XIII. Kerületi Hírnök, 2016 (22. évfolyam, 1-24. szám)
2016-02-18 / 4. szám
201 6. FEBRUAR 1 8. ^ XIII. KERÜLETI HÍRNÖK Kötelezettségek és felelősök - 1. Társasházi ügyek Téli káresetek Olvasónk szilánkosra tört bokája kapcsán foglalkozunk a tipikus téli társasházi káresetekkel. Vagyoni károk főleg a házak előtt parkoló gépjárművekben szoktak keletkezni, például a tetőről lecsúszó nagy mennyiségű hó miatt. Személyi sérülésnél a károsult törést, ficamot és egyéb végtagi sérülést szokott szenvedni. Szekeres Ferenccel, az egyik biztosítási alkusz ügyvezetőjével beszélgettünk a konkrét ügyről, de az eset tanulságai sokakat érinthetnek. — Egy hölgy egy hónapja, egy kpz- intézménytől néhány méterre, de már a zebrán elcsúszott egy jégfolton, és szilánkosra törte a bokáját. Ez esetben k} a felelős? — A közúton található zebra síkosságmentesítéséért a közút kezelője a felelős. Ebben az esetben ez lehet a fővárosi vagy a kerületi önkormányzat. A felelősség megállapítása azért nehézkes, mert az időjárási viszonyok miatt a síkosságmentesítést nem lehet egész nap olyan mértékben elvégezni, hogy ne csússzon a járda, az úttest. Fontos megjegyezni, hogy a gyalogosnak (a balesetet szenvedőnek) is kellő figyelemmel és óvatossággal kell közlekednie, az időjárási viszonyoknak megfelelően. — A balesetet szenvedőnek van-e kártérítési lehetősége? — Ha a közútfenntartó (-kezelő) bizonyítja, hogy jó gazdaként járt el, azaz takarított, sózott, de a csapadék folyamatosan pótlódott, így újra síkos lett a zebra (például az autók visszahordták a csapadékot), a felelőssége nem fog fennállni, kártérítésre nem lesz mód. — Ha nincs mód kártérítésre, milyen biztosítást célszerű kötni ilyen téli elcsúszás esetekre? — Speciálisan csak a téli elcsú- szós balesetekre biztosítást kötni nem lehet. A lakásbiztosításokban találhatók balesetbiztosítási kiegészítő modulok, melyek különböző esetekre, például csonttörésre fix kártérítési összegeket térítenek. Továbbá lehet kötni baleset- és életbiztosításokat, melyek a szerződő igényeinek és pénztárcájának függvényében nyújtanak kártérítést a sérülések nagyságának arányában (mint csonttörés, műtéti térítés, kórházi ápolási napidíjak stb.). Ha külföldre utaznak, javasoljuk, hogy kössenek utasbiztosítást, mely a hasonló baleseteknél is segítséget nyújthat, mondjuk a kórházi költségek fedezésére. — Ki lenne a felelős, ha a károsult néhány lépéssel arrébb, a közintézmény előtti járdaszakaszon törte volna el a bokáját ? —Afelelősség minden esetben az ingatlan tulajdonosát terheli, de azt bizonyítani kell. Ebben az esetben is, ha a tulajdonos bizonyítja, hogy ő mindent elkövetett, mentesül a kártérítési kötelezettség alól. — Más európai uniós országban egy ilyen esetben (.közterületen sérül meg valaki) hogyan történika kárrendezés? — Mivel Magyarország 2004. május 1-jétől az EU tagja, a törvényeink is „lekövették” az uniós szabályozásokat, a kárrendezés is hasonló módon történik. Minden esetben a felelősség tényét vizsgálják a biztosítók és a különböző hatóságok. Fontos megjegyezni, hogy Amerika esetében ez teljesen másképp működik, mivel mások a törvényeik és a felelősségi szabályozásaik. Éppen ezért amerikai utazás esetén kiemelten javasolt az utas- biztosítás kötése, mivel e termékek az általunk okozott károkra is fedezetet nyújtanak. ■ Kassai Gizella (Cikkünk második részében a társas- és a családi házak tulajdonosainak épület előtti kötelezettségeivel foglalkozunk) Budapesti00 Civilek városünnepe Nagykörút újratervezés Az immár hagyományos Budapesti 00 elnevezésű városi civil ünnep idei témája és helyszíne a 120 éves pesti Nagykörút lesz. A programot április 16-án és 17-én rendezi meg a KEK — Kortárs Építészeti Központ. Ezekben a napokban csaknem 250 házat járnak be a rendezvény önkéntesei, hogy levéllel, plakáttal tájékoztassák az ott élőket, ott dolgozókat, jelezve: a nagykörúti épületek koruktól függetlenül csatlakozhatnak a programhoz. A szervezők remélik, hogy az érdeklődő nagyközönség sok nyitott kapuval találkozhat április 16-17-én. A házakban megbúvó „magántörténetek” feltárását is fontosnak tartó Budapest 100 ötletgazdája az OSA Archívum, szervezője a KEK. A népszerű rendezvény 2011 óta évente csaknem 60 helyszínnel, mintegy 150 programmal és 20 ezer látogatóval büszkélkedhet. Az idei esemény útvonala több városrészen áthalad, ennek mentén számos kulturális, történelmi, építészet- és várostörténeti emlék található. A szervezők szeretnének hatást gyakorolni a döntéshozókra, elindítva a régi épületekről és az új szemléletű várostervezésről szóló párbeszédet a lakók és a vállalkozások bevonásával. Ezért a program jelszava 2016-ban: Nagykörút - újratervezés. ABudapestlOO közösségi finanszírozási kampánya, az Adjuk ösz- sze! március közepéig tart, amelyen keresztül bárki segítheti a rendezvény megvalósítását. Jovak-megyek 137. Megszűnt a Mosoly Albuma. Eltűntek aj°l ismert neonbetűk a körút jellegzetes, kanyarodó homlokzatáról, eltűntek a képek a kirakatból, megszűnt a Nyugati körüli régi világ utolsó hírnöke is, s ezzel megszűnt egy jellegzetes foglalkozás a környékünkön. A gyermekfényképész-szalon. Ugye, önöknek is van otthon néhány barnított vagy színezett fényképük, amelyen kezüfaen labdával vagy macival állnak büszkén új ruhájukban (a lányokhajában masni, a fiúk haja a homlokukra fésülve), s amelynek cafaos, fehér széle van, s az alján, jellegzetes írással ott a felirat, Mosoly Albuma. És ugye önökts em~ lékeznek, épp úgy, mint én, milyen kínok között készültek hajdan ezek a képek? Nem tudom, maguknál hogy történt, nálunkjobbára szeptember táján, iskolakezdés idején jutott eszébe a felmenőknek, hogy elcipeljenek a Nyugatihoz. (Gyűjtőknek áruljuk eh hogy a fénykorban volt egy kirendeltség a Novhét téren is, ott jobbára igazolványképek készültek szakmányba, de azért, ha a Mosoly Albuma került szóba, mindig a Nyugatinál lévő üzletre gondolt az ember.) Ami engem illet, tisztelettudó gyermek voltam valaha (látják, és mi lett belőlem...), eszembe nem jutott nyíltan szembeszegülni a szülői döntéssel, de azért apró csalafintaságokkal próbálkoztam, hogy meggátoljam a meggátolhatatlant. Egy jelzésszerű, negyvenfokos lázzal vagy egy könnyű kéztöréssel (ezeket bármikor tudtam prezentálni annak idején) például hetekre el tudtam napolni a programot. Jó volt még a skarlát meg a kanyaró, kár, hogy azokat csak e§y- szer lehetett elsütni. Am akárhogy próbálkozott is az ember, egyszer csak eljött a pillanat, amikor meg kellett hajolni a szülői akarat előtt. Az ember kimosakpdott hát (fényes nappal, hát hova fog ez vezetni), felvette a fehér ingét meg a kékpantallóját (korábbi változat: kék matrózruha legombolható gallérral és rövidnad- rággal, hozzá fehér térdzokni és fehér betétes, magas szárú, fekete lakkcipő), tűrte, hogy a haját kegyetlen kezek igazítsák egyenesre, s amikor már úgy nézett ki, mint majom a köszörű- kövön, amikor már minden utcagyerek ót nevette a környéken (indokolatlanul egyébként, mert rövidesen rájuk is sor került), afaor még meg kellett oldania a legnehezebb feladatot. Viszonylag sértetlenül eljutni a Mosoly Albumáig. (Tehát nem belerúgni egyetlen kavicsba, nem hozzá- dörgölőzni a házakfalához, nem ösz- szekpcoltatni a hajunkat a széllel, s nem beleülni egy rágógumiba a villamoson: ilyesmihez az ember, hathét éves korában, bizony, még nem elég érett—akármilyen közel lakjék is a Nyugatihoz. Mi viszonylag messze laktunk, úgyhogy nekem nem is igen sikerült.) Érkezés után jött aztán a további tortúra. A delikvenst akkor értő kezek kiragadták a szülői védőőrizetből, és az előtérből átvitték eSy vastag bársonyfüggönnyel elválasztott belső terembe, ahol a fal mellett egy dobogó állott, vele szemben egy komoly faalkotmány, rajta nagyarányú fényképezőgéppel, a sarokban pedig megannyi segédeszköz az iskolatáskától az alvóbabán át a mackók egész soráig. A helyiek azonban nem adtak időt a nézelődésre, odalökték az embert a dobogó közepére, a kezébe adtak va~ lami készséget, ésakamera mögé léptek- Aztán, felemelt középső ujjukhoz vonzva a tekintetet, azt mondták•' — Barátságos arcot kérekl Na, éppen ez nem volt nekem, barátságosarcom. Hiába akartam, hogy legyen, nem volt. Igyekeztem, ahogy a torkomon kifért, mosolyogtam is, vagy legalábbis valami olyasmit műveltem, amit mosolygásnak hittem, de a végeredmény, valljuk be, siralmas volt. Látta ezt a fényképész is, szegény, megpróbált mindenféle trükköt, hol itt repült a kismadár, hol ott, volt taps és volt könyörgés, mindhiába. Pedig akjk °tt dolgoztak, fagyermekek fényképezésére szakosodtak, végtelen volt az ő türelmük és láttak mór ezt-azt az életben, de velem töröfat fogtak■ Éél óra küzdelem után, amikor már rólukls fofa a v*z meg rólam is, sőt, már a szerencsétlen mackóról is, melyet egyre kegyetlenebből szorongattam, a fotós végre, minden mindegy alapon bebújt a gépére szerelt fekete lepedő mögé, és készített néhány felvételt. Aztán kilökött a szülői kezekbe, s széttárt karokkal azt mondta nagyanyámnak} — Nagyságos asszonyom, én fotóművész vagyok, nem varázsló. Csodákra én sem vagyok képet. Na, ezeket a megsárgult képeket nézem manapság elérzékenyültén, múltba révülve. Valaha egy durcás kis majmot láttam a képeken, manapság egy megszeppent kisfiút, aki úgy, de úgy igyekszik• hogy megfeleljen a felnőttek várakozásainak, de nemigen sikerül neki. S ma már a Mosoly Albumára is szeretettel gondolok — végül is ott faragtak életre szóló emléket belőlem. Most hát vége lett ennek is. Vajon mit csináltak azzal a tengernyi negatívval? Remélem, odaadták a fortepanosoknakV Jolsvai András
