Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. május / 5. szám
hírek •> Tanácskozás a gyermekek jólétéért, védelméért A Csabai úti Családi és Társadalmi Rendezvények Háza adott otthont a 2004. március 31-én, negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Gyermekvédelmi Tanácskozásnak. Az ez évi mottó Bruno Bettelheimtől, az ismert gyermekpszichológustól származik: „Szeretnénk elhitetni gyermekeinkkel, hogy az ember természetéből fakadóan jó. De a gyerekek „tudják”, hogy az emberek nem mindig jók.” A szervező XVII. kerületi Gyermekjóléti Szolgálat a rendezvény céljául kerületünk 2003. évi gyermekvédelmi munkájáról való beszámolót jelölte meg. Az egész napos program keretében előadásokat hallhattunk az elmúlt év erre irányuló adatairól, az előrelépésekről és a kitűzött célokról. A rendezvényt Barna Andor alpolgármester nyitotta meg. Orbán M. Adrienn, a Család- védelmi Csoport vezetője tájékoztatott a jelenleg pénzbeni és természetbeni támogatásokról. Dr. Ferenczy Ildikó, a Gyámhivatal vezetője az átmeneti nevelés fogalmát mutatta be: erre akkor kerül sor, ha a gyermek a családban a szülő betegsége vagy egyéb okok miatt veszélyeztetetté válik. Ekkor a gyermekek egy részét nevelőszülőknél helyezik el, míg másik részük intézetbe kerül. Takács Imre, az önkormányzat Erdőkertesi Családok Átmeneti Otthonának a vezetője bemutatta az otthon tevékenységét. Szervezetüknek az oda kerülő családokat 18 hónap alatt kell alkalmassá tenni arra, hogy a kikerülés után megállják a helyüket az életben: például előtakarékosságra tanítják őket. Takács Imre ezután a bántalmazás négy formájáról beszélt: fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazást, valamint elhanyagolást említett ezek között. Bár az érzelmi bántalmazás a legnehezebben tetten érhető, de súlyossága vetekszik a szexuális bántalmazással: az önbecsülés megsértésében, megalázásban, elutasításban, megfélemlítésben vagy megvesztegetésben nyilvánul meg, de a bűnözésre ösztönzés is ebbe a kategóriába tartozik. A szexuális bántalmazás a legdurvább, de sajnos gyakori, viszont ez is nehezen észrevehető és bizonyítható, hiszen a tettes általában megfenyegeti vagy megzsarolja a gyereket, hogy senkinek se mondja el, mi történt. Még a délelőtt folyamán dr. Székely Lajos, az Egészségügyi Főiskola nyugdíjas professzora beszélt a pedagógus mesterség új kihívásairól, az egészségnevelésről, majd az ebédszünet után Ladányi Mária kineziológus előadása következett. A hiperaktív gyermekek magyar- országi helyzetével foglalkozott dr. Szűcs Marianna főiskolai docens is. Délután három órakor került sor a nap összegzésére, értékelésére. A programot egy kb. százfős hallgatóság tisztelte meg jelenlétével. A tanácskozáson továbbá ott volt Derczbach Istvánné önkormányzati képviselő, a Szociális és Lakásügyi Bizottság elnöke és más képviselők is. Szabó Anikó In memóriám Bényi László Néhány héttel az Erdős Renée Házban megrendezett kiállításának megnyitója után, április elején elhunyt dr. Bényi László festőművész, a XVII. kerület díszpolgára. Dr. Bényi László 1909. december 18-án született Rákosligeten. Önéletírásában így emlékezett vissza gyermekkorára: „...A rákosligeti cserkészcsapatban összebarátkoztam Sárkány Loránddal, aki akkor főiskolai hallgató volt; később neves festőművész lett. Együtt jártunk néhányon - Kutas Artúr, Perényi Rudolf - rajzolni, miközben Sárkány Loránd megismertetett bennünket a perspektíva törvényeivel, csendéletfestés közben pedig a kompozíció szabályaira irányította figyelmünket. ” 1931-től - miközben a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán tanult - három éven át Aba Novák Vilmos képző- művészeti szabadiskoláját látogatta. Aba Novákhoz Gázon Gyula ajánlotta be. Bényi László 1939-ben a nagybányai művésztelepen dolgozott, majd megismerkedett a szentendrei és a szolnoki művészteleppel, s gyakran járt Zebegénybe is Szőnyi Istvánhoz. Parrag Emil, Bényi László, Márk Tivadar, Csekovszky Árpád A háborút követően a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, részt vett a múzeumok és művésztelepek újjászervezésében. 1947. és 1971. között közel száz képzőművészeti kiállítást rendezett, amelyek közül a legjelentősebb volt az 1952-ben rendezett Munkácsy Mihály és az 1962-ben rendezett Aba Novák Vilmos emlékkiállítás. 1958-ban ő rendezte a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonját is. 1991-ben a Magyar Köztársaság Arany koszorúval Díszített Csillagrendje kitüntetésben részesült, majd 1999-ben Köztársasági Elnöki Aranyérmet kapott. Bényi László Rákosliget szülötte volt, miként a ligeti cserkészcsapatban megismert gyermekkori jó barátja, a tavaly elhunyt Márk Tivadar is. Mindkettőjük pályája innen indult, s életük alkonyán mindketten ide tértek vissza: Rákosliget alapításának 100. évfordulóján, 1999-ben az önkormányzat mindkettőjüknek Rákosligeti Centenáriumi Emlékérmet adományozott, majd a rákövetkező években mindketten a XVII. kerület díszpolgárai lettek. (Fotó, forrás: Kovács István, Rákosliget története) A Rákosligeti Polgári Kör és a Csekovszky Árpád Művelődési Ház ez év őszén emlékkiállítás megrendezésével tiszteleg Bényi László és Márk Tivadar élete és munkássága előtt. Dr. Dombóvári Csaba (a Rákosligeti Polgári Kör elnöke) A XVII. kerületi önkormányzat Bényi László díszpolgárt saját halottjának tekintette, temetése április 27-én volt a Farkasréti Temetőben.
