Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2001. szeptember / 8. szám
Merjünk nagyok lenni Tizenkilenc éve élek Rákoskerten. Csendes, nyugodt környezet, nyugodt emberekkel. Szeretek itt élni és sokan mások is, hiszen egyre többen választják lakóhelyüknek Rákoskertet. Mégis hiányérzetem van. Hiányzik ide egy kis templom, egy hús, nyugodt hely, hogy ebbe a környezetbe illő, olyan „Makovecz-féle”. Hiányzik még egy kis temető, amely körülölelné ezt a kis templomot. A Rákoskerten élő embereknek, akik a csendhez, zöldhöz, a nyugalomhoz szoktak, nem kellene a beton-dzsungelbe menni, pl. a Kozma úti temetőbe, végső nyughelyül „itthon” maradhatnának, biztosan ezt választanák. Olyan temetőt tudnék elképzelni - nem utánozva az amerikai temetőket, hanem mert ebbe a környezetbe ilyen illene - amelyben fából készült fej- fák jeleznék, hogy ki nyugszik alattuk. Úgy tudnám elképzelni, hogy szépen vágott zöld fű, vagy a földből alig kiemelkedő virágok borítanák a beton síremlékek helyett - az alattuk pihenőket. A rákoskertiek a csendhez, a zöldhöz, a hús árnyakhoz szoktak, biztosan szívesen pihennének „hazai” temetőben. A rájuk emlékezők pedig a környezetünkhöz illően ápolnák a ^Köld, virágos, „környezetbarát” temetőt. A televízió sokat fog- ^lalkozik a Széchenyi-terwel, hirdeti, hogy merjünk merészet álmodni, merjünk nagyok lenni. Ez talán nem merész, inkább a rákoskertiek kiérdemelt, megérdemelt nagy álma lehetne. Szívesen tennék, sok rákoskerti emberrel együtt azért, hogy ez az álom valóra válhasson. Biztosan van Rákoskert területén olyan hely, amely erre alkalmas lenne. Rákoskertiek! Merjünk nagyok lenni! « Bőtiné Papp Borbála Fából készült fejfás temető nem csak Amerikában van. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében, Csekében, Kölcsey Ferenc szülőhelyén van egy úgynevezett csónakfejfás temető. Az emberi arcokat mintázó fejfákat az Amerikába szakadt hazánkfiai honosították meg a tengerentúlon. (Szerk.) Hölgyklub indul! Van sportklub, nyugdíjasklub, baba-mama klub, evezős klub, bélyeggyűjtők köre, nyugdíjas sakkozók baráti köre, valamint jhüllőkedvelők klubja. Én sportklubba fiatalon sem igen jártam, már kinőttek gyermekeim a totyogó korból, de még nem vagyok nyugdíjas. Evezni nem tudok, és a sakkozó nyugdíjasokkal sem tudnék sok mindenről eszmét cserélni. A szegény hüllőket pedig ne róják fel nekem, de ne szeretem. Ön is elmúlt negyven, felnevelte gyerekeit? Kinőtt a kismama korból, de még túl fiatal nyugdíjastalálkozókhoz? Esetleg olyan programra vágyik, ahová a szomszédasszonyával, a húgával, esetleg egyedül is elmehet. Ami nincs messze? Fogalmazhatnánk úgy is „ÖTYE” Öreg Tyúkok Egylete, lehetne „Lady 4x klub”, én azonban csak egyszerűen Hölgyklubnak nevezném, felélesztve a szomszédos kisvárosban pár éve olyan népszerű rendezvénysorozatot, ahol a lakosság hölgytagjai, lányok, asz- szonyok, - és nagymamák, két-három hetente pár órára férj, szatyor, gyerekek és főzőkanál nélkül egybegyűlhetnek. Aki kedvet érez ehhez, írjon a címemre, 2119 Pécel Pf. 34. Szeretném feltérképezni, hányán is leszünk e klubban Rákos- keresztúr-városközpontban. Dudás Tiborné Judit Képeslap az Újlak utcából Augusztusban egy csapásra híres lett ország-világ előtt a lakótelep. Ezén a csendes, forró nyári délutánon mindenki élte a saját életét: egyesek a hőség elől a lakásuk hűvösébe menekültek, mások szabadságukat töltötték, némelyek pedig szabadidő-programot csináltak, távol ettől a fülledt aszfalt-beton- panel teleptől. Én momentán egy szappanoperát néztem a televízióban. Ebbe az álmatag, nyugalmas csendbe egyszerre csak belehasított a BUMMM! A ház panelfalai megremegtek, az ablaküvegek táncot lejtettek a keretükben, egy pillanatig azt hittem, itt az Armageddon. Ijedten ugrottam ki a kényelmes fotelemből, és hirtelen nem tudtam mit tegyek, mert a bummmot egy robaj lás is kísérte. A vészcsengő megszólalt bennem és rohantam ki az erkélyre. Nem mindennapi látvány tárult elém. A szemben levő tízemeletes lakóház ablakaiból, erkélyeiből emberek néztek egy irányba. Én is arrafelé fordítottam a fejem és ekkor füstöt láttam szállni egy harmadik emeleti lakásból. Az emberek arcán ott volt az iszonyat. Pár pillanattal később ez az iszonyat kétségbeeséssé változott, amikor sokan felfedezték, hogy az ő lakásukban is keletkezett kár. A BUMMM, vagyis a robbanás légnyomása majd’ 100 méteres körzetben kiverte a lakások többségében a. zárt ablakokból a dupla üvegeket, vagy megrepesztette azokat. (Akkora üvegkár keletkezett a robbanástól, hogy még az eseményt követő harmadik napon is volt dolguk az üvegező mestereknek.) Szerencsére nálam nem keletkezett semmilyen kár, mert a kánikula miatt nyitva volt az összes ablakaom. Valaki értesítette a tűzoltókat, akik öt percen belül meg is jelentek. Néhány perc múlva követte őket a rendőrség, majd negyedórán belül megjelentek a mentők is. A rendőrség azonnal lezárta a helyszínt, így csak távolról lehetett megnézni az iszonyatot. Meglepődve tapasztaltam, hogy a robbanást követően, mintegy 40 perc múlva, a helyszínre érkezett a TV2 forgató- csoportja, majd nem sokkal később az RTL KLUB híradójának a stábja is. Számomra az eseményre való reagálásuk volt a meglepő, hogy ilyen hamar a helyszínre jöttek. Erre talán az lehet a magyarázat, hogy állítólag lehetőségük van belehallgatni a rendőrség vagy a tűzoltóság hírcsatornáiba. Másfél óra múlva aztán megcsodálhattuk a profi hírszerkesztés és közlés eredményét mindkét televízióstársaság híradó műsorában, megfejelve élő helyszíni kapcsolással. A látvány önmagáért beszélt... A híradók után a lakótelep, mint egy hangyaboly hirtelen felbolydult. Emberek tömegei jöttek közel s távol, hogy személyesen is megtekintsék az iszonytató látványt, a panelházi torzót. Fantasztikus, hogy mennyi ember térült-fordult meg ebben a kis utcában estig! Állítom, hogy a kerületi népünnepélyeken nem látni egyszerre ennyi embert! Jó volt látni, ahogy a hatóságok gyorsan és szakszerűen intézkedtek, amint az életveszélyessé vált lépcsőház lakóit kimenekítették és gondoskodtak az ideiglenes elhelyezésükről, valamint a vagyonvédelmükről is. Másnap, hétfőn a kerületi és a fővárosi önkormányzat vezetői vizsgáztak jelesre szolidaritásból. Szóbeli felajánlásuk révén lehetőség nyílik az épületben keletkezett károk - előzetes értékbecslés szerint 100-150 millió forint - helyreállítására, ígéretük szerint egy éven belül. Ez egy nagyon nemes emberbaráti gesztus részükről, hiszen a társasháznak nincs anyagi fedezete erre. (Sajnos, arra sincs, hogy a negyedik emeleti lakások beázását megszüntesse.)... Laczkó Gábor Kedves Olvasóink! Lapunk terjesztésére a Magyar Posta Rt. XVII. kerületi kirendeltsége vállalkozott. Kérjük, jelezzék terjesztési problémáikat a leveleket, egyéb postai küldeményeket kézbesítő postásoknak. Köszönjük közreműködésüket! Szerkesztőség A Y
