Hírhozó, 1991 (1. évfolyam, 1-8. szám)
1991-07-01 / 3. szám
1991. JÚLIUS _____________________________£7]___________________________Hinni»*» Z arándokok tolókocsiban Június 2-án délelőtt, az Úrnapi szentmise után öt fiatalember indult zarándokútra a franciaországi Lour- desba a rákoskeresztúri római katolikus templom elől. Lourdes a legújabb kori Mária kegyhelyek egyike, ahol a század elején három kisgyermek előtt megjelent Szűz Mária. A helységben feltörő forrásnak csodatévő erőt tulajdonítanak. A zarándoklat különlegessége, hogy a kerületünkben lakó két fiatalember: ZHai Zoltán és Szőke Sándor mozgássérültek, tolókocsin teszik meg a mintegy kétezerk\\omé\eres utat. Kontra Sándor, Antal Tibor és Káré Tibor hatvaniak. Ők vállalkoztak a gyalogos kísérő szerepére. A két mozgás- sérült fiatalemberrel beszélgettünk elindulásuk előtt. Naponta 30 kilométer- Ki szervezte a zarándokutat, és miért éppen Lourdesba?- Én szerveztem, mivel nyugdíjas vagyok és telefonom is van - mondta Zilai Zoltán. - Meg közelebb is vagyok mindenhez, hiszen a három gyalogos útitársunk hatvani. Szőke Sándor barátommal 1984-ben már elkarikáztunk Münchenbe tolókocsival. Igaz, az nem zarándokút volt, inkább egyszerű vállalkozás, bizonyítandó, hogy mi mozgássérültek is képesek vagyunk arra, amire a többi ember. Sokan felfigyeltek ránk és drukkoltak nekünk. Ezt az utat vallási meggyőződésből vállaltuk. Gyalogos kísérőink is vallásos emberek és szeretnének hozzájárulni egy nemes cselekedet sikeréhez. Ezért megyünk a lourdesi Mária kegyhelyre mert ez az út aránylag könnyen megközelíthető a számunkra, de egyben a távolság miatt nem kis fizikai erőfeszítést is jelent.- Semmiféle járművet nem vesznek igénybe?- Nem; Legföljebb ha lovas kocsi, vagy ökrös szekér akad utunkba, de ez Nyugat-Európában nem valószínű...- Meddig tart az út?- Terveim szerint, ha napi 30 kilométert megyünk, s minden hetedik napon megpihenünk, a 76. napon érkezünk meg. Ez éppen augusztus 15-ére esik. Nagyboldogasszony napjára. Részt veszünk az ottani egyházi ünnepségeken, majd másnap, vagy harmadnap indulunk vissza, hogy itt lehessünk II. János Pál pápa Dózsa György úti szentmiséjén augusztus 20-án.- Mivel jönnek haza?- A feleségem egy kis mikro- busszal jön utánunk. Lourdesban találkozunk, s ő hoz haza bennünket. Sokan segítenek- Ki segíti Önöket?- Mivel zarándokútra indulunk, első helyen kell megemlítenem Schnell György atyát, a rákoskeresztúri római katolikus plébános- és Kondás Sándor atyát, a helybeli görög katolikus plébános urakat. Hatvani barátaink révén támogat bennünket a hatvani vöröskereszt, az esztergomi ferencesek, és a személyes kapcsolatok révén egyre jobban terebélyesedett a támogatók tábora. Inkább csak példákat említenék, mert félő, hogy a teljes felsoroláshoz kevés lenne a hely és senkit se szeretnék megsérteni azzal, hogy megfeledkezem róla. Számunkra is örömteli meglepetés volt a XVII. kerületiPolgármesteriHivatal és ezen belül is Dóci József polgármester úr személyes támogatása. Olyan szerető gondoskodást és támogatást kaptunk a részükről az első perctől fogva, amint tervünkről értesültek, amire legmerészebb álmainkban se gondoltunk volna. Nemcsak anyagi támogatást kaptunk, hanem segítettek az út szemezésében, telefaxok, levelek elküldésében. Személy szerint is köszönjük dr. Binzberger Erzsébet családvédelmi és szociális osztályvezető és munkatársai, valamint Bukta Mihály rákoskerti képviselő úr sokoldalú támogatását. Utunk során viseljük Rákoskert jelvényét.- Kik segítik még útjukat?- Komoly anyagi segítséget kaptunk például a RAFÉSZBorsó utcai és Pesti úti papírboltjától. A Puma cég ruhával látott el bennünket. Régi barátunk BenkóSándor, a Benkó Di- xilend vezetője, aki már az előző utunkhoz is felajánlotta támogatását. A Kőbányai Gépész Kisszövetkezet ugyancsak anyagi támogatást nyújtott az úthoz. Ezenkívül nagyon sok barát és magánszemély segít bennünket. A kerület hírnökei- Dóci József polgármester támogató levelet küldött Önöknek.- Igen, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. De nemcsak nekünk, hanem az utunkba eső városok polgármestereinek is írt levelet, melyben tájékoztatja őket az érkezésünkről, úti célunkról. Ezekben a levelekben többek között szó esik a testvér- városi kapcsoiatok\Q\vé\Q léről és arról is, hogy szívesen folytatnának tapasztalatcserét a szociális gondok megoldásáról. Büszkék vagyunk arra, hogy a kerület hírnökei, képviselői lehetünk ezen az úton, s hozzájárulhatunk a kapcsolatok felvételéhez.- Mit várnak a zarándokúitól?- Tudjuk, hogy ez a kétezer kilométer nagy fizikai megterhelést jelent majd mind az ötünk számára. Imádkozunk az út sikeréért, s bízunk benne, hogy lelkileg megerősödve térhetünk haza. Olvasóink nevében is kívánjuk, hogy úgy legyen! (t. ágoston) Magyar bajnok a kerületben Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb sportága a karate. A kerületben is nagyon sok gyermek és felnőtt gyakorolja ezt az akaraterőt, fizikai képességeket próbára tevő sportot. Az RTK karate szakosztályának edzéseit 120 fiú és lány látogatja rendszeresen. Edzőjük Tóth T/vadamé I. dános mester. A szakosztály 1990-ben a lakóhelyi SE-től került át az RTK-hoz, és azóta a XVII. kér. Péceli út 144. sz. alatt működik. A karate kyo kushinkay ágában a +60 kg-os súlycsoportban felnőtt női magyar bajnokságot nyert a 19 éves Molnár Katalin, az RTK karate szakosztályának versenyzője. Ez már sorrendben a 3. bajnoksága. A háromszoros magyar bajnok a Sugár úti Általános Iskola elvégzése után vendég látóipari szakmát szerzett. Jelenleg a Kőbányai Közért Vállalatnál dolgozik és emellett a Vendég látóipari Technikum levelező tagozatára jár. Eredményeinek értékét jelentősen növeli, hogy munka és tanulás mellett érte el. A versenyekre kemény edzéssel és rengeteg erősítő gyakorlattal készül. Erénye a gyorsaság és mozgékonyság. A technika még tökéletesebb elsajátításával szeretné eredményeit javítani. Sikereihez edzőjén kívül a szakosztályon belül kialakult baráti légkör is segíti. Célja; kijutni az EB-re és helyezést elérni, amivel a kerületet és az RTK hírnevét öregbítené. Molnár György
