XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-03-03 / 5. szám
XIII. KERÜLETI HÍRNÖK 2016. MÁRCIUS 3. Sport ^jj Magyarok nagy pályán A labdarúgás legendái / Plattkó Ferenc Mágnes Plattkó „Senki sem felejti el Plattkót, Magyarország szőke medvéjét, senki, senki, senki...” Ez nem egyszerű futballszakírói vélemény, hanem egy költemény első három sora. Rafael Alberti, a kilencvenhét esztendőt megélt spanyol költő 1928-ban írta a verset Oda Plattkóhoz címmel. „A szárazföld tengerészét” — ahogyan a szerző egy kötetében önmagáról vallott - a kapusnak a Real Sociedad—Barcelona spanyol kupadöntő első mérkőzésén nyújtott teljesítménye késztette ekkora elragadtatásra, noha a Santanderben rendezett találkozó nem katalán győzelemmel: 1-1-gyei zárult. Csakúgy, mint a megismételt találkozó, amelyen — a magyar labdarúgó sérülése miatt — már Llorens állt a Barca hálója előtt, és ugyancsak ő védett a harmadik, a vörös-kékek 3-1-es diadalát hozó meccsen. A krónikákban ez is fennmaradt, de a szépirodalomba csak Plattkó Ferenc produkciója vonult be egyszer s mindenkorra. A sport históriájába persze az is bekerült — sőt különleges helyet foglal el abban —, hogy „a magyar labdarúgás nyughatatlan világvándora” milyen felhajtás közepette mutatkozott be Barcelonában. Honfitársunkat az MTK 1922. decemberi túráján fedezte fel a Barca, amelynek kapóra jött a klasszis kapus, mert Ricardo Zamora, a legendás spanyol kapuvédő éppen akkor készült átigazolni az Espanyolhoz. Egy élelmes katalán üzletember mindjárt meg is szervezett egy Barcelona-Espanyol barátságos mérkőzést, azzal hirdetve a mécsesét: „A kapusfenomének nagy találkozója.” A párharc Plattkónak sikerült jobban, hiszen a Barcelona 3-1-re nyert, és Olariaga csak 3-0 után, tizenegyesből tudott szépíteni. Ez még az MTK két barcelonai 0-0-jánál is jobb ajánlólevél volt a magyar labdarúgó számára, aki aztán a világhírű klubban eltöltött hét esztendeje során egyenesen az ódáig vitte... Később másképpen is irodalmi alakká vált, hiszen Mándy Iván róla mintázta a nevezetes Csabagyöngyét elhagyó Vallai kapust; sőt Plattkó filmhőssé lépett elő, amikor az író elbeszélése alapján — Sándor Pál rendezésében — elkészült a régi idők mozija, a Régi idők focija. De milyen régről van szó! A XIX. század utolsó előtti esztendejében született Plattkó alig múlt tizennyolc, amikor az év labdarúgójának választották idehaza, noha csapata, a Vasas csupán a hatodik helyet szerezte meg az 1916/17-es bajnokságban. (Miheztartás végett: az előző, valamint a követke Dél-Amerikában tőle is tanulták a futballt ző évadban Schaffer Alfréd, illetve Orth György nyerte el a címet.) Az ifjú kapusról azt írták: „Méltán ko- szorúzta egész évi nagyszerű szereplését a válogatóbizottság azzal, hogy az 1917. július 15-i osztrák-magyar mérkőzésen reá bízta a kapu őrzését.” E premier szintén remek volt, hiszen a bécsi WAC- pályán 4-1 -re nyert a magyar együttes, és a korabeli megfogalmazás szerint „a győzelem mindig kedves, de különösen az akkor, ha a magyar győzi le az osztrákot”. A debütálást még három válogatottság követte, majd Plattkó elszerződött előbb a Wiener AC, majd a Sparta Prága csapatához. (Közben Middles- brough-ban is feltűnt, de Angliában nem kapott munkavállalási engedélyt.) Távozásával nem volt egyedül, olyannyira nem, hogy a sportsajtó 1919-ben így fogalmazott: „Ha footballsportunkat érzékenyen sújtja is egy Schaffer, egy Payer, egy Konrád vagy egy Plattkó elvesztése, az még nem jogcím arra, hogy az eltávozott footballisták magánéletét kutassuk. De ha a játékosvándorlás már olyan arányokat ölt, hogy az egyrészt az amatőrség szellemét sérti, másrészt egyenesen katasztrófával fenyegeti a magyar footballsportot, akkor kötelességünk felemelni szavunkat, és Állj, ne tovább!-ot kiáltani.” Na igen, amatőrség és profizmus. .. Ez annak idején központi kérdés volt a labdarúgásban — Schlossert például meghurcolták a professzionalizmus vádjával -, miközben a legjobbak sem dúskáltak a pénzben. A kor kiemelkedően legkiválóbb klubcsapatának, az MTK-nak két nagyszerű csatára, Molnár György és Orth évente hétmillió (inflációs) koronát keresett az 1920-as esztendők elején; ez három és félszeresét tette ki egy szakmunkás jövedelmének. Plattkó még ennyivel sem számolhatott, így aztán elment, és külhonból küldött levelében - amint azt hangulatos írásában Szegedi Péter felidézte — ekképpen jellemezte helyzetét: „Van dolgom egész nap. Csónakázom, horgászom, napfür- dőzöm, vadászom, footballozom, eszem-iszom. Hol volt ez Pesten ?” Ezzel együtt 1922-ben hazajött, és tizenhét mérkőzésen szerepelt az MTK bajnokcsapatában, továbbá újabb két alkalommal a válogatottban. Frontz Döme, a kék-fehérek edzője azt nyilatkozta együtteséről: „Plattkó a legjobb magyar kapus, Mándi a legjobb magyar jobbhátvéd, Braun és Molnár révén az MTK-é a legkitűnőbb jobbszárny, Orth a kimagasló center.” Az 1923- as olasz-magyar (0-0) után pedig ez g méltatás látott napvilágot: „Plattkó csodásán védett, oroszlán- része van a döntetlen eredményben.” A barcelonai 0-0-val is így volt, ennélfogva Plattkó igazi sztárrá avanzsált Katalóniában. „Vígan nyaralt, pompás kocsiján robogott ki délelőtt, délután a strandra, élvezni hallatlan népszerűségét” — jelentették róla. Még azt is megtehette, hogy a családját Barcelonába költöztette - két bátyja, István és Károly neves edzővé vált Spanyol- országban; ő maga meg még nevesebbé, de erről később —, és az emberekre gyakorolt hatására jellemző: a Studebaker amerikai autós cég őt kérte fel barcelonai képviselőjének. (Innen a „pompás kocsi”.) Elegáns villanegyedben lakott, tele voltak vele az újságok, és előmenetelét kiteljesítette a három spanyol kupagyőzelem, továbbá a Primera Division legelső évadában (1929- ben) elért bajnoki cím. Öt esztendővel később ő lett a Barca edzője, hogy 1955-56-ban - jó hosszú kitérő után — megint a vörös-kékek szakvezetőjévé nevezzék ki. A labdarúgóként 189 Barcelona-mecs- cset játszó Plattkó ekkor megint futballtörténeti szerepet vívott ki magának: együttese 1956. január elsejétől tíz mérkőzést nyert sorozatban, igaz, a bajnoki címet nem sikerült elhódítania, mert három fordulóval a befejezés előtt 1-0-ra kikapott Bilbaóban. (Az aranyat egy pont előnnyel nyerte a baszk csapat.) A Kubala László vezérelte katalán garnitúrához messziről érkezett vissza: az 1930-as évekvégén a legnépszerűbb chilei klub, a Colo- Colo edzőjének szegődött, s arról az időszakról a mai napig így írnak a dél-amerikai országban: „Plattkó és az ő forradalma.” A santiagói együttest három alkalommal vezette a bajnoki címig, sőt 1941-ben veretlenül lett első a Colo-Colo. Noha „ezer harcába került”, adaptálta a WM-rendszert, és végül olyan sikerrel tette, hogy a ’41-es Plattkó Ferenc (balra) és Ricardo Zamora, a két legendás kapus Barcelonában csapatot a klubtörténet legjobbjai egyikének tartják napjainkban is, ráadásul Plattkót felkérték chilei szövetségi kapitánynak. Három periódusban volt a válogatott szakvezetője — kétszer úgy, hogy párhuzamosan irányította a Colo- Colót meg a nemzeti együttest -, és 1948-ban fő szervezőjévé vált annak, hogy Santiagóban megrendezzék a Libertadores Kupa előfutárát, a dél-amerikai bajnokok tornáját. A térséget jól ismerte, hiszen nem csupán Chilében dolgozott: több alkalommal szerződtették a két leghíresebb argentin klub, a Boca Juniors és a River Plate tréneri, illetve technikai igazgatói posztjára. Közben szakkönyveket jelentetett meg, azaz Dél-Ameri- kában tőle is tanulták a futballt, A Sprint Kiadó gondozásában megjelent Hegyi Iván: Magyarok nagy pályán című könyvének második, bővített kiadása. A Hírnökben rövidítve közlünk a kerületet érintő írásokból. Megvásárolható: 4990 Ft-os áron a kiadóban (XIII., Újpesti rkp. 7. fszt. 2.) Magyaroknagy pályán A LMunig.il Ufftviai noha arrafelé már akkor sem a kapusokkal kezdődött a virtuózok névsora... Plattkó 1983-ban, nyolcvanöt éves korában, Santiagóban hunyt el. Haláláról idehaza nem adtak hírt, már csak azért sem, mert az előző évtizedekben kiváltképp nem volt ildomos emigráns magyarok külföldi dicsőségeiről beszámolni. így manapság szinte senki nem tudja, hogy élt egy magyar kapus és edző, aki mindkét minőségében világhírnevet szerzett akkor, amikor a televízió még nem létezett. (A spanyol tévé először 1959 februárjában közvetített Real Madrid-Barcelona örökrangadót.) Senki sem felejti el Plattkót? Talán többször kellene felidézni: „Senki, senki, senki.”
