Hírhozó, 1999 (9. évfolyam, 1-11. szám)

1999. december / 11. szám

20 éves a Diadal úti iskola A Diadal úti Általános Iskola 1999 novem­berében ünnepelte fennállásának 20. évfor­dulóját. Már az előző tanévben az iskolave­zetés a pedagógusokkal együtt tervezgetni kezdte a születésnap méltó megünneplését. A kialakult elképzelés első részeként 1999 májusától iskolánk aulái virágdíszbe öltöz­tek. Az új tanév megkezdése után egymást követték a születésnappal kapcsolatos ren­dezvények. Az első esemény a Csekovszky Árpád Művelődési Házban 1999. október 19-én megrendezett kiállítás volt. Az érdek­lődők képet kaptak Rákoscsaba-Újtelep ki­alakulásának néhány mozzanatáról, az is­kola 20 éves múltjának pillanatáról és az Újtelepen működő „Rákoscsaba-Újtelepért Egyesület” tevékenységéről. A kiállítás megnyitóját követően intézményünk tanu­lói igen színvonalas műsorral mutatkoztak be az érdeklődő közönségnek. A következő esemény az iskolánkban tör­tént. Október 21-én az aulában képzőművé­szeti kiállítás nyílt. Az itt látható alkotáso­kat egykori tanítványaink készítették, olya­nok, akik a képzőművészeti tevékenységet választották hivatásuknak. November 4-én jelenlegi diákjaink ünnepélyes iskolagyűlé­sen emlékeztek meg az intézmény fennállá­sának 20. évfordulójáról. Közben folyt a lá­zas készülődés a másnapra, november 5- ére hirdetett rendkívüli tantestületi érte­kezletre. Az iskolatörténeti kiállítás Rákosligetről „hazakerült”, további tablókkal kiegészül­ve a képzőművészeti alkotásokkal együtt is­kolánk állandó dekorációja lett. November 5-én késő délután kezdett gyülekezni az „értekezletre” az elmúlt 20 év alatt isko­lánkban tanító valamennyi nevelő. Öröm volt találkozni a régen itt dolgozóknak az időközben nyugdíjba, vagy más iskolába el­került kollegákkal. Mai és egykori diákja­ink nagyszerű műsorral ajándékozták meg egykori tanáraikat. Kerületünk vezető sze­mélyei közül is többen megtisztelték jelen­létükkel a rendhagyó értekezletet. A záró eseményre november 27-én került sor. Ez alkalommal olyan alapítványi bált szervezett az iskola vezetősége és az „Ala­pítvány a rákoscsaba-újtelepi diákokért”, mely egyben az öregdiákok találkozója is volt. Tánc, játék, tombola színesítette a bál programját. (Az ajándékokért köszönet az újtelepi vállalkozóknak, hiszen az ő felaján­lásaik tették lehetővé mindezt.) A rendezvénysorozat sikere érdekében sok nevelő végzett komoly előkészítő, szer­vező munkát. A vállalt feladatok nagyszerű teljesítésével elértük, hogy iskolánk méltó születésnapi megemlékezést kapott gyer­mektől, pedagógustól, szülőktől egyaránt. dr. Dombóvári Antal igazgatóhelyettes Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves XVII. Kerületiek! A számvetés idején, ilyenkor Karácsony és Új Év tájékán a közmegbízatást telje­sítő emberek többsége elégedetlen ön­magával. Elégedetlen, mert nem sike­rült mindazt elérnie, amit maga elé tű­zött, elégedetlen, mert nem tudott min­denkinek segíteni azok közül, akik hoz­záfordultak segítségért. Elégedetlen, mert az a testület, melynek vezetője, vagy tagja nem minden igényt tudott ki­elégíteni. így vagyok ezzel én is, ilyen érzésekkel írom most ezeket a sorokat is. Tudom, hogy Önök, kedves olvasók, akik szenvedtek a parlagfűtől, Önök kedves lakótársaim, akik nyakig járnak a sárban, Önök, akiknek nincs munká­juk, s Önök, akiknek nem tudunk szociá­lis ellátást biztosítani értik, mire gondo­lok. Önök elégedetlenek velem és a Kép­viselő-testületünkkel. Igazuk van, kerü­letünk még ma is az egyik legfejletle­nebb a fővárosban. Igazuk van, mert a jogszabályok, s a helyi rendeletek sem nyújtanak teljes körű szociális hálót a rászorulóknak. Igazuk van, mert sokszor kell nemet mondanunk. Közben azonban felötlik bennem az is, hogy mit sikerült megoldanunk, pl. a trágyatavak ügyének rendezését, a 4,6 hektáros bányagödör tulajdonjogának megszerzését, több in­tézmény épületének kijavítását, az útpá­lyázatok eredményes lebonyolítását, a Dózsa nagytermének felújítását^. Újra nyitva van a rákoshegyi ABC, sok gyer­mek kapott támogatást nyári táborozás­hoz, számos díjhátralékosnak, nehéz helyzetben lévőnek tudtunk szerény, de az adott helyzetben reményt adó támo­gatást adni. Nem kis eredmény az, sem, hogy működtetni tudtuk az iskolákat, óvodákat, bölcsődéket, 1999-ben is so­kan vehették igénybe szociális intézmé­nyeinek szolgáltatásait (ebédkiszállítás, idősek klubja, házigondozás, stb.). Erőn felüli vállalással, de folyamatosan fenn­tartjuk a kerületré­szi művelődési háza­kat, közösségi háza­kat, még új művésze­ti alkotásokat is tud­tunk kerületünkben avatni. Megünnepel­tük Rákosliget centenáriumát, sok szép rendezvényt szerveztünk, támogattunk a kerületben. Ha a jót és rosszat összeve­tem, s hozzáteszem, hogy a főváros egyik legszegényebb kerületi költségve­tésével dolgoztunk ebben az évben is, nem is olyan elszomorító a végered­mény. Ünneprontás lenne, hogy most a 2000. évi költségvetési kilátásainkról is szólnék, hiszen a központi költségvetés­ből kerületünkhöz jutó állami támogatás csak az életben maradásra lesz elegen­dő. Inkább arról szólok, amiben bizako­dom. Bízom abban, hogy az országgyűlé­si képviselőasszonnyal közösen elérjük azt, hogy a főgyűjtő szennyvízcsatorna építéséhez megkapjuk az állami céltá­mogatást, s így megkezdhetjük fejleszté­si elképzeléseink megvalósítását. Bízom továbbá abban, hogy az elmúlt évben sikerült bemutatni helyzetünket a fővárosi közgyűlés tagjainak, s a 2000. évben több forrást biztosítanak feladata­ink ellátásához. Kedves Olvasók! Nyugodt, békés, boldog karácsonyt, s olyan újesztendőt kívánok Mindannyi- uknak, melyben egyéni életük, a szű- kebb és tágabb pátriájuk, s kerületünk egészének sorsa úgy alakul, ahogy azt szeretnék és remélik. Azt kívánom, hogy a Millennium évében legyen erőnk és kitartásunk a személyes gondjaink és a kerületünket sújtó nehézségek le­küzdésére, mindannyiunk közös jövőjé­nek megalapozására. Devánszkiné dr. Molnár Katalin polgármester Kedves Polgárok! Ilyenkor karácsony közeledtével minden emberben legelőször a bé­ke és szeretet gondolata merül fel, így bennem is. Jó lenne, ha ezt a gyönyörű ünnepet úgy tölthetnénk el, hogy nem kellene háborúkról és viszályokról hallanunk. Jó lenne, ha ezeken a napokon mindenki szeretetben és jólétben ünnepelne. Jó lenne, ha mindenki asztalára jutna bőségesen étel és mindenki­nek jutna egy olyan óvó kéz, amelybe bele tud kapaszkodni. Jézus megszületett ezen a napon, és elhozta az emberiség számára a reményt egy boldo­gabb életre és a feloldozásra. Mindenkinek azt kívánom, hogy a szentestét töltse szeretteivel boldogan. Az ország számára további gyarapodást és a reformok folyta­tását, a kerületnek pedig további fejlődést! Kívánok minden egyes XVII. kerületi polgárnak kegyelemmel teljes, gyönyörű és békés ünnepeket! Koltai Ildikó országgyűlési képviselő

Next

/
Oldalképek
Tartalom