Hírhozó, 2006 (16. évfolyam, 1-11. szám)

2006. november / 10. szám

30 2006. NOVEMBER KÖZÉLET MHRHOZO Közöttünk él Ötven év a madarak bűvöletében Közel negyven éve él kerületünkben Tóth Sándor, akihez a világ minden ré­széről érkeznek a látogatók, hogy híres madárgyűjteményét megcsodálják. A Gyémántkoszorús Mestertenyésztőnek ötven éve vált hobbijává a díszszárnya­sok tenyésztése, ami azóta túlnőtt a puszta kedvtelésen, ez lett az élete. Rákoscsaba-újtelepen, a Hektár utca 14. szám alatt található ez a csöppnyi pa­radicsom, ahová - a gondosan vezetett vendégkönyv szerint - az elmúlt évtize­dekben számos magyarországi vendég mellett Németországból, Jugoszláviából, Szlovákiából, Szlovéniából, Argentíná­ból, Kuvaitból, Izraelből, Bahreinből, az Egyesült Államokból, Kanadából és Új- Zélandról is szép számmal érkeztek az érdeklődők. Rákosmentén néhány óvoda és iskola is visszatérő látogatója a „ma­dárfarmnak”. A kertkapun belépve egy új világ nyí­lik meg a látogató előtt. Szépen gondo­zott sziklakért mellett halad az út, bur­jánzó zöld növények és gyümölcsfák kö­zött, az udvar közepén elterülő zöld pá­zsitot a madárházak ölelik körül. Tóth Sándor az ország egyetlen tenyésztője, aki tizennyolc fajta díszszárnyast hono­sított meg az elmúlt évtizedekben. Fele­sége támogatásával egyedülálló minta­telepet alkotott. A sokak által csodált álomkert Éva asszony keze munkája és nagy büszkesége. A lakóház melletti épületrész jól szi­getelt padlásán a hőingadozásra különö­sen érzékeny, egzotikus fajták kaptak helyet. Itt találhatók többek között a Ku­vaitból behozott selyem kontyos kacagó gerlék, és egyéb trópusi galambfajták. A gyémánt galambok mellett láthatjuk még az ausztrál kontyos, bronz-és zöld­szárnyú, valamint fokföldi-, zebra-és fa­héjgalambokat is. - Az import madarak­nak legalább fél év kell ahhoz, hogy megszokják az itteni klímát - avat be a mestertenyésztő. Külön helyiségben vannak elhelyezve a fürjek, melynek szintén számos fajtája van itt. Láthatunk kaliforniai copfos fürjet, Gambell, mexi­kói, virginiai, kínai törpe, japán és fáraó fürjeket is. Az alsó szinten található a keltetőgép és a nevei­dé, amely késő ősztől tavaszig elengedhetet­len kelléke a madárte­nyésztésnek. Szintén itt helyezkedik el a ta­karmánytároló, ahol százliteres műanyag hordókban sorakoznak az előre elkészített táp­keverékek, és azok az alapanyagok, amelyek­ből nap mint nap fris­sen készülnek el az eleségek. Az udvaron lévő röpdesorokban talál­hatók a tyúk és fácán fajták és a galam­bok, amelyek közül a Magyarországon ritkaságszámba menő fajták - pirókok, angol-és indiai valamint selyem pávaga­lambok és seregélynyakúak - is nagy számban előfordulnak.- Soha nem számoltam meg, mennyi madaram van összesen, és azt sem tu­dom, hány fajta él az udvaromban - mondja Tóth Sándor. De - teszi hozzá - ha egyetlen egy is hiányozna, biztosan észrevenném.- Törökszentmiklóson születtem, 1941. március 26-án, de gyermekévei­met Fegyverneken töltöttem - kezdi tör­ténetét. - A szüleim főleg gazdasági álla­tokat tenyésztettek, a bátyám, György pedig Kaliforniában, a saját farmján hollywoodi filmgyárak részére idomított be állatokat. Elismerésül két Oscar díjat is kapott. Sándor tizenhárom évesen a fegy- verneki R-16-os Posta-galambsport Egyesület tagja lett, és tizenöt évesen már komoly eredményeket ért el. Két évvel később felkerült Budapestre, ahol az állatkert madárosztályán és a margit­szigeti vadasparkban kapott munkát. Közben kitanulta a parképítő kertész szakmát, és ebben a munkakörben hu­szonöt évig dolgozott a honvédségnél. Rákoscsaba-Újtelepre 1967-ben köl­töztünk a feleségemmel - meséli Sanyi bácsi. - Először lengyel hiúz és strasszer galambokkal kezdtem foglalkozni, mert nagyon megtetszett a rajzolatuk. Ekkor lettem tagja a 19-es kispesti egyesület­nek. 1969-ben testvére, György közbenjá­rására huszonkét pár Texán galambot kapott Houstonból. - Rajtam kívül ab­ban az időben csak hárman-négyen te­nyésztették ezt a fajtát Magyarországon. 1970-ben átlépett a B-17-es egyesület­be, ahol hamarosan elnöknek választot­ták. Texán galambja először az 1970-es Országos Kiállításon lett fajtagyőztes. A későbbiekben már ő látta el a környező országokat ezzel a divatos húsgalamb fajtával. Tenyésztésük révén kapta meg a gyémántkoszorús tenyésztői díjat. 1980-ban már nála volt az ország leg­nagyobb szárnyasállat gyűjteménye.- Az évek során folyamatosan képez­tem magam. Rendszeresen jártam kiál­lításokra, ahol sorra sikereket értem el. Tóth Sándor, amellett, hogy Gyémánt­koszorús Mestertenyésztő, közhiteles országos és nemzetközi galamb, barom­fi, díszmadárbíráló is, akit a Budapesti Díszmadár Egyesület és a Veszprémi Állatkert Igazgatósága többszörös nívó­díjban részesített ritka fajta madarak ki­emelkedő tenyésztői munkájáért. Sokol­dalúságát az is mutatja, hogy harminc éve több kisállat magazin szakírójaként is tevékenykedik. 2005-ben a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége örökös tiszteletbeli tag címet adományozott neki, ezzel is elismerve több évtizedes szakmai és közösségi munkáját. Magyarországon mindezidáig öt ember részesülhetett ebben a kitünte­tésben. Otthonában minden a szárnyasokról szól. A konyhában a falióra mintájáról, a nappaliban az egyedi festményekről, fo­tókról mind-mind madár-motívumok kö­szönnek vissza. A dolgozószobáról nem is beszélve, melyben a több száz serleg alatt roskadoznak a polcok, a fiókokban pedig kereken huszonöt kilogrammnyi oklevél lapul. A könyvszekrényben ma­gyar, angol és német nyelvű páratlan szakirodalom gyűjtemény sorakozik, az íróasztalon pedig megjelent és készülő szakcikkek fekszenek. - Most a decem­beri lipcsei kiállításra készülök, melyen nyolc darab kelet-ázsiai selyemgalamb­bal indulok majd - mondja Sanyi bácsi, majd hozzáteszi, feleségével együtt to­vábbra is nagy örömmel fogadják az ér­deklődőket, óvodás és iskolás csoporto­kat, akiknek átadhatnak valamennyit az évek során felhalmozódott tudásanyag­ból és a madarak iránti szeretetükből és tiszteletükből.-Kiér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom