Hírhozó, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1997. március / 3. szám

ffltomarná) 1997. MÁRCIUS Dr. Hoffmann Attila, kerületünk országgyűlési képviselője, február 27- ére lakossági fórumot hívott össze a Ferihegyi repülőtér bővítése, s az ennek lakosságot érintő hatásai apropójából. A második terminál bővítése forgalom- növekedést feltételez és jelent, így nem alap­talan a rákoshegyiek fokozódó zaj-, és szagártalmaktól való félelme. Összeségében elmondható, nem nyugtatta meg, sőt, ha le­het, még inkább felbőszítette a közel kétszáz egybegyültet a jelenlévő illetékesek érvei, kezdve a ’’nem lesz forgalomnövekedés, hiszen nagyobb testű gépek fogják az utasfor­galmat bonyolítani”-val, folytatva a szintén nem csitító hatású "bővítés - új munkahely- teremtés” szólammal, s az ugyancsak kedélykorbácsoló, hosszadalmas szakmai fej­tegetéssel a szél irányáról, erősségéről (stb...), amit Mihalik Sándor, a ferihegyi légi­irányítás vezetője terjesztett elő. A felszólalásért sorbaálló lakosok meg­repedezett házfalakról, átható kerozinbűzről, 70-80 decibeles (felső küszöb!) zajhatásról, egészségkárosodásról számoltak be; zajvédő erdősávot követelnek, de Mihalik úr cáfolja az erdő zajszigetelő hatását... Szobocsái Miklós (Közlekedési Minisztérium) első felszólalásában nem tudott érdemben felelni azon kérdésre, miszerint a "Homoki szőlőn" miért van építési tilalom; második megnyilatkozását követően pedig a felháborodás és elégedetlenség elérte a tetőfokot, mikor is Szobocsái úr a lakosság kártérítési igényére válaszul közölte, hogy a jövőben kártérítés csak polgári peres úton igényelhető. A fórumon felszólalt Bukta Mihály, környezetvédelmi tanácsnok, aki fel­háborítónak tartotta, hogy felnőtt, meglett em­bereket, nyugdíjasokat nem partnerként kezelnek, gyereknek néznek, állítván és fen­nen hangoztatva: hétvégenként csak egyszer engedélyezett a tanulórepülés, míg a terem­ben lévő rákoskertiek valamennyien bi­zonyíthatják a többszöri repkedés valóságát. Végezetül dr. Hoffmann Attila biztosította a lakosokat, hogy kérelmeiket továbbítja az il­letékeshez, Lotz Károly Közlekedési Miniszterhez, és belátásra intett: hosszadal­mas út vezet a megoldáshoz, de ez a fórum - talán - az odavezető utak egyike. Kővári Katalin (ZAJ) ártalom a köbön A "Rákosvidéki Hírlap” 1913. március 23-i számában olvashatjuk: "Március 15-ike. A szabadság hajnal­hasadásának évfordulóját a rákosmenti községek mindegyikében nagy lelkesedéssel és fényes ünnepség keretében ülték meg. Pécelen az ünnepélyt d.u. 3 órakor a ref. tem­plomban tartott alkalmi istentisztelet újította meg, ahol Forgách Gyula lelkész mondott magas szárnyalásé ünnepi beszédet. Innen a közönség a Kossuth-térre vonult, ahol több száz főre menő nép előtt dr. Héderváry Lehel orsz. gyűl. képviselő méltatta a nap jelen­tőségét. Beszédet mondottak még: Mészáros Lajos, Liptay Lajos, Berkovics Ár­min és Ludvig József. Este a függetlenségi körben bankettet rendeztek, ahol szintén számos lelkes beszéd hangzott el. Rákos­keresztúron az ipartestület tartott ugyancsak d.u. 3 órakor nagyszabású ünnepélyt, melyet este a Ruttkay-féle vendéglőben rendezett bankett zárt be. Rákosligeten a Sport Club egyesület és a polgári iskola által együttesen rendezett s lapunk múlt számában már mélta­tott ünnepélyen kívül igen sikerült ünnepélyt rendezett 16-án d.e. 11 órakor a Polgári Kör is. Lautner Gyula karnagy vezetése alatt, a Dal- és Zenekör által előadott gyönyörű ének­Múltidéző számok, valamint dr. Harsányi Pál ref. lelkész és tüzes beszéde a végsőkig fokozták az ün­neplő közönség lelkesedését. Rákoscsabán a Társaskörben és a Polgári Körben ren­deztek igen lelkes ünnepélyeket.” Az események eredetéhez még közelebb visz bennünket a következő híradás. A "Marczius tizenötödike” című újságban olvashatjuk: Rákoskeresztúr forradalmi ér­zelmű evangélikus lelkészének, Melczer Jánosnak cikkét, mely 1849. május 7-én jelent meg. "Pesten ápril hó 5.én. A schwechati ütközet következtében elfelejt- hetetlen 18 éves fiamat elvesztettem, és megrögzött feketesárga hallgatóim által majd martyrjává lettem fáradhatatlan hazafiság- monak, azt tegnapi borzasztó éjjel azon sze­rencsétlen csapás érte el, hogy a budai vár kanibál-szívű parancsnoka által Pest főváro­sunkra küldött rettenetes vészt hozott bom­báinak egyike éjfélelőtti 11 órakor fekete sas utczában lévő épen azon házra mennydörgő robajjal esett le, mellyben az én szeretett, itt iskolába járó harmad születésű fiam Lajos, jó testvéröcsémnél Melczer Lajos prof. úrnál lakott, és ő maga, drága neje és kis gyer­meke kisebb nagyobb mértékben megse­besítettek, hanem kivált nevezett ártatlan fiamnak bal lába olly kegyetlenül zúzatott össze, hogy mai napon a Rochus kórházba hozatván, majd egész czombjával amputálta- tott, és így azon reménydús és áldott ifjú, a ki 14 nappal ezelőtt Rákos-Keresztúron 14 würtembergi huszárnak életét megmentette, ha e kétes kimenetelű próbát kiálandja, nyo­morult egylábú emberi alakká tétetett! Szülék, emberbarátok, hazafiak, a kik tud­játok, milly iszonyatos látvány, egy különben testileg és lelkileg kitüntetett, virgoncz, életörült és életrevaló, olly hirtelenül mindörökre elnyomorodott egylábú ember alakká lett ifjúnak állapota, szánjátok meg őt, ti pedig győzedelmes harczosok, vitézek és hősök, kivált ti, a kik Rákos-Keresztúron lévén, őt mint határtalan buzgóságú hazafit, a zsarnok osztrák ellenében egykori kis Hanni­bálhoz hasonlót ismertétek, bosszuljátok meg az ő leírhatatlan szenvedéseit, s ha kilából, egész élete hosszan tartandó nyomorúságát az azt okozott barbárokon és gyilkosokon!! Melczer Gyula Rákos-Keresztúri evang lelkész" dr. Dombóvári Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom