Hírhozó, 1996 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1996. november / 11. szám
1996. NOVEMBER Beszélgetés Csekovszky Árpáddal- Friss kitüntetettként mi jut eszébe, ha pályafutásán végigtekint, mit tart a legfontosabb állomásoknak?- Az állami kitüntetésekhez képest ez az elismerés más erkölcsi súllyal bír, ezt a szűkebb környezet adta. lejen nagy megtiszteltetés számomra. En itt élek 1939 óta Rákosligeten, soha nem jutott eszembe, hogy innen elmenjek, pedig lett volna lehetőségem. Innen jártam tanítani 40 évig az Ipar- művészeti Főiskolára. Csekovszky Árpád átveszi a Díszpolgári címet Kátai Péter polgármestertől. Feleségem szüleinek cukrászdája volt itt Rákosligeten, köztiszteletben álló polgárcsalád voltak. A Hősök terei elemi iskolában négy osztályt jártam, majd Gödöllőre a premontrei gimnáziumba mentem. Jött a háború, a rendet feloszlatták, államosították. Az itteni tanároktól kapott morális, erkölcsi alapra lehetett építeni. Onnan kerültem a Szépműves Líceumba, a mai Művészeti Gimnáziumba, melyet még Mária Terézia alapított. Akkor is tudták, hogy szükséges azoknak a kézműves, iparos embereknek valamiféle vizuális képzés.- Ez nem kifejezetten művészképző volt?- Nem, ide azok a pesti, Pest környéki mesteremberek is jártak, akik tulajdonképpen egész Budapestet szakiparilag megformálták. Majd a Képzőművészeti Főiskolára felvételiztem, de nem jutottam be, mert a káderlapom nem volt jó. Nem mentem el a Mindszenty elleni tüntetésre, a besúgók jól működtek. De tulajdonképpen jót tettek velem, mert az Iparművészeti Főiskolára, a Borsos műterembe kerültem, ahol egy európai horizontú közeg volt. Voltak barátaim, akiket felvettek a Képzőművészeti Főiskolára de átjártak hozzánk, a szabad szellem és az atmoszféra miatt. Borsos ezt nem is tiltotta meg, sőt azt mondta, jöjjenek, modell van, fűtés van, állítsák fel az állványokat. Ő mindig is a modern kor reneszánsz mestereként élt, ezt egész életműve tükrözi. Én a kerámiában tulajdonképpen megtaláltam a szobrászat és a festészet találkozását. Azóta festek, rajzolok, szobrászkodom, mintázok. 1950-ben kerültem oda és napjainkig is, most már nyugdíjasként a főiskolán tanítok. A kerámia tanszéket vezettem. Az életem ott és itthon a műteremben telt.- Kikre emlékszik a növendékek közül?- Nagyon sok növendékem volt akik közül többen már tanárok, Pázmándi Antal, Kovács Gyuszi, Kádasi Éva. Ők nálam tanultak és ma már az iskola oszlopos tanárai. Az életem így telt, a főiskola a második otthonom volt. A rektorok jöttek-mentek, a hatalom elbánt velük, de azok a vezető mesterek, akikre az iskola ráépülhetett, azok kitartottak. Én ezt az egész tanítást szolgálatnak tekintettem mindig. A növendékeket nagyon szeretem, úgy érzem, hogy ők is megbecsülnek. Szinte nincs olyan nap, hogy ne kapnék kiállításokra meghívót, fölkérnek, nyissak meg kiállításokat. Műtermem ma is nyitva áll nemcsak ő előttük, mások előtt is.- Az itteni polgári életben, a helyi közösségben, közéletben való részvételéről meséljen.- Én ezt a vidéket, Rákosmentét megszerettem, bár a régi jobban tetszett, mert akkor még Rákoskeresztúr állt a maga egyszerű falusias karakterével. Ezek a panelházak nem ide valók, de hát ezt akkor is mondtuk. Legalább a tízemeleteseket nem kellett volna megépíteni, tudniillik így elveszik az egész táj karaktere. Gyerekkoromban és később is, ha lesétáltam a Rákos-patakhoz, akkor az volt a szép, hogy végig láttam a jegenyéket és a templomtornyokat, hallottam a harangszót, Rákoscsabán másként szól a harang, nyilván más öntésű, mint Keresztúron, Rákoshegyen, Ligeten. Rákosliget mindig inkább falusias jellegű település volt, mindenki ismerte a másikat, az emberek köszöntek egymásnak. Népszerű emberek: Gózon Gyula, Berki Lili is itt laktak. A vonaton az esti előadásra többször együtt mentem Gózon Gyulával és az éjféli vonattal együtt jöttünk haza. Ez olyan közvetlen baráti hangulatot teremtett. Ma Rákosligeten kevés az ismerős arc, elköltöztek, elhaltak. A mai Rákosligeten élők talán még nem érzik igazán magukénak a vidéket.- Hogyan tehetne ezt a polgári érzést feltámasztani?- Türelemmel és a régi dolgok bemutatásával. A polgári körök mozgalma ezt célozta, komoly sportélet zajlott, a színjátszásnak is nagy hagyományai voltak. Az itt élő kereskedők, tisztviselők, polgárok, vasutasok eljártak erre, sőt adakoztak is. Az egyházak is fontos részt vállaltak a közösségi életben. A Polgári Körben kiállításokat is szerveznek, decemberben a rákosligeti művészeknek lesz kiállítása.- A művészi és a polgári jövőjében mik a közvetlen és a távlati elképzelései, mire készül, mit szeretne még megvalósítani?- Az amit csináltam, létrehoztam, az mind it van Rákosligeten a lakásomban, a műtermemben. Azt szeretném, hogy mindez így együtt maradjon. Egy életműkatalógus kiadásán gondolkodom. Sajnos úgy érzem, hogy a közintézményeink a szegénység vagy érdektelenség, közöny miatt nem is érdeklődnek az iránt, hogy ki mit hagyott hátra. Az özvegyektől tudom, hogy komoly életművek így kallódnak el. Az nem az én dolgom, hogy saját életművemet minősítsem, a bemutatás a célom, pályázatokon próbálkozom az anyagiak előteremtésével. Az első gyűjteményes kiállításomat itt szeretném megcsinálni a kerületben, ahol már korábban kiállítottam, az Erdős Renée Házban. Ez a ház egyedülálló, az egész milliője, a kertje, az épület maga, a kiállítások megrendezése. Nekem 1992-ben talán a legkedvesebb kiállításom itt volt. Az egésznek van egy intimitása, hangulata, kisugárzása. Jelen pillanatban a fiamnak készítek egy kályhát. Egyedi, nem formában készült, szabadon épített. Az én igazi életcélom a műfaj határait kitágítani. Volt a keramikusoknak egy csoportja, aki ezt az utat járta. A kerámiában legyen benne az egyszerű használati edény és a figurális szobor. Ezt a szellemet képviselem ma is. Most látom, így 40-50 év távlatában, hogy az élet igazolt. M.L. Évszázadok a Rákosmentén November 21. - ”Ne gyújts rá!” Világnap A millecentenárium alkalmából a XVII. kerületi Önkormányzat által kiadott tanulmánykötet feldolgozza Rákosmente történetét az őskortól az I. világháborúig, bemutat híres embereket múltunkból, a művészet évszázadait Rákosmentén, a polgári élet hagyományait és jelenét, és végül, de nem utolsósorban Rákosvidék természetrajzát és környezeti állapotát is taglalja. Aki végigböngészi ezt a kiadványt, jó érzéssel tölti el, mennyi szellemi és kulturális kincs, mennyi érték örökösei vagyunk mi, itt lakó polgárok. Hiszen kezünkben a bizonyíték: nagy elődeink és neves kortársaink rengeteget tettek ezért a kerületért. Hazánk lakosságának elszomorítóan rossz egészségi állapotáért felelős tényezők között első helyen van a dohányzás: az egy főre eső cigarettafogyasztás (évente 3260 darab, a harmadik legmagasabb a világon!) ismeretében nem meglepő, hogy a középkorú emberek elsősorban a dohányzással összefüggő betegségekben halnak meg (tüdőrák, szívinfarktus, légzési betegségek). A magyar társadalom szempontjából életfontosságú volna, hogy minél kevesebb fiatal kezdjen el dohányozni és minél több dohányzó felnőtt tegye le a cigarettát. A "Ne gyújts rá!" Világnap (1996. nov. 21.) erre kívánja a figyelmet felhívni. Mint számos más dohányzással kapcsolatos kezdeményezés, ez is az USA-ból indult el, ahol 1974-ben Lynn Smith azzal az ötlettel állt elő, hogy a dohányosok évente legalább egy napon ne gyújtsanak rá. Szeretnénk, ha ebből az alkalomból minél több dohányoshoz eljutna az az információ, hogy a kerületben DOHÁNYZÁSRÓL LESZOKÁST SEGÍTŐ ingyenes rendelés működik. Ezt bárki, aki végleg meg akar szabadulni a cigarettától, szabadon felkeresheti. A rendelés helye: XVII. Péceli u. 119. Dr. Németh Mária. Tel.: 258-3700 Rákoscsaba Község leírása Felhívás Szánthó Géza 1875-ben született a Pest megyei Bugyi községben, ősi papicsaládban. Iskoláit Nagykőrösön, teológiai tanulmányait Ráckevén kezdte. Tápiószelén segédlelkész volt, majd 1903- 1933 között rákoscsabai református lelkész, a jelenlegi református templom építtetője (1904), a község történetének első tudományos igényű, monografikus feldolgozója. Bár jelentősebb levéltári kutatásokat nem folytatott, műve (Rákoscsaba község leírása - régi és újkori ismertetése. Rákoscsaba, 1912.) a kor színvonalának megfelelő, a község történetében jelentős munka. Műve első kiadásának reprintjével - második kiadásával - a XVII. kerületi Önkormányzat a lelkes Rákoscsabai lokálpatrióta előtt tiszteleg a millecentenárium évében. Az eredeti munkát függelékként a szerző kéziratos hagyatékából származó feljegyzések egészítik ki, melyeknek rendelkezésre bocsájtása Matus Katalinnak, Szánthó Géza unokájának köszönhető. A Budapest XVII. kerület Polgármesteri Hivatala az 1996. évben ismételten megrendezi az "Aranykapu" kirakodóvásárt. Vásár helye: Bp., XVII. Pesti u. 168/a sz. előtti parkoló és a Kaszáló utca trafóházig terjedő szakasza. Elárusító helyek száma és mérete: 52 db, 4-10 m2. Vásár ideje: 1996. december 5. 8 órától -1996. december 24. 15 óráig. Közterület használati díj mértéke:’ 350 Ft/m2/nap Költséghozzájárulás: 128 Ft/m2/nap Megkötések: A vásáron tilos árusítani: közbiztonságot veszélyeztető tárgyakat (szúró-vágóeszközök, petárdák stb.), jövedéki törvény hatálya alá tartozó árukat csak jövedéki engedéllyel rendelkező mozgóboltból (büfé kocsiból) lehet. Jelentkezési feltételek:- Közterülethasználati hozzájárulás iránti kérelem benyújtása: Bp. XVII. Polgármesteri Hivatal Ügyfélszolgálati Irodájába, Bp. XVII.. Pesti u. 163.- A vásár teljes időtartamára a közterülethasználati díj és a költséghozzájárulás egyösszegű befizetése,- Igazolás arról, hogy a pályázónak nincs közterület-használati díj tartozása. A kérelem benyújtható: 1996. november 14. 8 órától. A kérelem elbírálására érkezési sorrendben kerül sor. A részletes feltételeket a tájékoztató tartalmazza, amely átvehető Bp., XVII. Kér. Polgármesteri Hivatal Ügyfél- szolgálati Irodájában. Kátai Péter - polgármester
