Hírhozó, 1997 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1997. december / 12. szám
Sok szemszögből szemlélhetjük a végtelen időfolyamból kiöregedett esztendőt, sikerek-kudarcok, komoly vagy tréfás, netán vegyes mérlegét vonhatjuk meg. íme, néhány fölvillanás '97-ből. (Persze, januárban folytatjuk, miként a következő évet.) Tehát: mire emlékszik vissza leginkább 1997-ből? Dr. Hoffmann Attila, országgyűlési képviselő: - Egyik fogadóórámra, amelyen egy kerületünkben élő idős néni keresett fel. Elmesélte, hogy van egy csodaszép, húszéves lányunokája, akit szeret, félt. Udvarol neki egy miskolci fiú, a dolog kezd komolyra fordulni. Már a házasság is szóba került! Ő viszont tele van aggodalommal, mert ha odaköltözik hozzájuk a fiú mint férj, kérdés: hogyan fognak kijönni egymással? Szíve szerint elutazna a fiú családjához, hogy megnézze magának. Ám Miskolc messze van, menjek le helyette... Pár hét múltán arra vitt az utam. Eszembe jutott a néni kérése. Néminemű fontolgatás után - nagy levegővétel kíséretében - becsengettem a fiú családjához. Az ajtót nyitó kedves hölggyel közöltem: - Háztűznézőbe jöttem. Meglepetésében sok minden átvillanhatott rajta, de a helyzet hamar tisztázódott. Jól elbeszélgettünk. A következő fogadóórámra jött ám a néni, hogy beszámoltasson. Elmondtam jó benyomásaimat. El is felejtettem már az egészet, mikor a néni újra meglátogatott - egy óriási virágcsokorral. Elújságolta, hogy a fiatalok összeházasodtak, boldogan élnek. Bárcsak előbb jöttem volna magához! - jegyezte meg. Ez kedves emlék marad mindannyiunknak. Kálecz János, a Budapest Bank kerületi fiókjának igazgatója: termékeink széles skáláját nyújtja ügyfeleinek. így lehetőségem kínálkozik benyomásokat szerezni a kerület lakosságának és vállalkozásainak a pénzügyi helyzetéről. Adataink alapján elmondható, hogy a kerületben már valamelyest érződnek a gazdasági fellendülés jelei. Egyre többen egyre nagyobb összegeket fektetnek be az általunk kínált konstrukciók valamelyikébe. Legnépszerűbbek a nyíltvégű befektetési alapjaink, amelyek összege ebben az évben háromszorosára nőtt. Még ennél is látványosabban emelkedtek a vállalkozói hitelkihelyezéseink, amelyek az év végére majdnem megötszöröződtek. Bankunk igyekszik lépést tartani a megnövekedett igényekkel, ezért év közben új számítástechnikai rendszert állított üzembe. November közepétől meghosszabbítottuk a nyilvántartásunkat, így már heti három alkalommal 17 óráig fogadjuk ügyfeleinket. A helyi viszonyokkal történő ismerkedésemet elősegítette, hogy a kamara (BKIK) XVI.-XVII. tagcsoportjának elnökségi tagjai lettem ez év elején. A kamara tevékenysége rengeteg lehetőséget rejt magában, a szolgáltató irodában sok hasznos információhoz lehet hozzájutni.- Dr. Sánta László rendőrkapitány: - Soha jobbkor ez az újságírói kérdés, hiszen több olyan eredményt értünk el, Mf ami miatt emelt fővel járhatunk. De évvége lévén most az életünk humorosabb oldalára világítanék rá, januárban a K Jm komolyabbról számolok be, nyár végén koraeste telefon-bejelentést kaptunk, miszerint a lakótelep egyik lakásában Y- fWhangos családi botrány zajlik, jajveszékeléssel és gyermeksírással fűszerezve. Járőrünk a helyszínre érve bean Hll J |H csöngetett, mire egy hiányos öltözetű, feldúlt férfi nyitott ajtót. A rendőr közlésére és "mi történik itt?” kérdésére a fiatalember kissé elpirulva, de megnyugodva elmesélte, hogy éppen házaséletet éltek de ez kissé hangosra sikere- ,, dett. amire felriadtak a szomszéd szobában alvó gyerekek is... Tanulság: kerületünk rendőrei oly éberek, hogy egy ^ m hangosabb aktus is gyanús lehet! Hernádi Rafael tűzoltóparancsnok: - Elsősorban arra, hogy végre megszülettek a tevékenységünket szabályozó jogszabályok (a tűzvédelmi szolgálati törvény), így ez az évünk már a két alapvető jogszabály végrehajtása jegyében telt el. Szerencsére 1997-ben nagyobb tűzkár, katasztrófa okán nem fordult felénk a közfigyelem, mint ahogy egyébként szokott. Örömmel könyvelhetjük el, hogy bizonyos területeken növekedett a tűzbiztonság iránti igény. Kismértékben csökkent a tűzesetek, az emiatt sajnálatosan elhunytak, sérültek száma. Mindezt úgy sikerült végrehajtanunk, hogy munkánkat nem terhelték feszítő gazdasági problémák és mindez, ami ezzel jár (létszámhiány, technikai állapot stb.) Munkatársaimnak sikerült helytállniuk, méghozzá úgy, hogy a testületünket zavaró gondokból polgárainknak semmit sem kellett megérezniük. Sólyom Sándor vállalkozó: - Nem könnyű kérdés. Megfordítanám a kérdést: mire nem emlékeznék vissza? A rossz a közérzetünkre. Bár elfogadtuk az átmeneti időszak áldozatvállalásainak tényét, a várt jó változások valahogy elmaradtak. Kezdeti - olykor látszólagos - fellendülés, azután valódi zuhanás... Magunkat, embertársaimat - ha tehetném - óvnám a súlyosan romló közbiztonságra való emlékezéstől, dehát aki nem úszta meg... Gyermekeimet a vészesen terjedő drogproblémától védem. De terhelnek minket az információrobbanás ’’áldásos” hatásai, azok szabályozatlanságai és következményei. Ehhez kapcsolódóan: a személyiségi jogok túldimenzionálása, a vélt és valós jogok és sérelmek tisztázatlansága, a valódrés az áldemokrácia, ezek harcának nyertesei és vesztesei. Kinek tűnt fel például, hogy a népszavazáson kipipálták a megjelentek neveit a listából? Ki veszi komolyan a gyermek egészséghez való jogát, ha zárt közösségekben a fertőző betegek névtelen nyilvántartása is már személyiségi jogokat sért? Sorolhatnám még, de inkább várom ’98-at. Hátha jobb lesz - visszaemlékezni is. 8
