Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2001. december / 11. szám
KARÁCSONY 3 Ünnepre készülve... A karácsony előtti heteket a lázas készülődés kellemes izgalma tölti be. Szerencsére sokan vannak kerületünk lakói között olyanok, akik nyugodtan és felszabadultan tervezhetik meg az ünnepet: lesz mivel várják a családot, a vendégeket, lesz otthonukban bőséges meglepetés, ajándék a karácsonyfa alatt. Sajnos azonban olyanok is sokan élnek itt, a főváros peremén, akiknek gondot, sőt igen nagy gondot jelent a valódi szeretet és megértést pótolni nem tudó, de hazánkban is elharapódzott ajándékozási verseny. Sokan élnek a létminimum alatt, vagy csak éppen afölötti jövedelemből, sokaknak hideg a lakása, s jó néhányon még villanyt sem mernek gyújtani, félve a magas számlától. A civil társadalom tudatában van ennek, a kerületi egyesületek, alapítványok - saját erőforrásaikat mozgósítva - a legkülönbözőbb akciókkal, ajándékokkal I segítik a rászorulókat. f Köszönet jár mindazoknak, akik gondolnak az egyedül élő idősekre, a szerény jövedelmű családokra, otthontalanokra! Köszönet jár azoknak, akik elősegítik, hogy legyen kevéske pénz karácsonyfára, ünnepi ételre, szerény, de annál kedvesebb ajándékra. Hallottam, hogy azt beszélik egyesek, hogy mi csak utat építünk, de nem segítünk a szegényeken. Ez persze túlzás, de tudom, hogy sokkal nagyobb összegeket kellene fordítanunk a segélyezésre, a támogatásokra. Az útépítésre kapott pénzt erre nem használhatjuk. Az államtól „kapott” szabadon felhasználható más összegekből az óvodáinkat, iskoláinkat, más intézményeinket kell működtetnünk. A kerület saját bevételei igencsak szerények, de ezen egy alapvetően lakóövezeti területen nem is lehet csodálkozni. Fejlesztenünk kell a kerületet ahhoz, hogy - környezetet nem károsító - ipar, kereskedelem telepedjék le nálunk, csatornázni kell a kerületet ahhoz, hogy legyenek új munkahelyek, legyenek új adófizető vállalkozások. Ez persze nem azonnal, de nem is egy-vagy két év alatt valósul meg, s azt is tudom, hogy azokat, akik most küzdenek súlyos anyagi gondokkal, azokat a szebb jövő reménye nem igazán vigasztalja. A legrászorultabbaknak most is nyújtani tudjuk - ha korlátozott mértékben is - a szociális, családvédelmi és gyermek- védelmi ellátást. Akiknek a jövedelme nem teszi lehetővé a rendszeres támogatást, azoknak egyedileg igyekszünk segíteni. Munkatársaink már készítik a hagyományos karácsonyi ajándékcsomagokat, melyeket - reméljük - idén is jó szívvel fogadják segélyezettjeink. Az önkormányzati és a szervezett civil társadalmi segítség mellett - bízom benne - lesznek olyan embertársaink is, akik - kicsit jobb körülmények között élve, átérezve a mások gondját - maguk is igyekeznek szebbé tenni a környezetükben lakó egyedülállók, kisnyugdíjasok, szerény jövedelmű családok karácsonyát. Mindannyian tudjuk, néha egy-egy jó szó is segít, hát még mekkora örömet tud okozni egy kis kóstoló az ünnepre készített finomságból! A XVII. kerület Képviselőt-testülete és a Polgármesteri Hivatal munkatársai nevében kívánom, hogy kerületünk békében és szeretetben töltse a karácsonyt, mindenkinek jusson legalább egy pár szép, örömteli perc, óra. Devánszkiné dr. Molnár Katalin polgármester ÚTKÖZBEN Mi a legfontosabb érték az Ön számára? Nagy József rovata Váczi István gondnok Bogosi Sándorné Mikula Istvánná Juhász András autóvill. szerelő Bordács József rendőr Az egészségnél nincs fontosabb. Sajnos most is az SZTK-ba tartok, de igyekszem betartani az orvos utasításait. Próbálok egészségesen táplálkozni, és nyugdíjas létemre sem tespedek: eljárok dolgozni. Az a kis pénz is jól jön. A béke. Már évek óta félek, hogy bennünket is elér a háború. Kezdődött ugye a délszláv válsággal, most meg nyakunkon a terrorizmus. Két fiam van, bármit megtennék, hogy soha ne kelljen nekik fegyvert fogniuk. A pénz az első. Mert ha nincs pénz, akkor nincs mit enni adni a családnak, nincs egészség, nincs nyugalom. Nem vágyom én hatalmas gazdagságra, csupán arra, hogy tisztességes munkából tisztességesen meg tudjon élni a família. A létbiztonság lenne a legfontosabb érték. Feltételes módban mondom, mert ma ugyan még van munkahelyem, de hogy holnap mi lesz, nem tudom. Sajnos akad néhány millió hozzám hasonló ember. Elkeserít, hogy a kisemberbe mindenki a lábát törli. A családom és az ő egészségük a legfontosabb. Hiába van pénze valakinek, ha nincs kihez hazamennie, vagy beteg szeretteiért kell aggódnia, akkor nincs öröme az életben. Én szerencsés embernek vallom magam: a fiam 28, a lányom 23 éves.
