Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)

2004. november / 10. szám

34 ______________ KÖZÉLET HÍRHOZÓ KÖZÖTTÜNK ÉL Nagy József feltaláló Sok mindenért lehet tisztelni valakit. Emberségéért, tudá­sáért, küzdeni akarásáért. Nagy Józsefet - a Rákoske­resztúron élő feltalálót - utóbbi két dologért minden­képp megilleti a főhajtás, de aki azért küzd, hogy találmá­nyai által a világ előbbre menjen, emberségről is tanú- bizonyságot tesz. A 70 éves feltalálóval nyá­ron találkoztam, a Dózsa Mű­velődési Ház intenzív angol nyelvtanfolyamán. Kíváncsi­vá tett, ki az, milyen ember, aki ennyi idősen ül be az is­kolapadba és igyekszik nyelvismereteit bővíteni. Nagy József gellénházi pa­rasztcsalád gyerekeként látta meg a napvilágot. Onnan 1944-ben gimnáziumba ke­rült, 1957-ben pedig villa­mosmérnökként diplomázott. Szakmája igen csak nagy vál­tozásokon ment keresztül, egyetemistaként tranziszto­rokról még nem is hallott, ké­sőbb pedig az integrált áram­körök hozták az újabb kihí­vást.- Hol kezdett el dolgozni az egyetem elvégzése után?- A MÁV-nál és ott is ma­radtam - kis kitérővel - egé­szen nyugdíjba vonulásomig. Nagyon szerettem itt dolgoz­ni, hiszen szakterületemet - a hírközlést - érintő valameny- nyi eszköz megtalálható volt.- Bizonyára nem volt meg­elégedve a meglévő berende­zésekkel, ezért tervezett úja­kat.- A technika nagyon gyor­san fejlődik, muszáj vele lé­pést tartani. Igyekeztem hát új megoldásokat keresni. Olyanokat, amelyek egysze­rűbbé, átláthatóbbá tesznek egy-egy munkaterületet.- Hogy néz ez ki a gyakor­latban?- Adott egy probléma, amit meg kell oldani. Az ember el­kezd rajta gondolkodni, ter­veket dolgoz ki, amit aztán megpróbál „eladni”.- Mi volt az első találmá­nya?- A MÁV távbeszélő-háló­zatának automatizálása. Ez­zel a vállalatnak csak az 1968- as évben 40 millió forint meg­takarítása volt. A második szabadalmaztatott rendsze­rem a diszpécserhálózatok korszerűsítésének megoldá­sa, a harmadik egyéb távköz­lő berendezések korszerűsí­tése. Ezek csak a jelentőseb­bek. Összesen mintegy 40 újí­tásom, találmányom volt. Amelyekről olyan egysze­rűséggel, természetességgel beszél, hogy én - a műszaki dolgokhoz alig konyító nő - is megértem. Minden magától értetődőnek tűnik. Ha nem tudnám is sejteném, hogy nem csupán az íróasztala fö­lött görnyedő ku­tatóval ülök szem­ben, hanem tanár emberrel is.- Volt néhány év, amikor hűtlen volt a MÁV-hoz.- Csak fizetés nélküli szabadsá­gon voltam. Fel­kértek ugyanis, hogy tanítsak Szegeden a Közlekedési és Távközlési Főiskolán. Itt tanítottam hat évig docensként, tankönyvet írtam. Aztán megint vissza­mentem a korábbi vállala­tomhoz.- Tehát ott tartottunk, hogy a MÁV-nál dolgozott, ahol megvolt az első találmánya. Gondolom, komoly elisme­résben részesült.- Nem jól gondolja. Majd tízévnyi pereskedésembe ke­rült, amíg megkaptam érte a járandóságomat. Ez a „jó” szokásom aztán később is megmaradt, a bíróságra már szinte - 1973 óta, még ma is - hazajárok. Mindezt olyan derűvel mondja, mintha ez természe­tes volna. Ugyanakkor gyaní­tom, épp ez az a tulajdonsága, ami képessé tette arra, hogy újra és újra felálljon, megráz­za magát és mindent kezdjen elölről. Jó, persze, fontos az anyagi elismerés, különösen, ha az embernek öt gyerekről kell gondoskodnia. A legfon­tosabb azonban az, hogy valami új, addig ismeretlen szülessen, fantasztikus átélni az alkotói lázat, az ér­zés, hogy képesek va­gyunk megoldani egy problémát, minde­nért kárpótol. Ezért érdemes csinálni, ilyenkor az ember nem is gondolkodik azon, megéri-e. Egyszer csak eljött a nyugdíjazás ideje is. Azt azonban sejtik a kedves olva­sók, hogy szó sincs nyugodt és békés nyugdíjas életről, otthoni barkácsolgatásokról, unalomról. Nagy József ugyanis jó néhány éve mező- gazdasági vállalkozóként is dolgozik, Zalába jár le csak­nem hetente, hogy rendezze vállalkozásának ügyeit. A vo­naton előveszi nyelvkönyveit és gyakorol. Nehogy elkopja­nak a megszerzett ismeretek. Hiszen tanulási céllal kül­földre is sokat utazott és sze­retne még utazni. Itthon pe­dig egyengeti azóta felnőtt gyerekeinek útját, vagy ugye­bár éppen nyelvtanfolyamra jár. Mert tanulni, fejlődni het­venévesen sem késő... Gálfi Irén Emlékezés a névadóra Balassi Bálint 1554. október 20-án született a felső-magyaror­szági Zólyom várában. Gyarmati Balassi János báró és Sulyok Anna gyermeke volt. Értett a kardforgatáshoz és műveltsége is kiváló volt; nyolc nyelven tudott a magyaron kívül. Magánéle­te viharosan alakult. Legnagyobb szerelme Losonczy Anna volt, akiről nagyon sok verset írt, költeményeiben Júliának ne­vezte. 1588-ban írta a Szép magyar komédiát, 1588-89-ben ke­letkezett a a versgyűjtemény Julia-ciklusa. Amikor Anna más­hoz ment feleségül, Lengyelországba távozott. 1591-ben tért vissza Magyarországra. 1594. május 30-án, az Esztergom visszafoglalásáért vívott harcban halt hősi halált. Kerületünkben gimnáziumot neveztek el róla. A Balassi Bálint Nyolcévfo­lyamos Gimnázium 1991 óta viseli az első európai rangú magyar költő nevét. Az évfor­duló méltó megünneplésére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától kaptak tá­mogatást. Céljuk az volt, hogy ne legyen formális a névadóra való emlékezés, ne merüljön ki hangzatos ünne­pi beszédek meghallgatásá­ban, hanem az iskola diáksá­ga minél nagyobb számban mutassa be tudását, ismere­teit a 16. század Magyaror­szágának és Európájának tör­ténelméről, irodalmáról, kép­zőművészetéről, zenéjéről és benne Balassi életművéről. Komplex műveltségi verse­nyüket 2004 májusában (Ba­lassi halálának évfordulóján) hirdették meg két kategóriá­ban: az 5-7., illetve a 8-12. év­folyam számára. A szeptem­beri tanévkezdés után kez­dődtek az írásbeli elődöntők, gyűltek a Balassi-versekhez készült illusztrációk Halasy- né Tóth Ibolya rajztanár asz­talán, Balassi életrajzát be­mutató tablókhoz gyűjtötték a kép­anyagot az alsóbb évfolyamok tanu­lói. A programok sorát az október 6- án megrendezett szavalóverseny nyitotta meg, me­lyen a zsűri elnök tisztét Újváry Zol­tán, az iskola egy­kori diákja, a Nemzeti Színház művésze vállalta. Elismerően szólt a közel 40 résztvevőről, akik az igazán nem könnyű Balassi-versekből készültek fel a versenyre. Újváry Zol­tán a győzteseket (Bretka Zsófia, Rácz Emília, Dénes Andrea) jutalomképpen a Nemzeti Színház egyik elő­adására is meghívta. Október 20-án délelőtt dr. Péczely Te­rézia alpolgármester jelen­létében, a diákság képviselői megkoszorúzták Balassi szobrát, szlovák nyelvű vers­sel, reneszánsz tánccal kö­szöntötték az ünnepeltet, majd Józsa Bo- tond 9. osztályos diák Balassi egyik istenes versét adta elő saját megzené­sítésében. Ju­hász Gusztáváé igazgató a kép­zőművészeti és az irodalmi pá­lyázat győztese­it és Józsa Bo- tondot dicséret­ben részesítette. Délután a komplex tanulmányi verseny második fordulóját rendezték meg. Az alsóbb évfolyamok csapatainak játékos, pergő vetélkedőt szervezett Bíró Róza és Ivanics Beáta tanár­nő. A pályázat által nyert pénzösszeget az az osztály használhatja fel egy irodalmi kirándulásra, amelyik a leg­több pontot szerezte a külön­böző versenyeken. A nemes verseny győztese a 9. a osz­tály lett! (Forrás: Ficzekné Molnár Mária, a gimnázium munkaközösség-vezetője)

Next

/
Oldalképek
Tartalom