Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)

2001. június / 6. szám

KRÓNIKA 7 Levél iskolatársamnak Kedves Jóska! 2001. június 2-án nagy számú érdeklődő vett részt a Dózsa Művelődé­si Házban azon az ünnepségen, amelyen átadták Neked a XVII. kerü­let Díszpolgára címet. Az ünnepség hivatalos részének és az azt köve­tő ünnepi műsornak nagyszerűségét a következőkben találtam meg. Miután Auth Magda röviden ismertette eddigi életpályádat, a színpadra kérte De- vánszkiné dr. Molnár Katalin polgármes­ter asszonyt, hogy adja át az elismerést tartalmazó oklevelet és emlékplakettet. E komoly bevezetés után a polgármester asszony néhány mondatot idézett egy sza­kácskönyvből, melyet valamikor Te állí­tottál össze (köztudomású, hogy remekül főzöl). Miután feljöttél a színpadra, átvet­ted az oklevelet, magad is a mikrofon elé léptél. Inkább énekelnék - mondtad. Eb­ihez képest percekig nevettetted a közön- 'séget humoros történeteiddel, melyekkel egy kicsit kiegészítetted az addig rólad el­hangzottakat. Téged hallgatva eszembe jutott, hogy 1996-ban, amikor először adták át a dísz­polgári címet kerületünkben, az első ki­tüntetett dr. Bartók Albert, a nevelőapád volt. Kerületünk helytörténészeként érde­melte ki a posztumusz elismerést. Örül­tem, hogy most, 5 évvel később Te, a fia is beléptél ebbe az illusztris társaságba. To­vább hallgatva Téged, az is eszembe jutott, hogy három éven keresztül reggelente együtt vonatoztunk minden nap a budapesti Petőfi Sándor Gimnázi­umba. Igaz, hogy nem fél hatkor, ahogy emlékeztél, mert akkor nem késtünk volna oly sokszor el. A 6 óra 18-assal, vagy a 6 óra 33-assal jártunk, s ha fújt a szél, ha hideg volt, vagy túl meleg, netán sok hó esett éjszaka, a vonatok késtek. Ilyenkor a keletiből kifelé ballagva komoly tanácskdzásokat tartottunk, kinek milyen órája lesz reggel 8 órától, lehetőleg együtt késsünk el, különben kész a lebukás. Csak ket­ten jártunk erről a vonalról Budára, a Petőfi gimibe. (Akkoriban még igazolást is kellett kérni a Keletiben a vonatkésésről!). Tehát ez ko­moly körültekintést igényelt, különösen 1957 tavaszán. Ugyanis ab- ijban a félévben Paulinyi Jenő volt átmenetileg a gimnázium igazgató­ja - aki gyermekkorát, ifjúkorát Rákosligeten töltötte, mivel édesapja itt volt iskolaigazgató. Ráadásul mindkettőnk szüleit is jól ismerte. Amikor a villamosozást említetted - hogyan lehetett akkoriban a Keletitől az Attila utcáig eljutni - eszembe jutottak a villamos-kalan­dok. Hányszor húztad le néhány pillanatra balhéból az áramszedőt, frászt hozva ezzel a villamosvezetőre? Sohase vették észre. Azt már igen, amikor az „egyvezetékes csengő"-vei Te indítottad el a villamost a kalauznő helyett. Meg is kaptad a beosztását: csináljon magának otthon ilyet, azt’ rángathatja egész nap! Szóval nem lehetett unatkoz­ni melletted már akkor sem. Igen sok embertől hallottam, hogy nem csak azért néznek - hallgatnak szívesen, mert gyönyörűen éne­kelsz, hanem azért is, mert nagyszerű színész is vagy. Nos, ebbéli tehetséged is kibontakozott már a gimnázi­umban, hatalmas sikerrel utánoztad, parodizáltad taná­rainkat, természetesen nem az ő jelenlétükben. A fő szá­mos a „Fűszeres” volt, aki neked fizikát próbált taníta­ni, én szerencsére lekerültem őt. A tanár úr hatalmas kulcscsomóval közlekedett az iskolában, hol a zsebében, hol a kezében rázogatva kulcsait, már messziről észlel­tük közeledését. Kicsit pösze volt, kopaszodó, szemüve­ges a- kiválóan alkalmas az utánzásra! „Te fiam, fújd fel a pofád” - szólt rád, s ilyenkor általában pofon követke­zett. „Téged az egész iskola ismer, hogy hívnak?" - volt a számtalanszor megismételt kérdése. Bohóckodásaid­tól nem voltak mentesek a karének foglalkozásai sem, ide is együtt jártunk egy évig. Szegény Abszinger tanár urat hányszor kerülgette a gutaütés a „művész úr” mi­att! De azért sohasem zavart el az énekkarról, úgy vé­lem, már akkor felismerte benned a tehetséget. Nem tisztem egykori iskolatársam művészetét érté­kelni, nem is értek hozzá. Egyszerűen tetszik, amikor énekelsz, örülök, ha látlak a képernyőn, ha néha talál­kozom veled. Főleg annak örülök, hogy az évtizedek so­rán világhírűvé vált MŰVÉSZ megmaradt közvetlen, ba­rátságos, mosolygós embernek régi ismerősei számára. Kedves Barátom! Őszinte örömmel gratulálok díszpolgárságodhoz. A sok komoly szakmai kitüntetés mellett ez a helyi elismerés valóban az itt élő emberek, egykori rákosligeti barátaid elismerését tükrözik. Szeretném még sokáig látni mosolygós arcodat, hallgatni Tőled az is­mert áriákat, és hallgatni anekdotáidat, melyekről tudom, hogy a leg­többjük nem színpadi produkció, hanem a valóságban megtörtént epi­zód. Szeretnék még találkozni Veled, feleleveníteni ifjúságunk bohó­ságait. További pályafutásodhoz sok sikert kívánok, Tóni (Dr. Dombóvári Antal, a Rákosmenti Helytörténeti Gyűjtemény vezetője) Iskolabővítés Rákoskerten Iskolabővítéssel kapcsolatos la­kossági tájékoztató volt Rákos­kerten, az Erzsébet körúti Kos­suth Lajos Általános Iskolában május 31-én. A szülők, érdeklődő lakosok kérdéseire Véghely Ta- másné igazgató meghívására Devánszkiné dr. Molnár Katalin polgármester, dr. Péczely Teré­zia alpolgármester, H. Tóth Ju­dit főépítész, dr. Benkő Péter ta­nácsnok, ifi. Lépés Imre, a 10. sz. EVK képviselője válaszolt. A kerületnek komoly döntéseket kellett hoznia, miután a 70-es, 80-as években megépült lakóte­lepek mellett új iskolák építésére vállalkozott. Eközben a régi isko­lák állaga folyamatosan lerom­lőtt. A május 31-i összejövetel ennek az iskolának a jövőjéről, a tervezett fejlesztéséről szólt. A polgármester örömmel jelentette be, hogy ebben az évben megkez­dik a rákoskerti iskola rekonst­rukcióját. Az iskolában jelenleg nincsenek szaktantermek, beázik az épület. Első ütemben a főépü­let nyolc tanteremmel és egy ter­mészettudományi szaktanterem­mel bővül emelet ráépítésével 2002. júniusi kezdéssel 240 mil­lió forint értékben, a második ütemben a melléképületet bőví­tik tetőtér beépítéssel 320 nm­en, tervezett két nyelvi labor, egy szaktanterem, három szertár és a vizesblokk kialakításával 2003. júniusi kivitelezéssel 120 millió forint költségen. A tervezés ápri­lis végén megindult, az építési engedély eljárása folyamatban van. A tanítási idő alatt, a szor­galmi időben, csak a hét végeken és a szünidőkben folynak majd a munkálatok, illetve olyan apróbb munkák lesznek máskor, ame­lyek nem zavarják a diákok nyu­godt tanulását. Balesetmegelőzés miatt azonban a teljes felső szint lezárása szükség lesz. Devánsz- kiné dr. Molnár Katalin azt is el­mondta, hogy jelenleg nincs ele­gendő fedezet a teljes fejlesztési programhoz, ezért több pályáza­ton vesz részt az önkormányzat támogatást igényelve. Karászi Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom