Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)
2001. május / 5. szám
FÓRUM I ő Nyílt levél az olvasóhoz Kispesten születtem még akkor, mikor nem volt budapesti kerület. Húsz évig éltem itt, és azt hiszem pályaválasztásomban, sőt egész életemben meghatározó szerepet játszott ez a tény. Először a gyermekeimnek, később fiataloknak, akiket tanítottam és együtt is dolgoztam velük, meséltem arról a csodálatos élményről, hogy itt mindenki ismert mindenkit, de az idegeneket is nagy szeretettel fogadták, sőt régi jó magyar szokás szerint meg is vendégelték az arra tévedt fáradt ^Ämbert. Ahogy múltak az évek, az ifjak egyre furcsábban néztek rám, saját élmény nélkül hihetetlenné és hiteltelenné váltak történeteim. Kezdtem én is elhinni, hogy az elmúlt 30-40 év szépíti meg az emlékeket. Ezelőtt négy évvel egy kampány- munka során a XVII. kerületet jelölték ki számomra. Be kell, hogy valljam nem voltam tőle maradéktalanul boldog. Nem ismertem a kerületet, akkor már évtizedek óta bent laktunk a városban és úgy éreztem, „Rákosborzasztó” valóban nagyon messze van, számomra szinte megközelíthetetlen távolságra. Egy nagyon kedves hölgy azóta a legkedvesebb barátom - akinek rokonai élnek a kerületben biztatott, nézzek körül és utána döntsék, elvál- lalom-e a munkát. Kijöttünk, körbenéztünk és itt ragadtunk. A gyerekek most már velem együtt mesélik, hogy az összeírások alkalmával milyen kedves dolgok történnek velünk. A Gózon Gyula utca környéki idős nénik hétfő reggel a kertben terített asztallal, süteményekkel és kávéval vártak bennünket, vagy a Színes utca környékén eltűnt fiatalok, akiket egy verandán találtam meg fagylaltozás közben, táskájukban több kilónyi cseresznyével, amit már nem tudtak együttesen sem elfogyasztani. Ezek csak kiragadott pélA zajszint csökkentése érdekében dák, és a lényeg nem is ez, hanem az, hogy itt szinte mindenki kedvesen fogadott minket, itt még nem felejtették el az emberek, hogy a jó szó a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk. Ma már mindenhol, ahol dolgozni szoktunk tudják, hogy a XVII. kerületet nem kell kiosztani, az a mi csoportunké. Sohasem laktam itt, de szeretem ezt a kerületet és egy kicsit és magaménak érzem. Fontosnak tartom, hogy a fiatalok is saját élményként éljék meg az itt élő emberek nyitottságát, kedvességét. Az idén nyáron a népszámlálás után - ami ebben a kerületben nagyon jól sikerült, megtagadó szinte alig akadt, de ha valaki kimaradt, az jelentkezett és igényelte, hogy őt is írják össze - végrehajtjuk az ebösszeírást is. Ezzel egy időben tájékozódó jelleggel felmérjük az egyéb állatállományt is (macskák, lovak, struccok stb.). Az összeírás jelmondata: TESSÉK ENGEM IS ÖSSZEÍRNI! Szeretnénk ezt a munkát is a legjobb eredménnyel elvégezni, ehhez kérem az Önök segítését. Kérem Önöket, legyenek partnerek, adjanak lehetőséget arra, hogy a nyáron a kerületben dolgozó fiatalok elvigyék a jó hírt, élnek még a fővárosban kedves, nyitott emberek, akik szeretettel fogadják az idegeneket. Havasiné Váradi Anna „A Ferihegyi Repülőtér okozta zajterhelés folyamatos figyelemmel kísérése érdekében 1985-ben került sor a zajmonitorrendszer telepítésére. A rendszer elsődleges célja az előírt repülési eljárások betartásának ellenőrzése volt, ugyanakkor kevésbé szolgálta a környék zajterhelésének pontos meghatározását. Éppen ezért a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság új zajmonitorrendszer kiépítését kezdi meg, amelynek részeként ez év április hónapban pályázatot ír ki a rendszer tervezésére. A tervezés a mikrofonok telepítési pontjai, az adatátviteli rendszer, a körzeti radarral történő összekapcsolás, az adatgyűjtés és feldolgozás mellett magában foglalja a repülési eljárások felülvizsgálatát is. A lakosság a zajmérési eredményekről - megkeresés esetén - az eddigiekben is kapott tájékoztatást és kivizsgálásra került valamennyi konkrét panasz is. Az információszolgáltatás színvonalának javítása érdekében pedig a repülőtéren Munka- biztonsági és Környezetvédelmi Csoport alakult. A csoport munkájának eredményességét jelzi, hogy kezdeményezésük nyomán várhatóan április első napjaitól „zöld szám”-ot működtetnek, amelyen bárki felvilágosítást kaphat, illetve bejelentheti észrevételeit. Szintén a tájékoztatás javítását szolgálja, hogy a hónap folyamán Internet web-oldal kezdi meg működését, amelyen megtalálhatóak lesznek a repülőtér környezetvédelmi tevékenységére, a környezeti terhelésekre vonatkozó adatok... A Ferihegyi Repülőtér termináljainak és felszállópályáinak igénybevétele 1998. év óta kismértékben változott. A légi forgalom, illetve a repülési műveletek száma az elmúlt tíz év alatt átlagosan évi 5,7%- kal, míg az utóbbi éveket tekintve mintegy évi 6,5%-kal nőtt. Ugyanakkor a forgalom növekedését ellensúlyozza a repülőgépek zajkibocsátásának csökkenése, a nemzetközi polgári repülésről szóló chicagói egyezmény szerinti „csendesebb” repülőgépek részarányának emelkedése. A lakosság esetenkénti zaj panaszait a forgalomtorlódások során, illetve alkalmanként - főként nagy forgalmú időszakban - az általában nem használt küszöbök igénybevétele okozhatja. Az LRI rendszeresen figyelmezteti és felkéri a megengedett küszöböt átlépő légi- társaságokat az előírások betartására... A repülőtéri belső övezetben kb. 1970 óta a zajszint túllépi a megengedett határértéket. Éppen ezért zajvédelmi intézkedések keretében folyamatban van a repülőtér új zajgátló védőövezeteinek kijelölése, amelyekben a repülőtér köteles zajvédelmi intézkedéseket végrehajtani, illetve a belsőtéri határértékek betartására akusztikai védelmet biztosítani. A zajterhelés további mérséklését szolgálja a repülési eljárások felülvizsgálata, az ennek betartását ellenőrző új zajmonitorrendszer, amely a „zajos” repülőgépekre zajvédelmi hozzájárulás kirovását is lehetővé teszi. Az Uniós csatlakozásból adódó követelmények teljesítésével 2004. után pedig már csak a „legcsendesebb” repülőgépek vehetik igénybe a repülőteret....” Dr. Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter válasza dr. Katona Béla ország- gyűlési képviselő kérdésére. Két 80-as indulása közt kikeltek a rigók Az emberi toleranciának mindkét extrém végletéből tudnék sorolni... A 80-as autóbusz járatának használatához lassan a kötélidegzetű rákoshegyiek, illetve mások idegei is gyöngének bizonyulnak. Harmincöt-negyven percre nyúlik a járatkimaradások okozta kötelező levegőzés, ha siet az ember, ha nem... Esik vagy fúj, netán fagy vagy leégünk, mit számít. Ha a gépjármű vezetőjétől érdeklődünk, az annyira felejthető magyarázattal szolgál, mint a diszpécser, a forgalomirányító, de talán maga a vezérigazgató sincs vele tisztában, miért szeg szerződést a cége, a BKV? Mert azt teszi! Most persze ennek a néhány sornak olvastán többen felháborodnak. No nem azért, mert mindez nem igaz, hanem mert más járatoknál is élvezhető a kötelező ácsorgás, mint mondjuk a 67-esnél. Tény, hogy egy ilyen március végi este alkalmával bámészkodtam a 80-as rákoskeresztúri végállomásán. A félóra elteltével már többedszer odarepülő feketerigó elárulta, hol a fészke. Bepillantottam, s megnézhettem a várakozása alatt megszületett rigófiókákat. Krémer József
