Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2001. február / 2. szám
SPORT 24 Kerületi jégtáncosok Gebora Zita és Visontai András jégtáncbajnokok, az 1999. évben megrendezett nice-i világbajnokságon a huszadik helyen végeztek, ami első nekifutásra igencsak szép eredmény! A szimpatikus jégtáncospár hat éve dolgozik együtt, ami további sikerekre buzdítja őket. Visontai András itt él közöttünk, Rákoskeresztúron. Zita tizennyolc éves, a Terézvárosban él. Edzője kezdetben Remport Gabriella volt, ma őt is és párját is Berecz Ilona mesteredző készíti fel a versenyekre. Zita hétéves volt, amikor orvosuk tanácsára szülei korcsolyázni vitték. A jégen való munka hamar kigyógyította légúti betegségéből, s szép lassan Zita tehetsége is kibontakozott. András huszonegy éves, Rákoskeresztúr lakója. Korábbi edzője Jurek Eszter és Világos Beáta voltak. Szülei leleményességének köszönhetően, négyéves korában húzott a lábára először korcsolyát. Kiderült, hogy ügyesen bánik vele, így hát beíratták jégiskolába. Tízéves korában egyik edzője javaslatára felhagyott az egyéni korcsolyázással - mondván, hogy kiváló előadói képessége miatt inkább jégtánccal foglalkozzon.- Milyen egymással dolgozni, milyen a kapcsolatotok? Zita: - Vannak viták, de azok amiatt vannak, hogy néhány dolgot én is másképp gondolok mint András. András: - Voltak kisebb összezördülések köztünk, ez kétségtelen. Időnként az egyikünk többet akar, mint a másik, s ez nem mindig vezet egyetértésre. De az az igazság, hogy felnőttünk közben!- Jól ismeritek egymás hibáit, jó tulajdonságait? Zita: - András elég sértődé- keny, ő is elég nehezen viseli a kritikát, de hát a művészemberek már csak ilyenek! András: - A partnernőm makacs lány. Ha egyszer azt mondja, hogy valaminek így kell lennie, akkor bizony elég nehéz vele dűlőre jutni! Ezenkívül nagy benne az akaraterő, ami rám viszont pozitív hatással van.- Fontos számotokra a siker? Zita: - Elsősorban édesanyám és édesapám miatt, de az edzőm és barátaim miatt is. Persze az is nagyon fontos, hogy ismerjék a nevünket legalább abban az országban, ahol születtünk, ahol élünk. András: - Nekem is a családom miatt lényeges a siker, főleg a nagynéném, Ibolya miatt. Ó nevel már régóta, szóval foglalkoztatja a karrierem.- Mit jelentett számotokra eljutni a világbajnokságra? András: - Az embert a maximumra sarkallj a... Zita: - Egy világbajnokságon, ahol több ezer szempár néz ránk... ez olyan érzés, amit nem lehet szavakba önteni!- Ahhoz, hogy eddig eljussatok, kemény munka kellett. Gondolom, nem kevés pénzbe kerül az edző, a koreográfus, a kosztüm... Zita: - Ez így igaz! Bizony alaposan kiürül szüléink pénztárcája. Úgyhogy most már igazán elkelne egy főtámogató. András: - Különösen így az olimpiára való készülődés előtt!- Beszéljünk egy kicsit az edzőtökről Zita: - Remek ember, itthon Ő a legjobb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint mondjuk az Engi - Tóth páros sikerei. Nem beszélve a mi eredményünkről a VB- n. Bízunk abban, hogy mesternőnk már a szívébe zárt minket. Ejtsünk szót Kiss Mi- hályról a koreográfusotokról isi Zita: - Amióta párt alkotunk a jégen, egy-két kivétellel Misi készíti a koreográfiáinkat. Ötletgazdag, nagyon lelkes ember.- Mire készültök így az év vége felé? Zita: - Nagy hajrával a 2001- ben megrendezésre kerülő vancouveri világbajnokságra. Az ottani teljesítménytől függ az olimpián való részvételünk. András: - Ezenkívül részt veszünk a Grand Prix versenyeken, valamint megyünk Izraelbe is.- Volt-e olyan pillanat a hat év alatt, amikor azt mondtátok: befejeztem, elég volt! Zita: - Amikor probléma van, hajlamos vagyok ilyet mondani, de soha nem gondolom komolyan! András: Tavaly vol^ tam így, a btfl esi EB előtte Nem volt túl rózsás a hangulatom.- Bíztok magatokban annyira, hogy 2002-ben Salt Lake City-ben az olimpiai dobogón végezzetek? Zita, András: - Úgy gondoljuk, hogy oda eljutni már önmagában szép teljesítmény. Mi elégedettek lennénk a tizenhatodik helyezéssel is. Persze semmi sem lehetetlen! Putnoki A. Dávid Gyerekkorában úszott, majd öttusázott az Újpesti Dózsában, a főiskola előtt abbahagyta a sportolást a kerületben élő Derczbach Tamás (tanár), ezután kezdett el triatlonozni egyik volt öttusázó barátja hatására. Heti 4-5 edzéssel készül a nyári triatlon versenyekre (időnként színesíti duatlon és futóversenyekkel). Tavaly már harmadik Ironman versenyén vett részt az ausztriai Klagenfurtban. Ironman=vas- ember, miért vasember(?), mert 3,8 km-t úszik tóban, tengerben vagy rosszabb esetben, medencében, ezután 180 km-t kerékpározik és „levezetésül” 42,195 km-t fut (vagyis 1 maraton távot), és ezeket a távokat pihenő nélkül a legrövidebb idő alatt kell teljesíteni. A klagenfurti versenyen a Worth-i tóbaü úsztak 1300-an, majd egy 60 km körpályán 3 kört tettek meg kerékpárral (300 m szint- különbséget kellett legyőzni háromszor), végül következett a maratoni futás. Jellemző a mezőnyre, hogy az 1300 versenyző közül 50 volt profi, a többi amatőr, a legjobb amatőr versenyző csak 1 órával érkezett később (ideje 9 óra 14 perc) mint a verseny győztese. Tamás 12 órás idejével 582. lett. Először 1990- ben teljesítette a maratoni távot, majd ’96-ban Nagyatádon lett először „Vasember”, ’98-ban következett a kanadai Ironman verseny. Tamás célja, a triatlonosok álma, vagyis kijutni a Hawaii Ironman versenyre. A hawaii versenyen 1500-an indulhatnak, az amatőrök több versenyen küzdhetnek, hogy korcsoportonkénti első 10-be kerüljenek, ami már repülőjegyet jelent Hawaii-ra.Családja nemrégen 3 tagú lett, leánya 18 hónapos, azóta már nem mindig tudja felesége Derczbachné Szász Annamária elkísérni az edzésekre és a versenyekre. A régi úszótársaival 2 éve rendszeresen vízilabdáznak. (Várják a vízilabdázni tudók és szeretők jelentkezését szerdánként az Újhegyi uszodában, érdeklődni Magashegyi Gábornál vagy Derczbach Tamásnál a 262-4359-es telefonszámon lehet). Katona Csaba Háromszoros Ironman
