Hírhozó, 2001 (11. évfolyam, 1-11. szám)

2001. május / 5. szám

FÓRUM I ő Nyílt levél az olvasóhoz Kispesten születtem még ak­kor, mikor nem volt budapes­ti kerület. Húsz évig éltem itt, és azt hiszem pályaválasz­tásomban, sőt egész életem­ben meghatározó szerepet játszott ez a tény. Először a gyermekeimnek, később fia­taloknak, akiket tanítottam és együtt is dolgoztam velük, meséltem arról a csodálatos élményről, hogy itt mindenki ismert mindenkit, de az ide­geneket is nagy szeretettel fogadták, sőt régi jó magyar szokás szerint meg is vendé­gelték az arra tévedt fáradt ^Ämbert. Ahogy múltak az évek, az ifjak egyre furcsáb­ban néztek rám, saját élmény nélkül hihetetlenné és hitel­telenné váltak történeteim. Kezdtem én is elhinni, hogy az elmúlt 30-40 év szépíti meg az emlékeket. Ezelőtt négy évvel egy kampány- munka során a XVII. kerüle­tet jelölték ki számomra. Be kell, hogy valljam nem vol­tam tőle maradéktalanul bol­dog. Nem ismertem a kerüle­tet, akkor már évtizedek óta bent laktunk a városban és úgy éreztem, „Rákosbor­zasztó” valóban nagyon messze van, számomra szinte megközelíthetetlen távolság­ra. Egy nagyon kedves hölgy azóta a legkedvesebb bará­tom - akinek rokonai élnek a kerületben biztatott, nézzek körül és utána döntsék, elvál- lalom-e a munkát. Kijöttünk, körbenéztünk és itt ragad­tunk. A gyerekek most már velem együtt mesélik, hogy az összeírások alkalmával milyen kedves dolgok történ­nek velünk. A Gózon Gyula utca környéki idős nénik hét­fő reggel a kertben terített asztallal, süteményekkel és kávéval vártak bennünket, vagy a Színes utca környé­kén eltűnt fiatalok, akiket egy verandán találtam meg fagylaltozás közben, táská­jukban több kilónyi cseresz­nyével, amit már nem tudtak együttesen sem elfogyaszta­ni. Ezek csak kiragadott pél­A zajszint csökkentése érdekében dák, és a lényeg nem is ez, hanem az, hogy itt szinte mindenki kedvesen fogadott minket, itt még nem felejtet­ték el az emberek, hogy a jó szó a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk. Ma már mindenhol, ahol dol­gozni szoktunk tudják, hogy a XVII. kerületet nem kell ki­osztani, az a mi csoportunké. Sohasem laktam itt, de szere­tem ezt a kerületet és egy ki­csit és magaménak érzem. Fontosnak tartom, hogy a fia­talok is saját élményként él­jék meg az itt élő emberek nyitottságát, kedvességét. Az idén nyáron a népszámlálás után - ami ebben a kerület­ben nagyon jól sikerült, meg­tagadó szinte alig akadt, de ha valaki kimaradt, az jelent­kezett és igényelte, hogy őt is írják össze - végrehajtjuk az ebösszeírást is. Ezzel egy időben tájékozódó jelleggel felmérjük az egyéb állatállo­mányt is (macskák, lovak, struccok stb.). Az összeírás jelmondata: TESSÉK EN­GEM IS ÖSSZEÍRNI! Szeret­nénk ezt a munkát is a leg­jobb eredménnyel elvégezni, ehhez kérem az Önök segíté­sét. Kérem Önöket, legyenek partnerek, adjanak lehetősé­get arra, hogy a nyáron a ke­rületben dolgozó fiatalok el­vigyék a jó hírt, élnek még a fővárosban kedves, nyitott emberek, akik szeretettel fo­gadják az idegeneket. Havasiné Váradi Anna „A Ferihegyi Repülőtér okozta zajterhelés folyamatos figyelemmel kísérése érdeké­ben 1985-ben került sor a zaj­monitorrendszer telepítésére. A rendszer elsődleges célja az előírt repülési eljárások betar­tásának ellenőrzése volt, ugyanakkor kevésbé szolgálta a környék zajterhelésének pontos meghatározását. Ép­pen ezért a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság új zaj­monitorrendszer kiépítését kezdi meg, amelynek része­ként ez év április hónapban pályázatot ír ki a rendszer ter­vezésére. A tervezés a mikro­fonok telepítési pontjai, az adatátviteli rendszer, a körze­ti radarral történő összekap­csolás, az adatgyűjtés és fel­dolgozás mellett magában fog­lalja a repülési eljárások felül­vizsgálatát is. A lakosság a zajmérési eredményekről - megkeresés esetén - az eddi­giekben is kapott tájékoztatást és kivizsgálásra került vala­mennyi konkrét panasz is. Az információszolgáltatás színvo­nalának javítása érdekében pedig a repülőtéren Munka- biztonsági és Környezetvédel­mi Csoport alakult. A csoport munkájának eredményességét jelzi, hogy kezdeményezésük nyomán várhatóan április első napjaitól „zöld szám”-ot mű­ködtetnek, amelyen bárki fel­világosítást kaphat, illetve be­jelentheti észrevételeit. Szin­tén a tájékoztatás javítását szolgálja, hogy a hónap folya­mán Internet web-oldal kezdi meg működését, amelyen megtalálhatóak lesznek a re­pülőtér környezetvédelmi te­vékenységére, a környezeti terhelésekre vonatkozó ada­tok... A Ferihegyi Repülőtér ter­mináljainak és felszállópályái­nak igénybevétele 1998. év óta kismértékben változott. A légi forgalom, illetve a repülési műveletek száma az elmúlt tíz év alatt átlagosan évi 5,7%- kal, míg az utóbbi éveket te­kintve mintegy évi 6,5%-kal nőtt. Ugyanakkor a forgalom növekedését ellensúlyozza a repülőgépek zajkibocsátásá­nak csökkenése, a nemzetközi polgári repülésről szóló chica­gói egyezmény szerinti „csen­desebb” repülőgépek részará­nyának emelkedése. A lakos­ság esetenkénti zaj panaszait a forgalomtorlódások során, il­letve alkalmanként - főként nagy forgalmú időszakban - az általában nem használt kü­szöbök igénybevétele okozhat­ja. Az LRI rendszeresen fi­gyelmezteti és felkéri a meg­engedett küszöböt átlépő légi- társaságokat az előírások be­tartására... A repülőtéri belső övezetben kb. 1970 óta a zaj­szint túllépi a megengedett határértéket. Éppen ezért zaj­védelmi intézkedések kereté­ben folyamatban van a repülő­tér új zajgátló védőövezetei­nek kijelölése, amelyekben a repülőtér köteles zajvédelmi intézkedéseket végrehajtani, illetve a belsőtéri határérté­kek betartására akusztikai vé­delmet biztosítani. A zajterhe­lés további mérséklését szol­gálja a repülési eljárások fe­lülvizsgálata, az ennek betar­tását ellenőrző új zajmoni­torrendszer, amely a „zajos” repülőgépekre zajvédelmi hozzájárulás kirovását is lehe­tővé teszi. Az Uniós csatlako­zásból adódó követelmények teljesítésével 2004. után pedig már csak a „legcsendesebb” repülőgépek vehetik igénybe a repülőteret....” Dr. Fónagy János közleke­dési és vízügyi miniszter vála­sza dr. Katona Béla ország- gyűlési képviselő kérdésére. Két 80-as indulása közt kikeltek a rigók Az emberi toleranciának mindkét extrém végletéből tudnék sorol­ni... A 80-as autóbusz járatának használatához lassan a kötélideg­zetű rákoshegyiek, illetve mások idegei is gyöngének bizonyul­nak. Harmincöt-negyven percre nyúlik a járatkimaradások okoz­ta kötelező levegőzés, ha siet az ember, ha nem... Esik vagy fúj, netán fagy vagy leégünk, mit számít. Ha a gépjármű vezetőjétől érdeklődünk, az annyira felejthető magyarázattal szolgál, mint a diszpécser, a forgalomirányító, de talán maga a vezérigazgató sincs vele tisztában, miért szeg szerződést a cége, a BKV? Mert azt teszi! Most persze ennek a néhány sornak olvastán többen fel­háborodnak. No nem azért, mert mindez nem igaz, hanem mert más járatoknál is élvezhető a kötelező ácsorgás, mint mondjuk a 67-esnél. Tény, hogy egy ilyen március végi este alkalmával bá­mészkodtam a 80-as rákoskeresztúri végállomásán. A félóra eltel­tével már többedszer odarepülő feketerigó elárulta, hol a fészke. Bepillantottam, s megnézhettem a várakozása alatt megszületett rigófiókákat. Krémer József

Next

/
Oldalképek
Tartalom