Művelő­dési Házban rendezte meg az idősek és gyer­mekek karácsonyi ünnep­ségét december 14-én. A nyugdíjas szerveze­teket összefogó szö­vetség szervezésének köszönhetően a szín­házteremben pótszé­keket kellett beállíta­ni, mert olyan sokan voltak kíváncsiak a műsorra, melyben a kerület óvodásai, iskolásai, valamint az Idősek Ki mit tud- jának díjazottal szerepeltek. András Ká­roly (Ilex Kertészeti Áruda) szervező bevezetője után dr. Benkő Péter önkormányzati képviselő, a társadalmi szervezetek tanácsnoka mondott kö­szöntőt. Az eseményen, melyen De- vánszkiné dr. Molnár Katalin ország- gyűlési képviselő, dr. Tóth László mi­niszteri biztos és dr. Hoffmann Attila polgármester is részt vett, többek között a Czimra Gyula Általános Iskola diákja­iból és pedagógusaiból alakult kórus elő­adását, a Bóbita Óvoda verses-zenés ka­rácsonyi összeállítását, a Diadal úti is­kola negyedikeseinek mesejátékát, il­letve az idősek versenye dobogósainak szereplését láthattuk. Szabó Anikó Pedagógiai oktatósorozat a szelektív hulladékgyűjtésről Három évvel ezelőtt indított el az ÖKO-Pannon Kht. egy oktatóprogramot, melynek keretében - az FKF Rt. támogatásával - számos kerület iskola- és óvodapedagógusa kap tájékoztatást a szelektív hulladékgyűjtésről, valamint a kör­nyezettudatos gondolkodás oktatásáról. Az ÖKO-Pannon Kht. egy szervezet, mely a hazai csomagolási hulladék újra­hasznosítását, valamint a hulladékgyűj­tők és -hasznosítók tevékenységeit koor­dinálja össze. 2005 novemberében a szervezet a XVII. kerület pedagógusai­nak tartott oktatónapot, amikor a taná­rok a helyi szelektív hulladékgyűjtési rendszert, valamint a témával kapcsola­tos legfrissebb információkat hallhat­ták. A legkisebbek kifestőfüzetből, me­sekönyvből, óvodai feladatlapból, a na­gyobbak pedig a nekik szóló feladatgyűj­teményből, képregényből, ismeretter­jesztő szórólapból és oktatófilmből kap­hatnak hasznos információkat. Sz. A. Kapun kívül Is a mi iskolánk úiákia vagy? Szeptemberben a törvényi előírásoknak megfelelően új házirendekkel ismerked­hettek a szülők az első óvodai és iskolai szülői értekezleteken. A diákjogok kiszé­lesedésével együtt egyre többször vető­dik fel a kérdés az iskolai szabályalko­táskor és -alkalmazáskor: hol a határ az adott életkori szinten kötelezettségekre és jogokra épülő együttműködés és a tantestületet irritáló szabadosság kö­zött? Mire terjedhet ki a házirend hatá­lya? Beleszólhat-e, s mennyire az iskola, a tanári kar a tanulók iskolán kívüli vi­selkedésébe? Mobiltelefon-használat, testékszer- és hajviselet, az iskolai, illet­ve iskolakörnyéki „zugdohányzás” mind-mind konfliktusforrás család és is­kola, diák és tanár viszonyában. A Hajdú-Bihar megyei Oktador Okta­tási és Szakértői Iroda 2003 óta rendsze­resen segíti a kerület önkormányzatát és intézményeit a közoktatási feladatok el­lenőrzésében, minőségfejlesztő munká­ban a szakszerű ellátás érdekében. Segí­tették az óvodák és iskolák pedagógiai programalkotását, az intézmények tan­tervi adaptációs munkáit, a működésü­ket meghatározó szabályzatok, így pél­dául a házirendek fejlesztését is. Bényei Sándort, a szakértői csoport vezetőjét kérdeztem arról, hogy a meg­ismert iskolai házirendek hogyan bir­kóznak meg a fenti dilemmával.- Valóban igen sok probléma alakult ki az iskolákban a tanulói, szülői jogok érvényesítése és az intézmények nevelő­testületei által képviselt értékrend kap­csán. A személyes szabadságjogok és az iskolák átlagosnál szigorúbb belső sza­bályai okozzák a legtöbb konfliktust. Természetesen ebben a folyamatban a szülők felelőssége is jelen van. Jellemző probléma, miszerint az iskola kapuján túl legfeljebb elvárásokat, ajánlásokat fogalmazhat meg az iskola, a tantestület, de tanítványai utcai viselkedését nem szabályozhatja. Érzékeny pont a közép­iskolákban a dohányzás, már az általá­nos iskolákban is konfliktusokat okoz a mobiltelefon használata, a testékszerek, a közízlést gyakran sértő öltözködés, hajviselet. A személyes szabadságjog ér­vényesülése alapján e tárgyakat, visele­teket nem lehet kategorikusan kitiltani a közoktatási intézményből, de balesetve­szélyre, a tanóra védelmére tekintettel korlátozni lehet és kell is. Az a tapasztalat, hogy józan értékíté­lettel, a szülők képviselőivel és a diákön­kormányzatokkal közösen kialakíthatók korrekt szabályok. Vannak persze ellen­példák is, a házirendeket kiegészítő eti­kai szabályok, szigorú, már-már bigott erkölcsiséget hirdető tantestületek. Megjegyzem: a XVII. kerületben nem találkoztunk szélsőségekkel. Úgy vélem, mint a nevelő-oktatómunka számos te­rületén, itt is fontos szerepe van a példa- mutatásnak: ha a tanító, tanár, óvodape­dagógus mobilja nem csörög az órán, sőt, nem is veszi fel és nem küld SMS-t, ha mintaértékű az öltözködésük, visel­kedésük - és egységesek a nem szélsősé­ges elvárásaikat illetően - az többet je­lent, mint a túlszabályozás, vagy etikai kiskáté. A káros szenvedélyek kezelése már összetettebb kérdés. Ebben a szülők és a szakszerű prevenciót gyakorló szakem­berek nélkül az iskola nagyon egyedül maradhat. Félő, hogy a kerület iskolái e tekintetben sok probléma elé néznek! Jó lenne, ha az első jeleket is komolyan vennék a szülők és azonnal kapcsolatba lépnének az iskolával. Hol lehet határt szabni az iskolán kí­vüli devianciáknak? Van-e az iskolának hatása a fiatalokra az intézmény falain kívül? A közoktatásra vonatkozó jogszabályi normák szerint az iskola csak a hatósági szankciókat követően ítélheti meg tanít­ványai cselekedeteit. Ha például az is­kolába jövet-menet történt atrocitás elő­idézője a tanuló, az iskola erkölcsileg el­ítélheti, de ténylegesen nem szankcio­nálhatja. Igaz ez a kisebb rendbontások­ra éppúgy, mint a súlyosabb esetekre. Azzal, hogy a tankötelezettség hamaro­san 18 évig kitolódik, nem lesz egysze­rűbb az iskolák helyzete. Azt tapasztal­juk, hogy a kerület önkormányzata igyekszik erőn felül biztosítani az óvo­dák, általános iskolák, középiskolák és az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások működési feltételeit. Jó lenne, ha az itt élő családok (egy-egy óvoda, vagy iskola szülői közösségének összefogására gon­dolok) segítenék a deviancia visszaszo­rítását. Riasztó képünk van a korábbi generációk szülővé neveléséről - a mos­tani tizenévesek családideálja talán még formálható. Raffay Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom