Hírhozó, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)

2005. január / 1. szám

JANUAR KOZELET 29 Egyezőség, különbözőség A Rákoscsabai Közösségi Házban november 26-án, a 2004-es év utolsó Élet sója beszélgetésen dr. Dombóvá­ri Csaba önkormányzati kép­viselő, D. Nagy L^jos, a Biki­ni frontembere, Eszlényi Ákos lelkipásztor és Kukucs- ka János grafikusművész voltak a vendégek. Ismét Zsilinszki János vezette a társalgást, míg a szünetek­ben Frantner Piroska zongo­rázott az egybegyűlteknek. Bár a közönség nagy része ismerte a prominens vendé­geket, Zsilinszki János rövid bemutatkozásra kérte fel őket. A 15 éve rákosligeti képviselő, dr. Dombóvári Csaba családjáról és a koráb­bi évekről beszélt. D. Nagy Lajos közgazdaságot tanult, majd egy cégnél műszaki ta­nácsadóként dolgozott, mie­lőtt végleg a zenészpálya mellett döntött. Élete két részre oszlik: a család és a zene tölti ki minden idejét. Kukucska János tervező gra­fikusművész 11 éve költözött Rákoscsabára, de nagyon megszerette a környéket, hisz az gyermekkora színhe­lyére hasonlít - a légkör kissé falusias, a társaság összetar­tó, az emberek pedig odafi­gyelnek egymásra. Eszlényi Ákosnak is tetszik a kerületi emberek viselkedése, bár ő csak öt éve költözött felesé­gével Keresztárra. Zsilinszki János arra a kérdésre keres­te a választ, hogy mi a külön­legesség a vendégek életé­ben, mitől válik az ember ki­csit mássá. A Bikini együttes énekese bevallotta, hogy míg korábbi munkahelyén sok­szor kénytelen volt magába fojtani mérgét, de a színpa­don azt teheti, amit szeret, és ami a legfontosabb, önmagát adhatja. A lelkipásztor Eszlényi Ákos elmondta, hogy talán mert mindenki az egyház felé terelte, ő éppen ezért egy civil foglalkozásra vágyott, de egy - talán nem is szerencsétlen - véletlen foly­tán nem lehetett sebész. Dr. Dombóvári Csaba elmesélte, hogy fotózni is nagyon szeret, és gyűjteményéből bemutatót is hozott az estére. A fekete­fehér képek mindig kiragad­nak valamit a környezetből, ezzel hívják fel magukra a fi­gyelmet. Első diplomáját az ELTE bölcsészkarán szerezte történelem-angol szakon, de nem érezte magában azt az elhivatottságot a pedagógusi pálya iránt, ami a szüleiben megvolt. Képviselősége óta érdeklődik a jog iránt, jelen­leg jogászként dolgozik, bár még keresi igazi hivatását. Egy karácsonyi zenerészlet után Túrmezei Erzsébet ad­venti versét hallgatta meg a közönség Pájer Ildikó, a Csi­gaház igazgatónőjének tol­mácsolásában. A költemény azt sugallta, hogy a gyerekek még jobban tudnak örülni a karácsonynak, a felnőttek kissé fásultak az évi kemény hajsza után. Kukucska János grafikus felhívta a figyelmet arra, hogy a mai rohanó, ra­cionális és célratörő világban nagyon hiányzik a lazább, szétszórtabb művészet, hogy az ember ne azért alkosson valamit, mert pénzt vár tőle, hanem azért, mert szereti. Az est meglepetésekkel is szol­gált: a lelkipásztor elénekelt egy Weöres Sándor verset és gitáron kísérte azt, a képviselő egy arab költő, filo­zófus írásából olvasott fel: ta­lán az a baj, hogy mire felnö­vünk, lélekben is megszű­nünk gyermeknek maradni. Pájer Ildikó a megszokott jel­képekkel: egy kis sóval és olajjal köszönte meg a vendé­geknek a részvételt és a tar­talmas beszélgetést. Szabó Anikó Alchimia A Millenáris Park Fogadójá­nak emeleti szintjén tartotta a kerületi Kaltenecker trió Alchimia című lemezének bemutató koncertjét decem­ber 13-án. Ez egy különleges lemez- bemutató koncert volt, mivel a Kaltenecker triónak (Kal­tenecker Zsolt - billentyűs hangszerek, Papesch Péter - basszusgitár, Dés András - ütős hangszerek) ez már a második CD-je, viszont ez volt az első hivatalos lemez- bemutatója. Kaltenecker Zsolt 1970- ben született Budapesten. Klasszikus zenei tanulmá­nyait nyolcéves korában kezdte. 1996-ban végzett a Liszt Fe­renc Zeneművé­szeti Főiskola jazz-zongora sza­kán. 1996 őszén New York-ban Ja­ki Byard-nél ta­nult magánúton. 1999-ben megje­lent Songs From The 20th Century című albuma az Év Jazzlemeze dí­jat kapta. 2000 óta Kaltenecker Zsolt lemezei Japánban is megje­lennek. 2002 óta egyre többet játszik elektronikus hangsze­reken, és ettől kezdve trió­ként lép fel Dés András és Papesch Péter társaságában. Érdeklődésünkre válaszol­va elmondta, hogy: - Az egyik kedvenc könyvem a Paulo Coelho Az Alkimista című re­génye. Nagyon leegyszerűsít­ve az alkímia lényege nem az aranycsinálás, hanem az, hogy az ember minden hát­ráltató tényező ellenére kö­vesse, amit a szíve diktál, hogy vállalja fel a sorsát, s ha így tesz, megtalálja a maga kincsét. Én így tettem ezzel a zenével kapcsolatban és tu­dom, hogy csak a saját, meg­lehetősen egyéni utamat jár­va találhatom meg a magam kincsét. Akárcsak Coelho, 2003-ban én is végigjártam a Camino de Santiagói, és a le­mez számait a zarándokút után írtam. Ez a lemez telje­sen más, mint amiket eddig készítettem, mégis jellem­zőbb rám, mint a többi. Szó­val valahogy így lett Alchimia a lemez címe. A Kaltenecker trió zenéjét az elektronikus worldjazz kate­góriába sorolja. Terveik sze­rint tavasz folyamán kerüle­tünkben is koncerteznek, amikor hallhatóak lesznek a legújabb lemezük számai is. K. Cs. Világsztár után, dobos farsang előtt hatatlan működésének A Dózsa Művelődési Ház im­már több mint egy évtizede a hazai dobos élet Mekkájává vált Martonosi György fárad­köszönhetően. Se szeri, se száma azoknak a világsztá­roknak, akik az ő meg­hívásának eleget téve megfordultak már a Dózsa színpadán. Emellett a felnövekvő új nemzedéknek is be­mutatkozási lehetősé­get nyújt a ház. Ezen elvek jegyében járt a kerületben az ausztriai születésű de­cember elején Thomas . Lang, az egyik új ütős csillag, és célegyenes­ben van már a február 26-án megrendezésre kerülő 10. Dobos farsang is. F. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom