Hírhozó, 2005 (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005. április / 4. szám
fHIRHOZO KULTÚRA ÁPRILIS 21 Gőzön Gyulára emlékeztek Rákosligeten (Folytatás a címoldalról) A megnyitóünnepségen először Barna Andor alpolgármester mondta el gondolatait, mellyel kezdetét vette a rendezvénysorozat. Elismerően szólt a kerület pezsgő művészeti életéről, kiemelve a színházművészet jeles képviselőit, Gázon Gyulát, Szilágyi Istvánt, Újvári Zoltánt, Mercz Tibort, Pápai Erikát és a jelent képviselő Csőre Gábort. Emellett köszöntötte a kerületi színházért régóta nagyon sokat tevő Szeifnerné Csetényi Anikót. Ezután került sor a Művészeti Szalon 2005. megnyitójára. A Csekovszky Árpád Művelődési Ház termeiben berendezett kiállítást Pápai Erika, Jászai Mari-díjas színművész nyitotta meg. Bemutatta a régmúltat és a közelmúltat is felölelő tárlatot, melynek egyik szobájában Gőzön Gyuláról és kortársairól láthattunk képeket, míg a másik teremben a három kerületi teátrum, a Gózon Gyula Kamaraszínház, az Ascher Oszkár Színház és a Rigel Színpad előadásairól készült fotókat tekinthettük meg. A két megnyitó után Pódiumműsor következett. A házigazda szerepét Verebes István töltötte be, aki a meghívott vendégekkel, Agárdi Gáborral és Raksányi Gellérttel beszélgetett Gózon Gyuláról. A műsort színesítette Bíró Attila zongorajátéka, aki a hangulathoz illő dalokkal készült az operett és a film világából. Emellett magnószalagról több bejátszást is meghallgathatott a szépszámú publikum, melyekben Gózon hol operettet, hol magyar nótát énekelt, és még egy 1950-ben készült színházi felvétel is előkerült Verebes István gyűjteményéből, melyben a Rákosligeten élt művész egy monológot ad elő az Ármány és szerelemből. A legnagyobb sikert azonban a két kortárs, Agárdi és Raksányi „Kutyu” visszaemlékezései aratták, akik anekdotáikkal hű képet festettek Gózon Gyuláról és sokszor megnevettették a jelenlevőket. Elmondták, hogy hatalmi érzelmi töltés áradt az egykori színésznagyságból, de mindig természetes tudott maradni, és teljes mértékben tudott azonosulni az általa megtestesített figurákkal. Megtudtuk, hogy mindenki imádta, amikor megöregedett sokan pátyolgatták. (Raksányi Gellért szomorúságának adott hangot, hogy Gózon Gyula sírjáról ellopták azt a bronzfüggönyt, ami a színházat jelképezte.) A beszélgetésben természetesen szóba került a magyar színházművészet múltja, jelene és jövője is. A vendégek egyetJubileumi Dobosok Farsangja Február utolsó hétvégéjén immár tizedik alkalommal tartották meg a Dobosok Farsangját a Dózsa Művelődési Házban. Az esti koncert előtt és alatt, szokás szerint dobkiállítás volt a ház különböző részein (több mint félszáz dob volt az épületben), ki is lehetett próbálni azokat, valamint a különböző ritmus hangszereket. A legaktívabbak gyorsaságukat ellenőrizhették, hogy egy perc alatt váltott kézzel hányszor tudnak a dobra ütni, az eredménylistán 400-900 közötti ütések voltak (Borlai Gergő 970-et tud ütni, a külföldi csúcs 1000 felett van). A több mint hatórás koncertet Barna Andor alpolgármester nyitotta meg. Martonosi György szervező és műsorvezető elmondta, hogy a nyolc éve elhunyt Tony 120 éve született Gózon Gyula! Az Érsekújváron, 1885. április 19-én született színész Rákosi Szidi színiiskoláját végezte el. Pályafutását vidéken kezdte Polgár Károly társulatánál, 1906-12. között Nagyváradon játszott, 1913-14-ben a Népopera, majd 1914-18. és 1920-21. között az Apolló Kabaré tagja volt. 1919-ben megalapította a Muskátli Kabarét, amely hamarosan megszűnt. 1935-ben a Nemzeti Színház szerződtette, s egészen 1941-ig, a zsidótörvény megszorításáig játszott, majd 1945-től élete végéig tagja maradt az együttesnek. Kezdetben a kabaré- és operett műfajban kamatoztatta kitűnő ének- és tánctudását, a televízióban pedig a némafilmek után 1931-től számos hangosfilmben is szerepelt. 1954-ben Kossuth-díjat, 1951-ben Érdemes, 1955-ben Kiváló Művész kitüntetést kapott. Évtizedeken át feleségével, Berky Lili színésznővel a XVII. kerületben élt, és itt is halt meg 1972. október 8-án. (Forrás: Magyar Színházművészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó 1994.) értek abban, hogy Gózon idejében még ünnep volt a színház, méltósága volt mindennek, fontos volt az epizodista is, és még a függönyhúzó ember is művész volt. Manapság pedig valahogy nemtelenebb az egész, absztrakt díszletek, mai ruhákban játszott korabeli darabok jellemzik a színházat. A rendezők mindenáron üzenni akarnak a közönségnek, pedig nem ez a színház lényege! A pódiumműsor nagy sikert aratott, többször is visszatapsolta az elégedett nézősereg a résztvevőket. Kohári Attila Williamsnek szentelik az estét. A koncert nagyon változatos volt: hallhattunk kisegyüttest, nagy zenekart, több duó is fellépett, valamint volt egy különleges vállalkozás: hatfős leányvállalat mutatta be tudását felmosó kefével, és doboltak felmosó vödrökön is. A fellépő együttesek (Nalanda - Kaszás Péter dob, Borbély Műhely - Baló István dob, Budapest Jazz Orchestra - Pusztai Csaba és Banai Szilárd dob és duók: Horváth Kornél és Dörnyei Gábor, Borlai Gergő és Lukács Petya, Nyáki Zsolt) fergeteges sikert arattak a zsúfolásig megtelt művelődési házban (még éjfél körül is tele volt a nézőtér). A koncert színvonalát emelték a külföldi dobosok: a cseh Jiri Slavicek és a szlovák Marian Sevcik vendégszereplése. A 11. Dobosok Farsangja 2006. február 25-én lesz, jelszava: „Akik még nem voltak”! (Sz.)
