Hírhozó, 2003 (13. évfolyam, 1-11. szám)
2003. szeptember / 8. szám
KÖZEIDET 33 Ráférne a felújítás a káptalanfüredi táborra mm A kerületi napközis táboron kívül, akinek megadatott, az a Balatonnál, vagy a Dunánál is vakációzhatott az önkormányzat jóvoltából. A XVII. kerületi önkormányzatnak Káptalan- füreden és Leányfalun van tábora. Lapunk egy kirándulás erejéig a kilencvenfős káptalanfüredi táborban járt. A balatoni tábor eléggé elavult képet mutat, az „úttörő táborok” (ott megállt az idő, így irányítanak útba a táblák) sorában az utolsó az utca végén. Az erdő mellett, a tölgyfák árnyékában kilenc faház, mosdóhelyiségekkel, ebédlővel, .gondnoki házzal szolgálja az üdülők nyugalmát, illetve szórakozását. A faházak zsúfoltak, egy- egy házba kilenc ágyat - ebből négy emeleteset állítottak be. A lányok és a fiúk részére külön-külön 6-6 zuhanyzó, 3-3 WC van, amely helyiségek korszerűtlenek burkolatuk, bútorzatuk a hatvanas éveket tükrözi, elkoptak már. Az ebédlő burkolata, berendezései úgyszintén. Az étkezési lehetőség mellett itt van egy televízió is, amely összesen két csatornát tud fogni. Az udvarban három pingpong asztal, egy kosárlabdapalánk van, de fű egy szál sem. A táborra ráférne egy nagyobb renoválás, parkosítás, néhány játszóeszköz telepítése.- A nyaranta több száz kerületi kisdiák nyaralását szolgáló táborra évek óta tűzoltásként csak a legfontosabb karbantartási összegeket költi az önkormányzat a szűkös költségvetés mellett, de valójában már rég rászolgált a tábor egy nagyobb felújításra - mondta érdeklődésünkre Derczbach Istvánná, a Szociális és Lakásügyi Bizottság elnöke, aki szerint a mosdóhelyiségeket lehet, hogy teljes egészében le kellene bontani és újra építeni, az ebédlőt nagyobbítani, korszerűsíteni kellene, ki kell cserélni a bútorokat. A bizottsági elnök elismerte, hogy a kilencven fő elhelyezése valóban zsúfolt ebben a táborban, a kilencedik ágy kivétele talán már szellősebbé tehetné a faházakban az emeletes ágyak közötti teret. Augusztusban ott jártunkkor éppen az Újlak utcai iskola tanárai által szervezett 78 tábo- rozót és pedagógus kísérőit várták, akik tíz napra vették birtokukba a tábort, nem kevés pénzért, saját költségen, önálló konyhai ellátást szervezve. A gyerekek a leírtakhoz hasonló panaszokat fogalmaztak meg a táborral kapcsolatban szóban, illetve a szülőkhöz írt képeslapon írásban. Mindezt szerencsére feledtette a színvonalas pedagógiai munka. Az általános iskolások a bő egyhetes vakáció alatt többek között eljutottak Balatonalmádiba, Veszprémbe, Nagyvázsonyba, Alsóörsre, Tihanyra, Szigliget- re, jártak kertmoziban, füröd- tek a Balatonban. A kellemes élmények azonban még szebbek lehetnének egy jobb tábori elhelyezés, korszerűbb szolgáltatás mellett, amit a XXI. században joggal várhat el egy va- kációs kisdiák. pte Vakáció az iskolában A rákoskerti Zrínyi úti Általános Iskola kisépületében működő önkormányzati napközis tábor progranxjai az idei nyáron összesen 310 gyerek vakációjának volt egyik színtere. Nagy biztonsággal állíthatjuk, ennél olcsóbb, mégis programgazdag nyaraltatási lehetőséget nem kínálnak a kerületben. A szülők az ebédbefizetésen túl a programokért nem fizetnek, az 1200 Ft-os heti étkezési díj (három és több gyermekeseknek 600 Ft) fejében gyermekük színes programokon vehet részt. Donáth Mária, aki immár kolléganőjével, Szarvasné Szőnyi Magdolna igazgatóhelyettes asszonnyal együtt 1986 óta a tábor vezetője, mesélte, hogy tud olyan gyerekről, aki abban a boldog hitben van itt egész nyáron (8-9 hétig), hogy őt itt nyaraltatják. Tizenöt diák például az egész nyarát itt töltötte. A tábor hagyománya; hogy a csütörtöki napokon egész napos autóbuszos kirándulásokat szerveznek. A gyermekek így eljutottak az idén Albertirsára, Jászberénybe, Tápiószentmár- tonba és a Velencei-tóhoz. A nyolc hét alatt e buszkirándulásokból - a változatlan költség- vetési keret és a megemelkedett utazási költségek miatt - sajnos csak öt volt. Az országjárásokat - amikor csak lehetett - strandolással kötötték össze. Hetente egyébként többször is megfordultak a diákok az Újlak utcai strandon, valamint a „Szüni Dödö” programok adta lehetőségekkel is éltek a csoportvezető nevelők. Mindemellett az épületben szerveztek különböző vetélkedőket, sportprogramokat. Osztatlan sikert aratott például a házi „Ki mit tud?”. Egész tábort foglalkoztató, egészséges életre nevelő programot szervezett Gritz Arnoldné egészségnevelő a kerületi védőnők bevonásával, felvilágosító előadást tartott a BRFK Bűnmegelőzési csoportja, melyen gyerekek tehették fel az őket leginkább foglalkoztató kérdéseket. Az idei évben a csoportok rendszeres vendégei voltak a Rákoscsabai Közösségi Ház és a Családsegítő Központ programjainak is. Minden héten kézműves foglakozást (gyöngyfűzés, csuhé- zás, gyékényezés, nemezelés, szövés-fonás, bőrözés, gipszöntés, stb.) tartottak szakemberek. A gyerekek meglátogatták az állatkertet, a Természettudományi-, a Tűzoltó- és a Közlekedési Múzeumot. Jártak a Gellérthegyen, a gyermekvasúton, Pécelen, és megnézték a kerületi szelektív hulladékgyűjtő udvart is. A kerületi játszóterek mellett kipróbálták a környező kerületek játszótereit is. Minden péntek délután zenés előadásokon, illetve bábműsorokon vehettek részt a táborban. A műsorválaszték megújítását azonban nehezítette, hogy az egyre dráguló fellépési díjakat az elmúlt években meghatározott, változatlan keretből kellett kigazdálkodni. Égetően fontos lenne a kulturális kiadások keretének növelése. A szülők érdeklődése a tábor iránt érezhetően növekszik, hisz míg a kezdeti években a nyár végére mindössze kétcso- portnyi gyerek maradt, addig az utóbbi nyarakon mind a négy csoport teljes létszámmal tanévkezdésig megmaradt. Tavaly például már két héttel előre kellett jelezni a táborozási szándékot ahhoz, hogy a gyereknek helye legyen valamelyik csoportban. A nevelők közt a hajdan még kényszerű nevelői beosztás mára szerencsére sokak által szívesen, önként vállalt feladattá vált, s példamutatóan dolgozó törzsgárda alakult ki. Nekik, s a táborvezetését évtizedek óta vállaló két vezetőnek nemcsak a gyerekek, de úgy érzem, a kerület vezetése is köszönettel tartozik ezért az igen fontos munkáért. Néhány rendszeresen itt „nyaraló” diákkal beszélgetve világossá vált, hogy leginkább a kirándulásokat, a városnéző sétákat, strandolásokat, a nevelők „anyáskodását” szeretik ebben a táborban. Ha mindez ügyesen ötvöződik, talán még azt is hajlandók elfelejteni, hogy végül is egy iskolában töltötték a nyarat. Raffay Gábor
