Hírhozó, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. május / 5. szám
Profittitkok ”Ez itt a lehetőségek kerülete” (Folytatás az 1. oldalról) iL I évjegy kártya röviden: Mihály László, önkéntes tanácsadó, az CESO cég megbízottja. Bővebben? Az alábbiakban... "Műegyetemi végzettséggel, dolgozva értem meg 1956-ot, feleségjelöltemmel decemberben - kilátástalannak ítélve a helyzetet, vándorbotot fogtunk... '57 márciusában már mérnökként alkalmaztak Kanadában. Megjegyzem, a maihoz képest sokkalta keményebb feltételekkel fogadtak be. Az óriási városfejlődésnek köszönhetően városfejlesztési, főként ipartelepítési kivitelező mérnökként folytattam, később terveztem is. Az első - 30 hektáron 70 üzletet magában foglaló - vásárcsarnokot például a lányom születésekor (’64-ben) "álmodtam meg". Nem álmodozó típus, de bölcsen vallja: álmodozni kell! Már amennyi a valóra váltáshoz elengedhetetlenül szükséges. Montreál - ahol letelepedett - a szeme láttára és keze nyomán nőtt nagyvárossá a szó metropoliszi értelmében. Leghamarabb 1965-ben láthatta viszont szülőföldjét, szűkebb hazáját, Hódmezővásárhelyt. Azután amikor tehette, jött. "De azt legfönnebb titokban melengettem, hogy egyszer itthon is igazíthatok valamelyest a világ képmásán építészetileg-tervezésileg - pergeti vissza az emlékezés fonalát 1990-ig. - Nyugdíjba vonultam, s bizonyára kiuntam volna magam a világból, ha újabb feladatokba nem foghatok önkéntes tanácsadóként. Ez egy különleges státusz, főképpen a dél-amerikai köztársaságokban számítottak (volna) rám is. Am ekkor jutott a fülembe, hogy itthon is elkél az efféle segítség....” Hat esztendeje érkezett haza hivatalos kiküldetéssel. Számos megbízatásai között említhetjük a nógrádi vízmű rendbetételét. Miközben gazdag pályafutásának eme fejezetét lapozzuk, pillantásom két, első ránézésre is merőben más térképvázlatra esik. S lám, az egyik precíz vázlatot mutat, egyetlen aláírással és pecséttel. A másik terven kilenc (!) szignó szerepel. Nem kemény kvízkérdés célpontja, hogy az utóbbit mi magyarok gyártottuk... Meg is kérdem sebtiben, miként boldogult Nógrádban. Már első szava sokat elárul. "Szerencsémre, a közvetítő egy fiatal, jól képzett, dinamikus, modern felfogású, beidegződésektől mentes és pártatlan szakember volt". A XII. kerületben nem koronázta siker a tanácsadást - tervezést - pénz híján megfeneklett a Diósárok rendbehozatala. Mihály László kényszeredetten mosolyog, mit lehet itt tenni. Persze, a legfontosabbat: lehántatni az avítt szemléletet s feltölteni a korszerűséget és a tettvágyat. Hogyan került hősünk hozzánk? A Magyar-Kanadai Kereskedelmi Kamara hathatós támogatásával közvetítették Mihály Lászlót ide. Négy hét áll a rendelkezésére, hogy feltérképezze a Rákosmentét, majd a szakmai tapasztalatok birtokában jelentést készítsen a lehetséges fejlesztésekről. A know how-ot megjelenítő tanulmány lassan- kint összeáll. "Tekintettel a szintén kanadai közreműködéssel most bővítendő Ferihegy 2/B, több főút, vasút, a majdani körgyűrű közelségére, s egyáltalán Magyarország központi fekvésére - úgy vélem, hogy egy nemzetközi elosztó, logisztikai centrum létesítésére kellene összpontosítani a közeljövőben. Kereskedelmi, hotelt és vásárcsarnokot is magában foglaló átfogó építkezést látok jónak a kerület érdekében - mert ez hozza a pénzt". Mihály László javaslatát a két kamara teszi nagyító alá, azt követően következhet a megvalósítás, no meg a profit... Ez itt a lehetőségek kerülete..." Tamás Tibor Mindenütt landoljon a 69-es!- Rendkívül veszélyes a Péceli-Óvónő utcák környéke! - tette szóvá a halasztást nem tűrő közgondot Dunai Mónika (9. sz. vk) a legutóbbi önkormányzati testületi ülésen. - Minden hónapban történik valami sajnálatos eset, legutóbb halállal végződött a baleset. Tehát: azonnal létesíteni kell egy gyalogátkelőhelyet! A zebra fölfestésének határozott óhaja nellett a Képviselőasszony megfogalmazta a csabaiak régi kívánságát is: a Keresztúr és Pécel között közlekedő 69-es busz álljon meg minden megállóban! (Ez idő szerint csupán három megállót hagy ki.de példáuí éppen az Óvónő utcait.) Hosszú időközönként érkezik. "Nem új járatot, nem járatsűrítést kérünk, hanem azt kell kezdeményezni a EKV-nál, hogy minden megállóban vegye fel, s tegye le az utasokat a o9-es". Dr. Hájer Emília kiegészítette a 69-essel kapcsolatos gondok körét, hogy a járat igen nagy sebességgel száguld, amivel zavarja az ott lakók nyugalmát. Ráadásul e részen egy ó'iási gödör éktelenkedik az úton, ez pedig újabb súlyos baleset okozójává válhat. Kérdésünkre Dunai Mónika elmondta, aláírásgyűjtésbe kezdtek, már több mint 140 aláírás került az ívre.- székely Ferihegyi históriák (Folytatás az 1. oldalról) Rákoskeresztúr község déli határa abban az időben a régi Gyömrői út volt (a Csévéző utcától keletre, Szemeretelepen, a ma is Gyömrői út nevű mellékutca, és annak keleti irányú meghosszabbítása a repülőtéren keresztül az új irányító- torony irányában), míg Pestszentlőrinc és Vecsés határa a mai Nagybánya utca északi meghosszabbítása mentén húzódott a volt Gyömrői útig. A repülőtéri kifutó és hangárok építése a világháború alatt honvédségi okok miatt vált fontossá, a negyvenes évek elején már készen voltak a mai Ferihegy I. épületei, és a kifutópálya. A háború után olyan döntés született, hogy a Ferihegyi repülőtér lesz Budapest nemzetközi polgári repülőtere, Budaörs belföldi repülőtér lett, Mátyásföld pedig a honvédséghez került. A Budapest főváros területének új megállapításáról szóló 1949. évi XXVI. tv. értelmében 1950. január 1-től Pestszentlőrinc és Rákoskeresztúr Budapesthez lett csatolva, míg Vecsés nem. A törvény mellékleteként a főváros kerületeinek új határait leíró 4.349/1949(264)MT számú rendelet szerint a Ferihegyi Repülőtér teljes területe a XVII. kerület része lett. (Két közigazgatás alá vonni nem lett volna célszerű az egységes repülőteret, így csatolták Rákoskeresztúr közigazgatási területéhez, ahová a nagyobb terület amúgy is tartozott.) A repülőtér Budapesthez kerülésével a vecsési területekből közel öt km2-vettek el. A hatvanas években a XVIII. kerület kérésére és szorgalmazására a Ferihegyi repülőtér területét, valamint a Gyömrői út és Csévéző utca menti véderdőrészt a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 17/1968 számú határozatával átcsatolták a XVIII. kerülethez. (Az "egyezség” hátterét homály fedi.) Rákoskeresztúr, és így a XVII. kerület ekkor elvesztett több mint nyolc km2 területet, összterületének 15 %-át. A XVIII. kerület területe, mely 1950-ben csak fél km2-el - a Pestszent- lőrinchez tartozó, repülőtérré vált területtel - csökkent, nyolc km2 területtel, korábbi területének 30 %-ával növekedett. A hetvenes évek végén a repülőtér kinőtte önmagát, ismét dönteni kellett, hogyan tovább. A döntés eredménye ma már a közelmúlt. A repülőtér itt maradt, távlati bővítésére akkori területének 100 %-át megközelítő további területeket sajátítottak ki, 2,8 km2-t Rákoskeresztúrtól, és 5,1 km2-t Vecséstől. Pestszentlőrincet a bővítés területileg nem érintette. A kisajátított, állami tulajdonba került területek közigazgatásilag nem kerültek átcsatolásra, így 1980-tól a Ferihegyi Repülőtér három közigazgatási egységhez tartozott, úgymint Budapest XVII. és XVIII. kerületéhez, valamint Vecséshez. A Ferihegy II. néven ismert utasfelvételi épület, és a hozzá vezető út Vecsési területeken, Ferihegy II. kifutópálya Vecsési és Rákoskeresztúri földeken épült. 1994-ben a XX. kerülethez tartozó Pestszenterzsébet és Soroksár szétválásával, a XXIII. kerület létrehozása érdekében a Parlament hatálytalanítva az 1949. évi XXVI. tv-t, megalkotta a Budapest főváros közigazgatási területéről és kerületi beosztásáról szóló 1994. évi XLIII. törvényt, mely a XX. kerület kettéosztásán kívül az 1949. évi tv. szerinti kerülethatárokat tette hatályossá, vagyis visszakerült Ferihegy a XVII. kerülethez. A XVIII. kerület a törvény felülvizsgálatát kérte az 1968-ban szerzett ferihegyi területének elvesztése miatt. A Belügyminisztérium - mint ahogy az újságokból tudjuk - jelenleg is dolgozik az 1949. és 1994. közötti területhatár-változások feldolgozásán... Ferihegy hovatartozásának eldöntésében a törvényhozás nincs könnyű helyzetben, mert a jogi helyzet sem egyszerű, de tulajdonosi, történeti, közigazgatási szempontokat is figyelembe szükséges venni. Fejér Gyula 6
