XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-03-03 / 5. szám
2016. március 3. XIII. KERÜLETI HÍRNÖK ""'T — — - -■1 -— ------------É pítészetünk A-tól Z-ig Gyöngyösi út 6. A repülős rajzoló A Gyöngyösi úti tömb neobarokk és art deco stílusú házai mellé immár besorolhatjuk az egyszerű his- torizáló stílust is, melyet az ugyancsak 1925—1926-ban emelt 6-os számú épület képvisel. A Kellermann és Singer kivitelezésében elkészült szárny megálmodója az a Létai András (1884-1978) építész- mérnök, építőipari iskolai tanár, aki nemcsak egy építészdinasztia jeles tagja volt (apja és testvérei is e pályán alkottak), hanem a feljegyzések szerint rákosmezei repülőgép-kísérletező. Egyike volt a három Létai fivérnek, akik nagy szerepet játszottak a magyar aviatika történetében. Történt ugyanis, hogy a Magyar Aero Club meghívására Blériot 1909 októberében mintegy 200 000 néző előtt nagysikerű bemutatót tartott a Budapest- Kispest közötti katonai gyakorlótéren. Ennek hatására a Rákosmezőn megindult a magyar motoros repülés. Létai az elsők között állt a tervezők sorába, 1910 és 1914 között dolgozott Rákosmezőn, a rákosi pilóták számára épített gépeket. Repülőgépeinek a szerkezete - mérnöktől talán kiváltképp furcsamód, de — műszaki szerkesztés nélkül, pusztán a Blériot-féle gép, valamint az 1910-es Budapesti Nemzetközi Verseny gépeinek alapos tanulmányozása után készült. Nos, nem így a Gyöngyösi út 6- os számú ház, melyet alkotója gondosan rajzolt meg tollával egy szabadon álló, négyemeletes, magas tetős sarokbérháznak, függőfolyo- sós alaprajzzal, két lépcsőházzal és szintenként tizenhárom 1 szoba- konyhás lakással. Az épület függőlegesen hármas tagolású utcai homlokzatait két-két oromfalas rizalit tagolja, a lekerekített sarkon loggiákkal. Mintha az amúgy „szárnyaló” elme itt Visszafogottabb alkotót sejtetne: a ház egyszerű vakolt architektúrájú, a két kapu és az oromfalak környékén histo- rizáló elemekkel. Különös, miként fér meg egy lélekben az újító repülős egy múltba révedő — igaz, részben a kor stílusigényét tükröző — épületrajzolóval. ■ K.A.I. (Köszönjük az Angyalföldi Hely- történeti Gyűjtemény segítségét! Sorozatún\ Fér Itat András Pest építészete a két világháború között című munkáján alapul.) pypy ^ mii • •', /: | 1 . 40 W' ül w IP ' mm1 ft , jf p r AB MÁIT Áll ' í ^J| 5$ % '■ Mff I;' 'iil ‘ ' * ^ ^ ^ ILII tó '1 ‘i Adományozás Jótékonyságra hívnak Húsvéti karitász vásár Húsvéti karitász vásárt tartanak a Szent Ágoston Kápolnaigazgatóság szervezésében. Bárki felajánlhatja feleslegessé vált ruhaneműit, cipőit, játékait, műszaki cikkeit, kisebb háztartási gépeit, illetve könyveit. Az összegyűlt adományokból rászorulóknak segítenek szebbé varázsolni a tavaszi ünnepet. A megmaradt holmikat pedig továbbszállítják karitatív szervezeteknek. Kérnek minden jó szándékú embert, hogy hirdesse szomszédjainak, ismerőseinek ezt a jótékonysági akciót. Adományaikat március 14-én és 16-án délután 16 és 17 óra között, valamint a vásár ideje alatt adhatják le. A vásár időpontja: március 17-18. délután 15-18 óra között. Helye: Közösségi helyiség, Radnóti Miklós utca 38. (bejárat a garázsudvar felől). Érdeklődni Tóth Zoltán szervezőnél lehet a 06 (30) 682-8941-es telefonszámon. Jövök-megyek 138. Wtfogy az emberben miféle vágyak MM képesek nyugodni, azt bizony elképzelni is nehéz. Enbennem például hosszú évtizedekig fel sem merült, hogy valami közöm lehet egyszer a snookerhez. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, azt is mondhatom, nem is tudtam pontosan, mi fán terem a snooker. Most meg tessék, szenvedélyes snookerjátékps lett belőlem, aki hétről hétre alig várja, hogy feltűnhessék végre a zöld asztalnál. Gondolták volna? De kezdjük az elején. (Szokásunktól eltérően.) A szilvesztert ezúttal egy kellemes vidéki szállodában töltöttem, baráti társasággal méghozzá, s a szállóbeli bolyongásaink során az egyik mellékteremben véletlenül felfedeztünk egy jobb sorsra érdemes snookerasztalt is. Látszott rajta erősen, hogy az elmúlt száz évben nem sokat bíbelődtek a karbantartásával, kicsit lejtett, kicsit kikopott, a dákok végéről hiányzott a bőr és a golyóksem voltak meg teljes terjedelemben, de azért az a másfél órás ismerkedési est éppen elég volt, hogy felkeltse az érdeklődést a játék iránt. (Amikor az embernek először sikerül—teljesen véletlenül persze — a megcélzott golyót valamely lyukba juttatni, anélkül, hogy valami más kárt tenne az asztalban, az olyan mámorító érzés, melyre még sokáig emlékezhetünk aztán.) Hazatérvémindenekelőtt elolvastam a szabályokat. Nem olyan egyszerű, mint gondolnák, ennek a játéknak nines olyan hátszele, mint, mondjuk, a pókernek, melyről ismeretterjesztő könyvek garmada áll minden valamirevaló könyvesbolt szabadidős polcán — ezzel szemben a snookerről egy sem. No, de azért van a világháló, hogy az ember, ha máshol nem tudja, hát ott pallérozza tudását, igaz, az ismeretek megbízhatósága felől időnként lehetnek kétségeink- Akárhogy is, a közösségi háló segítségével magamba szívtam a snookerre vonatkozó alapvető ismereteket. Tudtam például, hogy a játék eszközparkját tizenöt piros és hat színes (tudom, tudom, a piros is egy szín, de ettől most tekintsünk eb különben sosem érünk a sza~ bálykönyv végére) golyó alkotja, ja, meg egy fehér, persze, s egy játékosnak hol egy piros, hol egy színes golyót kell a hat lyuk valamelyikébe lökn i a fehér segítségével. Mindezt addig csinálhatja, míg van piros az asztalon. Akfor a színeseket kell (melyeket eleddigfoly- ton visszahelyeznek az asztalra, vetem közbe, csak hogy végleg összezavarjam önöket) meghatározott sorrendben eltüntetni, s ha ez megvan, véget is ér a játék- Nehezíti a dolgot, hogy a snookert ketten játsszák, sha az ember elhibázza valamelyik lökést (nem esik le golyó, vagy nem a megfelelő esik le, vagy egyéb baleset történik), az ellenfele következikTudnám még ezt cizellálni, de kiindulásnak igazán elég lesz ennyi. En sem tudtam többet (sőt, sőt), amikor körülnéztem szűkebb pátriánkban, hol tudnék most már a gyakorlatban elmélyedni a snooker szépségeiben. Akkor értek bizonyos meglepetések Tudják, án azt hittem, kerületünk tele van snookerbarlangokfal. Minthajöt- tömben-mentemben láttam volna is néhányat. Ifjabb koromban mégis fordultam nem egy olyan szórakozóhelyen, ahol, emlékezetem szerint, mód nyílott hódolni e nemes szenvedélynek- Na, kiderült, hogy míg én itt té- rültem-fordultam, a biliárd (és annak számos alfaja) csöndesen kiment a divatból. Ahogy bejött a kilencvenes évek elején, úgy ment ki a kétezer-tízeseken. Bezártak a játéktermek, ahogy az éttermi biliárdszobák is. Az emberek manapság csak ülnek a helyükön a vendéglőkben és inter- neteznek- (Nem tudom, van-e letölthető snookprprogram a mai okostele- fonokpn — miért épp az ne lenne? —, de azért afejbensnooker, lássuk be, nem azonos az igazival.) Akárhogy is, ma már lámpással kell keresni az efféle helyeket, de én azért szerencsére találtam egyet, nem messze a Jászai Mari tértől. A körülmények nem valami fényesek (négy asztal egy kimeszelt pincében), de egy kezdő ne kezdje panaszkodással. Rávettem Zoli barátomat, hogy mérje össze velem tudatlanságát, és egy szép nap beállítottunk a mondott intézménybe. Nehezen tudom leírni a helyiek megrökönyödését, amelyet látványunk és viselkedésünk váltott kJ- Persze akkor még nem tudtuk, bogy a snookerezés nem könnyed szabadidős tevékenység, hanem szekta, melynek felpent papjai és odaadó hívei vannak, s amelyet nem lehet csak ágy félvállról elkezdeni, túl az élet delén. Azóta, szerencsére, asszimilálódtunk• Á beltagok persze látták bogy reménytelenek vagyunk de azt is, hogy jó szándékftak és tanulni vágyók Megtanítottak háta szabályokra, elleshettünk eg/~hét fogást tőlük és főleg elnyertük bocsánatukat, hogy hétről hétre elfoglaljuk néhány órán át a szent posztót, ahol az igazi profik is gyakorolnak Aztán, ha elfáradunk letelepszünk a tévékészülék elé, s nézzük a legnagyobbak O’Sullivan, Higgins, Williams és a többiekfantasztikusjátékát, aztán nagyot sóhajtunk és azt mondjuk bizony, bizony, ha előbb kezdtük volna, talán már mi is itt tartanánk 8 Jolsvai András
