Hírhozó, 2004 (14. évfolyam, 1-11. szám)
2004. június / 6. szám
26 HÍRHOZÓ KQZELETj Van-e értelme civilnek lenni? Mester és tanítvány Rákoscsabán Az élet sója című beszélgetéssorozat negyedik részében a szervezők visszatértek a régi hagyományhoz, és egy témát, a „mester és tanítvány” kapcsolatot tették meg az est központjául. A vendégekkel - Radnai Mária bőrtárgy tervező iparművész, Barna Andor alpolgármester, Simon István lelkipásztor, és a meglepetés vendég, Végh Kulcsár Ildikó, a Nők Lapja főmunkatársa - Kunszabó Zoltán, a beszélgetés moderátora ismét valós, pörgő beszélgetést folytatott, több mint két órán keresztül április 30-án a Rákoscsabai Közösségi Házban. Először a résztvevők gyermekkori emlékeiről kérdezett Kunszabó Zoltán. Végh Kulcsár Ildikó szerint a gyermekek 6 éves koráig minden eldől. Nála a szülői, nagyszülői példa meghatározta, hogy szeretni fogja az életet, az embereket, és az, hogy nem tud elmenni az elesettek mellett. Simon István egyetértett abban, hogy az első példakép a szülő, és a legjobb befektetés a jól nevelt gyermek. Édesapjától a becsületet és a tisztességet látta, édesanyja Jézus szeretetét adta. Ez azonban nem tudatos, hanem ösztönös dolog, és az erdélyi kisebbségi létből adódóan már kiskorában eldöntötte, keresztény és magyar lesz. Barna Andor életében nem emlékezett olyan emberre, akit mesterének tartott volna, de meghatározó személyiségekre, akik befolyásolták fejlődését, igen. Ilyen volt Czinolter Károly, zseniális magyar tanára a középiskolában, akivel, irodalmi folyóiratot adtak ki. Az alpolgármester szerint a hatvanas évek, hetvenes évek eleje politikai, társadalmi állóvíz volt, mégis kulturálisan forrongó, csodálatos évek voltak. Hallgatták a Szabad Európát, járták a múzeumokat, színházakat, falták a könyveket. Radnai Mária elmondta, neki a szakmájában volt egy tanára, Sziliczky Margit, aki igényes tervező volt a főiskolán, de a bőrös szakmát velük tanulta. Évtizedekig termelték a borzasztó táskákat, csak amikor 1989-ben összeomlott a keleti piac és saját műhelyt nyitott Rákoscsabán, kezdhetett szép darabokat készíteni. Az est folyamán a megjelentek sokat beszélgettek még Erdélyről, hatásokról, múltról és jelenről. A beszélgetést a hagyományoknak megfelelően zeneszámok szakították meg, ezen az estén Gábor Ildikó, Vonnár Kinga, Szilágyi Levente közreműködésével. Dudás László A Csabai Napok 2004. programjai közé tartozott az a Civil kapocs - kerekasztal beszélgetés is, amit a Rákoscsabái Közösségi Ház szervezett május 15-én. Talán a kora délutáni időpont és az egyidejűleg zajló más rendezvény volt az oka annak, hogy a beszélgetésen sajnos csak két civil szervezet képviselője jelent meg, viszont így kellemes, családias volt a több mint kétórás eszmecsere. Az immáron ötéves Keresztúri Társaskör elnöke, Varga Lászlóné, és a négyéves XVII. kerületi Nagycsaládosok Egyesületének vezetője, Thurzó Anna örömmel vette Kovács Edit részvételét, aki a Közösségfejlesztők Egyesületétől jött és sok érdekes tapasztalatot osztott meg a megjelentekkel. Varga Lászlóné elmondta, hogy szervezetükben most 18 tag van, de többségük sajnos csalódott, mert úgy érzi, hogy elnökük a polgármester úrnál nem tud eredményt elérni. Kovács Edit tanácsa a tagok aktívabbá tétele, részfeladatokkal való ellátása volt. Bár sokan nem tudják, de május 15-e a családok világnapja is. A családot, mint a társadalom legfontosabb alappillérét képviselő Thurzó Anna a Nagycsaládosok Egyesületéről és a jelenlegi kerületi helyzetről számolt be. 80 családot számlálnak tagjaik között, átlag négy gyermekkel, de Anna elmondta, hogy van egy 11, illetve kettő 8 gyerekes család is. Szerencsére az országos egyesület vezetőképzést és szakmai segítségi hátteret is nyújt nekik. Szervezetük elsősorban érdekvédelmi, de sok programot is szerveznek, legyen az országos ünnepség, mint az anyák napja, vagy kirándulások, táborok. Anna, aki maga is három gyermek édesanyja, sajnálattal számolt be róla, hogy a társadalmi megítélés elég negatív: sokan lumpeneknek titulálják azokat a családokat, akik két gyermek után még továbbit is vállalnak, pedig a szociális ellátás nem túl rózsás. Kovács Edit elmesélte egy közelmúltban történt negatív élményét, ami arra engedett következtetni, hogy a mai fiatalok egyáltalán nem látják értelmét a „civilségnek”. Úgy gondolják, a kapitalista társadalomban erre sem idő, sem lehetőség vagy energia nincs. Szerencsére Editnek az utóbbi évek aktív munkája alapján sok pozitív tapasztalata van, amit szívesen megoszt hasonló beszélgetésen és tanácsokkal vagy kidolgozott koncepciókkal is segíti a szervezeteket. Szabó Anikó Új elnöke van a Társadalmi Egyesületek Szövetségének A Társadalmi Egyesületek Szövetsége a Hazafias Népfront utódszervezeteként 1990-ben jött létre. Feladata a kerületi nyugdíjas és egyéb társadalmi klubok munkájának összehangolása, segítése. Két hónapja új elnökség alakult, melynek vezetője Gáspár László.- Hány klubja van az egyesületnek?- Jelenleg tizenhárom. Van nyugdíjas, asszonyklub, kertbarát, mozgássérültek- és cukorbetegek klubunk.- Ennél jóval több klub működik a kerületben.- A közeljövőben igyekszünk több hírt hallatni magunkról. Hátha kedvet kapnak a belépésre a többiek is.- Milyen konkrét segítséget tudnak nyújtani a kluboknak?- A klubok önállóak, saját maguk tervezik és szervezik meg rendezvényeiket. A mi dolgunk az, hogy ha bármilyen információra van szükségük, segítsünk annak megszerzésében,'' vagy esetleg a programok összeállításában.- Milyen eszközök állnak rendelkezésükre?- Van egy irodánk a Dózsa Művelődési Házban, itt tartunk fogadóórákat. Természetesen a klubokkal való napi kapcsolat lehetővé teszi, hogy igazán ismerjük az igényeket, esetleg a nehézségeket és végig tudjuk gondolni, milyen segítséget tudunk nyújtani számukra. Minden év elején megkapjuk a kluboktól, milyen anyagi segítségre lenne szükségük, a beérkezett igényeket az elnökség megvizsgálja, majd megbeszéli a klubvezetőkkel. Nekünk nincs anyagi forrásunk, az igényeket az ön- kormányzat által kiírt pályázatokból, illetve a képviselők egyéni keretéből igyekszünk kielégíteni.- Olyan, mintha már évek óta csinálná ezt a munkát.- Negyvenkét évet dolgoztam a kerületben, az Egyesült Vegyiművekben, ismerem a klubok nagy részét. Az egyesülettel is régóta kapcsolatban vagyok, mint a Rákosmente Természetjáró Szakosztály túravezetője.- Miért tartja fontosnak az egyesületi munkát?- A klubtagok nagy része az idősebb korosztályhoz tartozik. Én is már két éve nyugdíjas vagyok. Több lehetőséget szeretnék, szeretnénk ennek a korosztálynak, magunknak. Igyekeztünk úgy megválasztani az elnökséget, hogy minél több területhez értő szakember legyen benne, akik igazán segíteni tudnak, akik igazán szeretettel csinálják, amit csinálnak. Higgyék el, ez egy jó csapat. Gálfi Irén
