Hírhozó, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995-02-15 / 2. szám
HIRHOZO 1995. FEBRUÁR 15. Rákoscsaba-Újtelep polgárai döntenek a Napiás úti bányák sorsáról folytatás a 6. oldalról érvényes hatósági engedély, mi több, határozat is van. A nem válasz azt jelenti, hogy nem a Főváros, nem az FKFV tölti fel a gödröt - hanem a tulajdonos Rákosvölgye Szövetkezet. A tulajdonosoknak kettős érdekeltsége van arra, hogy az összes gödör fel legyen töltve. Egyrészt addig is, amíg a feltöltés halad, el lehet odázni a rekultivációt. A Rákosmezeje is, és a Rákosvölgye is régóta operál az újabb és újabb haladékkérésekkel, amit az illetékes hatóság - jelenleg a Földhivatal - eddig mindig megadott. Másrészt, a lerakásért pénzt lehet szedni - minél tisztázatlanabb eredetű, veszélyesebb, kevésbé ellenőrzött illetve kezelt hulladékot engednek be, annál többet. Évek óta járom a szeméttelepeket, bejárásokon, ellenőrzéseken számtalan jegyzőkönyvet, videó-felvételt és fényképet készítettem: most két tablónyi válogatást az Információs Centrumban is meg lehet tekinteni. Ezek a dokumentumok jól mutatják, milyen állapotban működtek azok a bányák, amelyeket a Rákos mezeje, és a Rákosvölgye kezelt. 1994. szeptember 1. óta, amióta a három cég közül az FKFV beszüntette a szemétlerakást, még egyértelműbben volt tapasztalható, hogy ezzel még semmi sincs megoldva. A legutóbbi, január 25-i önkormányzati bejáráson láthattuk és szagolhattuk, hogy a Rákosvölgye területéről - abból a gödörből, ahol még nem is járt az FKFV - iszonyatos bűz árad most is, mert a 15 méteres bányafalon betúrt szerves, és részben veszélyes hulladék - már vagy egy éve - takaratlanul rothad. A Szövetkezet, persze, azt nyilatkozza, hogy csakis építési törmeléket használ a feltöltésre. Világos, erre szól az engedélye, nem is nyilatkozhatna mást. De el lehet-e ezt hinni? Aki egyszer is járt kint, és látta, szagolta, mit rak le a TSZ, annak nem lehetnek illúziói. Emellett nagy kérdés, hány év alatt termelődhet annyi sitt, építési törmelék, hogy az ekkora gödröt feltöltsön. Fia a Rákosvölgyére hagyjuk a dolgot, még a tapasztalt vegyes hulladékkal is legalább tíz évig kell egy feltöltés alatt álló lerakóhelyet elviselnünk a közelünkben. Ehhez jön még a Napiás út nyugati oldalán a Rákosmezeje Rt. területe, amely sokkal közelebb van a lakott területhez és sokkal nagyobb is. Itt is, persze, csakis szervetlen hulladékkal szabadna feltölteni a gödröket. A biztos azonban csak az, hogy ha az önkormányzatok nem vásárolják meg a területet, akkor a tulajdonosok feltöltik a gödröket - hogy mivel, hogyan, mennyi idő alatt, arra csak papíron maradó előírások és rossz tapasztalatok vannak. A Fővárossal kötött szerződés havi(!) 12.5 millió Ft kötbér terhe mellett kötelezi az FKFV-t, hogy a lerakást határidőre fejezze be. A mi érdekünk ugyanis az, hogy ha már valahol szükség van a feltöltésre, akkor az minél hamarabb fejeződjön be. Ezt garantálja az FKFV, és ez az, amire akár két-három év alatt végrehajtható alternatív megoldás nincs. Ezért támogatták a január 27-i fórumon éppen a legközelebb lakó Kopolya utcaiak a Főváros javaslatát. Az önkormányzatok szerződésének az egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy a fővárosi hozzájárulásból meg lehet venni a területek tulajdonjogát. Nem a TSZ-ek kapnak tehát szubvenciót, hanem a területeket vesszük meg - a rekultivációs kötelezettségeknek, költségeknek a Főváros pénzén való arányos átvállalása fejében a kerületnek. S ha egyszer a kerületi Önkormányzat a tulajdonos, akkor ez önmagában is módot ad a területek használatának, a további feltöltési- és rekultivációs munkáknak az ellenőrzésére. Hosszú távon pedig ez a tulajdonosi pozíció a biztosítéka annak, hogy az egyszer létrehozott erdő továbbra is fennmarad, a Főváros, és persze leginkább a kerület polgárainak javára. Végül, ez az egyetlen megoldás arra, hogy a nyugati oldalon lévő gödör - tehát a nagyobb és közelebbi bányaüreg - egyáltalán ne legyen feltöltve, hanem a kidolgozott rekultivációs terv szerinti terepszint-megváltoztatással azonnal rekultiválva legyen. A második kérdés az, hogy szükséges-e egyáltalán a rekultiváció? (Avagy ez csak másodlagos, esztétikai igény, luxus, amelyet el is lehetne hagyHÍRHOZÓ A XVfl. kerületi Önkormányzat értesítője Felelős kiadó: Kátai Péter polgármester Szerkeszti a szerkesztőbizottság: K. Gyöngyössy Márton (elnök) Koltai Ildikó Bakos Péter Felelős szerkesztő: Mag László A szerkesztőség címe: 1173 Budapest, Pesti út 165, Telefon: 257-3333/154 mellék Terjeszti: az UNIVERSITAS Diákszövetkezeti Csoport Felelős vezető: Harányi Csaba Telefon: 217-0233/150 Készült: Golden Type Bt. - AouF’rintKiadó és Nyomda Kft. ni, de rá akarnak beszélni minket, hogy ezáltal ellentételezve legyen valahogyan a szemétlerakás okozta terhelés.) Nos, a rekultiváció egészségi és környezeti szempontból egyaránt alapvető fontosságú. A Fővárosnak elvileg mindegy lenne, hogy a pénzét csatornára, útra, óvoda építésére, vagy bármi egyébre költjük - neki ugyanannyiba kerül. Az Ön- kormányzatoknak a környezeti állapotokért és az egészségügyi feltételek biztosításáért való felelőssége határozta meg azt, hogy a szerződés szerinti fővárosi pénzek kizárólag erre a célra vannak biztosítva. A növénytakaró azért kell, hogy a lehulló esővizeket a növények felszívják és elpárologtassák (a rekultivációs terv kifejezetten ilyen, nagy párologtatású fafajokat választott ki). Az 1 m vastag takaróréteg alsó fele egy vízzáró „agyagpaplan” kell legyen, amely szintén a nedvesség elzárását biztosítja. Ezzel oldható meg, hogy az évtizedek alatt már lerakott sok millió m3 szemét bomlása, rothadása ne legyen olyan gyors, mint jelenleg is. Ha kevesebb a leszivárgó víz, lassúbb a bomlás, a keletkező gázok mennyisége nem válik jelentőssé, és nincs talajvíz-szennyezés sem, mert a kioldás is kisebb, és a környező, bővebb talajvizek felé nem alakul ki kiáramlás a bányatérség felől. A felszínen jelenleg lévő szemét - helyenként égetőművi salak - szél általi elhordását is csak a méteres takarás szünteti meg. Mindez egészségi szempontból épp olyan fontos, mint az üzemelő lerakók technológiai rendje. Az egészségi károsodás nem lehetett alku tárgya a megállapodást előkészítő tárgyalások során. Bármennyire is mást diktálna az anyagi érdek, az egészségkárosítás szempontjából gyanúsítható égetömüvi salak szállítását kizárja a szerződés, mint ahogyan nagyon sok egyéb, a korábbiakban még nem alkalmazott feltétel is rögzítve van. Mindezt széleskörűen ellenőrizhetjük, és a szerződés alapján is, tulajdonosként is, szankcionálhatjuk. Ez a harmadik sokat emlegetett kérdés: vajon a Főváros, az FKFV betartja-e, amit a szerződésekben vállalt? Sokan kételkednek - a korábbi évek rossz tapasztalatai alapján nem is teljesen alaptalanul. De egy szerződés betartása nem csupán szavahihetőség, vagy jó szándék kérdése. Sokkal inkább maga a szerződés „keménysége", és a szerződő fél „utolérhetősége” határozza meg, hogy egy szerződést mennyire lehet komolyan venni. Az Információs Centrumban elolvasható a szerződés: kiállja a nyilvános ellenőrzés próbáját. Emellett példa lehet a tavalyi megállapodás. A Fővárosi Közgyűlés 1994. márciusában eldöntötte, hogy aláírja azt a megállapodást, amely szerint szeptember 1-én befejezik a hulladéklerakást. Sokan akkor sem hitték el, hogy ez egyáltalán lehetséges, de ez a szerződés azóta végbement! 1994-ben már működött az az „Ellenőrzési Szabályzat”, amely a továbbiakban is érvényben lesz, ha az FKFV fogja a feltöltést végezni. Ennek eredményeként már 1994-ben is sokkal elfogadhatóbb volt az FKFV működése, mint korábban. A terület tulajdonjogának a birtokában, és a Fővárossal megkötött szerződéssel a zsebünkben valóban hatékony kontroll alatt tartható a feltöltési tevékenység. A Főváros nem futhat el a kötelezettségei elől. Ellenkezőleg, Demszky Gáborig bezárólag a fővárosi vezetők nemegyszer jöttek ki 1994-ben a területre, és ez a legfelsőbb vezetői figyelem az FKFV tevékenységén is meglátszott. Az FKFV a Főváros cége: azt csinálnak, amit a Főváros megkövetel tőlük. A fővárosi vezetés 1994-ben annyira elkötelezte már magát a problémák megoldása mellett, hogy ez személyi garanciákat is jelent a szerződés korrekt betartására. A magam részéről nagyon bízom benne, hogy a polgárok igenlő szavazata alapján pár év alatt túl leszünk a feltöltésen, a terület önkormányzati tulajdonba kerül, és a két Önkormányzat által felállított Napiás Közhasznú Társaság erdőt fog telepíteni Rákoscsaba-Újtelep e lepusztult területén. dr. Révész Szilárd Helyreigazítások Sajnálatos módon előző számunkban a Környezetvédelmi pályázatok értékelésénél => III—VI. helyezettek felsorolásából kimaradt a Ferihegyi úti Általános Iskola (1173 Bp., Ferihegyi út 115.) munkaközössége. A Köszönetnyilvánításból a Konzervipari Rt. neve hiányzott, a Jacobs Suchard Kft. leírva így helyes. A hibákért az érintettek és az olvasók elnézését kérjük. Olvasóink figyelmébe Lapunk legközelebbi száma március 11-12-én jelenik meg, lapzártája február 24. (péntek).
