Hírhozó, 2006 (16. évfolyam, 1-11. szám)
2006. július-augusztus / 7. szám
20 2006. JÚLIUS-AUGUSZTUS KULTÚRA-fHIRHOZO Emléktáblát avatnak Erdős Renée egykori házán Még az év elején kereste meg lapunkat egy rákoshegyi lakos, Gölöncsér Dániel, aki azt tette szóvá, hogy az Erdős Renée Házon nincs egy tábla, amely az egykori tulajdonosnak, a maga idejében nagy sikerű írónőnek állítana méltó emléket. Gölöncsér úr érthetően kötődik a ház egykori asszonyához, hisz 1940- 41. között az ő szülei voltak Erdős Renée házvezetői. A melléképület (korábban könyvtár, ma iroda és raktár) szoba-konyhájában laktak, takarítottak, rendben tartották a kertet. Amikor együtt kerestük föl a házat, elérzékenyülten emlékezett vissza az akkori állapotokra. Elmondta például, hogy a mai főbejárat vaskapuja helyén egy szép székely kapu volt, és a Petőfi Sándor utca felől is egy kisebb, hasonló fafaragásos bejáraton lehetett bejutni. Az az épületrész, mely ma a Merzse-mocsár állatvilágát mutatja be, eredetileg a konyha volt, és az udvaron egy 25 méter mély kútból húzták föl a vizet. Ott jártunkkor találkoztunk Ádám Ferenccel, a ház igazgatójával. Örömmel hallhattuk tőle, hogy az írónő halálának ötvenedik évfordulója alkalmából pályázatot nyújtottak be egy tábla elhelyezésére. Azóta megszületett a döntés, így Erdős Renée nevét július 9- től már egy emléktábla fogja hirdetni egykori lakóhelyének falán. Ez olyan sikertörténet, mely ritkán esik meg egy újságíró életében. Dudás László Aszódi Imre: A gondolatok maguktól jönnek... Aszódi Imre tizenötödik kötete a Nádasoldal, nádasoldal. Van benne fél tucat fejezetben 134 vers, majd a próza, dráma és verses mesék sorjáznak a kétszáz oldalas könyvben. A borítót és a könyv egyéb helyét, akár az előző kötetben is, Barna András illusztrációi díszítik. Egy fotón: dr. Aszódi Imre, egy róla készült mellszobor, s annak alkotója, Dombrádi István. Az 1921. január 14-én született költő, bár Békésszentandráson látta meg a napvilágot, már sok éve él Budapesten, több mint húsz esztendeje a XVII. kerületben. Az első kötete 1956 után jelent meg, miután 1956 eseményei okán bör- tönözték be, s ahogy ő fogalmaz, volt ideje írni... Második verseskötetének megjelenése is „történelmi” évben, 1989-ben valósulhatott meg. Verses mesekönyvei 1997-ben és 1998-ban születtek. A következő évben még egy verses kötete a Kettéhajtogatott márvány jelent meg, s előzi meg négy drámáját a következő két év termését. A jubileumi tizedik könyve Itt állok Buda éjjelében válogatott versek Egy rákosmenti írónő emlékei Tudták, hogy van egy rákoskeresztúri magyartanárnő, akinek az Ünnepi Könyvhétre megjelent első - és állítása szerint utolsó - könyve, a Találkozások Pityuval (egy tanárnő könyve)? Nos, ő Györffy Sarolta, aki - Barna Andor alpolgármester nagylelkű támogatásának is köszönhetően - az elmúlt évtizedekben benne érlelődött gondolatait most papírra vetette. Györffy Sarolta magyar nyelv, irodalom és némettanár, de ha családi körülményei annak idején engedik, mára talán nyelvészprofesszor lett volna. Több évig publikált különböző irodalmi, nyelvművelő folyóiratokban, magyartanári jegyzeteit olvasta fel a Kossuth rádióban, de könyvében nemcsak a tanításra, hanem kicsit saját életére is visszatekint. A kötet néhány fejezetében a szerző szülővárosára, Salgótarjánra, és szüleinek származási helyére, a Bala- ton-felvidékre és Köveskálra emlékezik vissza. Sarolta édesapja ugyanis a neves geológus és tudóstanár Györffy Dezső - neki köszönhető, hogy a Káli-medencét tájvédelmi körzetté nyilvánították. A könyv néhány fejezete Rákosmentéhez kötődik, hiszen az író 36 éve ide ment férjhez. Olvashatunk egy írást Kotász Károlyról, aki az írónő 2002-ből, s még abban az évben elkészült a Villám hasít át az égen című is. Évente könyvbemutatót tarthat a rendkívül termékeny Aszódi Imre: Ki őriz meg engem (2003), Lelkembe visszajárnak az álmok (2004), Körös-parti történetek (2005). Költészetében és meséiben megjelennek ifjúkorának békési tájai, a falusi élet mindennapjai, s az egykori szarvasi alma-mater. Történelmi drámáiban Zách Klárát, Zrínyi Ilonát és IV. Bélát példaképül állítja a magyar ifjúság elé. Negyedik drámájának az 1945 utáni társadalmi helyzet a témája. De gyakran ír mai lakóhelyéről a Rákosmentéről, a patakról... A 85 éves költő a Magyar Kultúra Lovagja, a Rákosmenti Irodalmi Műhely alakulásától annak tiszteletbeli elnöke. Tizenötödik könyvének bemutatóján drámai bejelentést tett élete párja, könyveinek szerkesztője, Tóth Melinda, miszerint „Ez lesz az utolsó” a Nádasoldal, nádasoldal... Reméljük tévedett, mind anyagi, mind ami a költő további írásait illeti. Krémer József utcájában lakott, vagy - kicsit bírálóbb hangvételben - a könyvesbolt nélküli kerületközpontról. Természetesen a tanárnő nyelvműveléshez kapcsolódó gondolatait is megtaláljuk: az elkoptatott kifejezésekről, a hibás német nyelvű táblafeliratokról, a nyelviskolák színvonaláról, vagy a sokszor kívánnivalót maga után hagyó iskolai nyelvoktatásról. A könyv címe, Találkozások Pityuval egy hangjáték, tulajdonképpen egy régi diák és tanár találkozásai különböző életszakaszokban - valós történet alapján. A könyv utolsó fejezete az apa memoárján kívül Györffy Endrének, a szerző ükapjának testvérének állít szép emléket. Györffy Endre, Petőfi és Jókai diáktársa maga is író-költő volt, és művészi kifinomultsággal, a harcok hevében írt naplói különleges bepillantást engednek a szabadságharcba. A Görgey által főhadnaggyá kinevezett vitéznek azonban nincs közvetlen leszármazottja, mert 1949-ben, 24 évesen hősi halált halt. Sarolta két gyermek édesanyja és három unoka nagymamája. A könyv megjelenéséhez családja is hozzájárult: férje, dr. Szulyovszky Imre geofizikus kandidátus számtalan oldalt maga gépelt be a számítógépbe, lányuk, a grafikus „Saci” pedig a könyvborítót tervezte meg. Az Ünnepi Könyvhéten 300 példányban megjelenő könyvet rögtön elkapkodták. Akik nem jutottak hozzá, bízzanak benne, hogy a Kairosz Kiadó a nagy sikerre való tekintettel egy másodkiadást is fontolóra vesz. Szabó Anikó
