Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. október / 9. szám
Ilyen gazdagok vagyunk? Talán azzal kellene kezdenem, hogy már régóta adósok vagyunk a kedves olvasóknak azzal, hogy bemutassuk Rá- koscsaba-Újtelep egyik keramikus művészpolgárát, Szálai Lászlót, akinek a hetvenes években Csekovszky Árpád volt a mestere, majd a kecskeméti Nemzetközi Kerámia stúdió műhelyfőnöke lett, később a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola szaktanári, szakosztály- vezetői munkája mellett hat alkalommal nyert el országos és nemzetközi díjat. Akinek térplasztikáival Nádudvaron, Zákányszéken, Ibrányban, Budapesten találkozhatunk, aki többed magával egy sor rangos kerámiai biennálén - köztük Bécsben, Feanzában, Prágában, Londonban, Freiburgban, Münchenben Taipeiben valamint Svájcban, Amerikában - állított ki, és az idén tavasszal immár nem először a Rákoscsaba- Újtelepi Agóra keretében is bemutatta munkáit szűkebb közösségének. Már rég írnunk kellett volna arról, hogy milyen örömmel fogott ahhoz az ivókúthoz, a „Tyúkanyó- hoz”, melyet 2001 augusztusában adtak át az Aranykút utcai játszótéren.- A vízkút ötlete a Rákos- csaba-Újtelepért Egyesületben született meg - mesélte a művész. - Az akkori képviselőnk, Rajkai Tibor kért fel a munkára, s vele összefogva az egyesület is segítette anyagilag a megvalósítását. Nagyjából 200 ezer forintba került a közösségnek ez a nemes ötlet. Örültem a felkérésüknek, mert így végre szűkebb környezetemnek is adhattam valamit, ezzel is szolgálva a szebb és kulturáltabb környezet építésének ügyét. Az ivókútplasztika lekerekített, gömbölyded formáival igyekeztem figyelembe venni, hogy játszótérre, gyerekek közé szánja a közösség, így hát balesetmentesen meg- mászhatónak, „meg- ülhetőnek” kell lennie. A kavicsszerű formával egyben arra is szerettem volna utalni, hogy valaha ezen a környéken - mivel a Duna folyami medre volt - kavicsbánya is működött. S ezen a ponton érkezünk meg e cikk szomorú aktualitásához. Két évig állt sértetlenül a Tyúkanyó a húst adó fák árnyékában. Vandál kezek egy éjjel megrongálták, s azóta megújulását várva visszakerült a művész udvarára.- A kétéves sértetlenség után örülni kezdtem, hogy ez a nyugalom azt jelzi, tiszteletben tartják és örülnek neki a környék itt játszó fiataljai. Tévedtem, s bár tudom, a megtörtént agresszivitás nem a közösség mértékadó részének üzenete, barátaimmal együtt mégis elkeseredtem. 2003 nyarán valakik lefeszítették a kompozícióból az egyik tojást, darabokra törték, szétdobálták, majd megrongálták a vízköpő csőrt is. Kár, hogy vannak olyan fiataljaink, akik nem veszik észre, hogy vannak olyan törekvések, melyek egy minőségileg szebb, igényesebb környezet megteremtésére törekszenek eredményesen, s akinek nincs ereje, tehetsége ezt szolgálni, csupán azzal is segíthetné az ügyet, hogy megbecsüli, védi mások igyekezetét. Ennek a nem gazdag országnak nagyon hiányzik, hogy keservesen megteremtett értékeit védje. A lepuszMegújul a helytörténeti kiállítás Áprilisban pályázatot írt ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere önkormányzatok számára: az általuk fenntartott muzeális intézmények állandó kiállításainak felújítására, látogatóbarát környezetének kialakítására lehetett pénzt igényelni. A pályázaton sikerrel vett részt az Erdős Renée Ház: megkapta a támogatásként igényelt teljes összeget, 4,5 millió Ft-ot (ehhez 10% önerőt kellett vállalni), amelyet már át is utalt a minisztérium. A kivitelezést jövő év májusáig kell befejezni. Az Erdős Renée Ház történész-muzeológusának, Ádám Ferencnek, a pályázat szakmai gondozójának már 2001 óta készen állt egy forgató- könyve az állandó kiállítás felújítására, amelyet ez idáig megfelelő anyagi források hiányában nem tudtak megépíteni. Ám az elmúlt évek alatt lehetőség nyílt olyan szakmai munkák elvégzésére, amelyek ugyan a közönség számára kevésbé érzékelhetőek, de elengedhetetlen feltételei voltak a későbbi, látványos bemutatkozásoknak is. Többek között raktárt is építettek, ahova - szintén egy pályázatnak köszönhetően - immár restaurált állapotban - kerülhetnek be azok a tárgyak, amelyek korábban igen mostoha körülmények között voltak. (Talán néhányan még emlékeznek rá, hogy 1970- ben nyílt a Ferihegyi úton egy Néprajzi Ház, amelyet a lakótelep építése miatt 1978- ban lebontottak. Az itt kiállított műtárgyak egy része 1990-ben az Erdős Renée Házba került, de nagyon sok a Bartók-házban elzárva élte méltatlan életét, élettel telve: szuvasodva, molyok pusztításának kitéve. Szerencsére a tárolás megoldásával, a kiállítás felújításával ezek is méltó helyükre kerülnek.) Most, hogy a háttérmunkák befejeződnek, az anyagi lehetőségek is adottak lesznek, az Erdős Renée Ház egy igazán látványos kiállítással állhat a közönség elé. Hogy miben lesz változás? Az intézmény látogatóinak nagy része eddig is a Merzse- mocsárról és a helytörténetről szóló kiállítás miatt látogatott el a házba. Utóbbit újítják most fel és helytörté- netileg, néprajzilag hiteles módon bemutatva kerületünk területének múltját, hajdani lakóinak életét. Az ősidők régészeti leleteitől a XX. század második felének emlékeiig terjedő hely- történeti bemutatóban méltó emléket kíván állítani minden egyes elődtelepülésének. Hangsúlyozva természetesen tűit, ingerszegény környezetért mindannyian felelősek vagyunk. A zsűrizett műalkotás, a kút tehát arra vár, hogy begyógyítsák a sebeit. A helyi egyesület azt szeretné, ha a kút a megálmodott, eredeti helyén állhatna. Alexa György képviselő felkérte a Lakás-17 Kft.-t, hogy segítse az igen költséges helyreállítási munkákat, melyeket képviselői keretéből fizet ki. S bár félti a műtárgyat az újabb megrongálástól - védettebb helyet szeretne keresni neki - , reméli, hogy az általa a játszótérre kiépíttetett térfigyelő kamera védelmében majd nagyobb biztonságban állhat régi helyén a kis közösség büszkesége, Szalai László felújított alkotása. E történet végén persze megkerülhetetlen makacssággal fogalmazódnak meg ezredszer is kérdéseink: valóban ilyen gazdagok vagyunk? Valóban elzárt, falakkal és kamerákkal őrzött helyeken tudjuk csak megőrizni értékeinket, mert tehetetlenül állunk értékteremtő törekvéseink napi arctalan ka- lapácsos-filctollas „fiatal gyilkosaival” szemben? Mikor döbbennek már rá a családokból szabadjára eresztett, öntörvényű kamaszok szülei, hogy ezek a remélhetőleg időlegesen kisiklott fiatal életek nem csupán a családok magánügyei? Raffay Gábor az itt élő nemzetiségek szerepét. Szlovák, német és magyar néprajzi tárgyak (viselet, használati eszközök, berendezési tárgyak, stb.) lesznek láthatóak. Hangos tárlat- vezetést is terveznek: a nemzetiségek nyelvén és angolul - külön a gyerekek és felnőttek számára. A ház muzeológusa elmondta, hogy - tárgyi adományok formájában - eddig is nagyon sok segítséget kaptak a kerület lakosaitól. Továbbra is örömmel fogadnak mindent, a kiállításhoz főleg férfi viseletből van hiány, de például nagyon szívesen vennének egy szekeret is, továbbá egyéb tárgyakat, akár csak letétbe is. Az eddigi és az ez utáni adományozóik méltó elismerést kapnának, neveiket táblán tüntetik fel. (Ádám Ferenc muzeológus várja telefonjaikat: 06- 70-254-4424.) Gálfi Irén
