Hírhozó, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. március / 3. szám
ffltomarná) 1997. MÁRCIUS Dr. Hoffmann Attila, kerületünk országgyűlési képviselője, február 27- ére lakossági fórumot hívott össze a Ferihegyi repülőtér bővítése, s az ennek lakosságot érintő hatásai apropójából. A második terminál bővítése forgalom- növekedést feltételez és jelent, így nem alaptalan a rákoshegyiek fokozódó zaj-, és szagártalmaktól való félelme. Összeségében elmondható, nem nyugtatta meg, sőt, ha lehet, még inkább felbőszítette a közel kétszáz egybegyültet a jelenlévő illetékesek érvei, kezdve a ’’nem lesz forgalomnövekedés, hiszen nagyobb testű gépek fogják az utasforgalmat bonyolítani”-val, folytatva a szintén nem csitító hatású "bővítés - új munkahely- teremtés” szólammal, s az ugyancsak kedélykorbácsoló, hosszadalmas szakmai fejtegetéssel a szél irányáról, erősségéről (stb...), amit Mihalik Sándor, a ferihegyi légiirányítás vezetője terjesztett elő. A felszólalásért sorbaálló lakosok megrepedezett házfalakról, átható kerozinbűzről, 70-80 decibeles (felső küszöb!) zajhatásról, egészségkárosodásról számoltak be; zajvédő erdősávot követelnek, de Mihalik úr cáfolja az erdő zajszigetelő hatását... Szobocsái Miklós (Közlekedési Minisztérium) első felszólalásában nem tudott érdemben felelni azon kérdésre, miszerint a "Homoki szőlőn" miért van építési tilalom; második megnyilatkozását követően pedig a felháborodás és elégedetlenség elérte a tetőfokot, mikor is Szobocsái úr a lakosság kártérítési igényére válaszul közölte, hogy a jövőben kártérítés csak polgári peres úton igényelhető. A fórumon felszólalt Bukta Mihály, környezetvédelmi tanácsnok, aki felháborítónak tartotta, hogy felnőtt, meglett embereket, nyugdíjasokat nem partnerként kezelnek, gyereknek néznek, állítván és fennen hangoztatva: hétvégenként csak egyszer engedélyezett a tanulórepülés, míg a teremben lévő rákoskertiek valamennyien bizonyíthatják a többszöri repkedés valóságát. Végezetül dr. Hoffmann Attila biztosította a lakosokat, hogy kérelmeiket továbbítja az illetékeshez, Lotz Károly Közlekedési Miniszterhez, és belátásra intett: hosszadalmas út vezet a megoldáshoz, de ez a fórum - talán - az odavezető utak egyike. Kővári Katalin (ZAJ) ártalom a köbön A "Rákosvidéki Hírlap” 1913. március 23-i számában olvashatjuk: "Március 15-ike. A szabadság hajnalhasadásának évfordulóját a rákosmenti községek mindegyikében nagy lelkesedéssel és fényes ünnepség keretében ülték meg. Pécelen az ünnepélyt d.u. 3 órakor a ref. templomban tartott alkalmi istentisztelet újította meg, ahol Forgách Gyula lelkész mondott magas szárnyalásé ünnepi beszédet. Innen a közönség a Kossuth-térre vonult, ahol több száz főre menő nép előtt dr. Héderváry Lehel orsz. gyűl. képviselő méltatta a nap jelentőségét. Beszédet mondottak még: Mészáros Lajos, Liptay Lajos, Berkovics Ármin és Ludvig József. Este a függetlenségi körben bankettet rendeztek, ahol szintén számos lelkes beszéd hangzott el. Rákoskeresztúron az ipartestület tartott ugyancsak d.u. 3 órakor nagyszabású ünnepélyt, melyet este a Ruttkay-féle vendéglőben rendezett bankett zárt be. Rákosligeten a Sport Club egyesület és a polgári iskola által együttesen rendezett s lapunk múlt számában már méltatott ünnepélyen kívül igen sikerült ünnepélyt rendezett 16-án d.e. 11 órakor a Polgári Kör is. Lautner Gyula karnagy vezetése alatt, a Dal- és Zenekör által előadott gyönyörű énekMúltidéző számok, valamint dr. Harsányi Pál ref. lelkész és tüzes beszéde a végsőkig fokozták az ünneplő közönség lelkesedését. Rákoscsabán a Társaskörben és a Polgári Körben rendeztek igen lelkes ünnepélyeket.” Az események eredetéhez még közelebb visz bennünket a következő híradás. A "Marczius tizenötödike” című újságban olvashatjuk: Rákoskeresztúr forradalmi érzelmű evangélikus lelkészének, Melczer Jánosnak cikkét, mely 1849. május 7-én jelent meg. "Pesten ápril hó 5.én. A schwechati ütközet következtében elfelejt- hetetlen 18 éves fiamat elvesztettem, és megrögzött feketesárga hallgatóim által majd martyrjává lettem fáradhatatlan hazafiság- monak, azt tegnapi borzasztó éjjel azon szerencsétlen csapás érte el, hogy a budai vár kanibál-szívű parancsnoka által Pest fővárosunkra küldött rettenetes vészt hozott bombáinak egyike éjfélelőtti 11 órakor fekete sas utczában lévő épen azon házra mennydörgő robajjal esett le, mellyben az én szeretett, itt iskolába járó harmad születésű fiam Lajos, jó testvéröcsémnél Melczer Lajos prof. úrnál lakott, és ő maga, drága neje és kis gyermeke kisebb nagyobb mértékben megsebesítettek, hanem kivált nevezett ártatlan fiamnak bal lába olly kegyetlenül zúzatott össze, hogy mai napon a Rochus kórházba hozatván, majd egész czombjával amputálta- tott, és így azon reménydús és áldott ifjú, a ki 14 nappal ezelőtt Rákos-Keresztúron 14 würtembergi huszárnak életét megmentette, ha e kétes kimenetelű próbát kiálandja, nyomorult egylábú emberi alakká tétetett! Szülék, emberbarátok, hazafiak, a kik tudjátok, milly iszonyatos látvány, egy különben testileg és lelkileg kitüntetett, virgoncz, életörült és életrevaló, olly hirtelenül mindörökre elnyomorodott egylábú ember alakká lett ifjúnak állapota, szánjátok meg őt, ti pedig győzedelmes harczosok, vitézek és hősök, kivált ti, a kik Rákos-Keresztúron lévén, őt mint határtalan buzgóságú hazafit, a zsarnok osztrák ellenében egykori kis Hannibálhoz hasonlót ismertétek, bosszuljátok meg az ő leírhatatlan szenvedéseit, s ha kilából, egész élete hosszan tartandó nyomorúságát az azt okozott barbárokon és gyilkosokon!! Melczer Gyula Rákos-Keresztúri evang lelkész" dr. Dombóvári Antal
